– Ha valaki labdába akar rúgni, akkor 106 egyéni választókerületben kell jelöltet állítania. Kényelmesebb egy nagy pártban belső ellenzéknek lenni, mint belemenni az elképesztő energiákat igénylő toborzási folyamatba – magyarázta Török.
Az európai országok többségében arányosabb, listás rendszer működik, amely lehetővé teszi, hogy egy párt a semmiből előretörjön. Szlovákiában az újonnan létrejött jobbközép Háló (Siet) 15 százalék körülire mért támogatottsága a második helyre is elég lehet a március 5-i választáson. Hasonló sikert ért el tavaly novemberben a Híd Függetlenek Listája (Most) Horvátországban, amely harmadik helyével a mérleg nyelve lett a kormányalakításban.
Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója másképp látja. – A Jobbik példája is mutatja, hogy egy párt az egyéni képviselők nélkül is fel tud jönni 10-15 százalékra – jegyezte meg a politológus. Hozzátette, több új párt is létrejött az elmúlt években – köztük az Együtt és az LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért –, de ezek életútján is jól látszik, mennyire nehéz létrehozni egy új politikai tömörülést.
– Egy tízmilliós országban nincsenek szűz emberek a politikában.
Nehéz lenne találni egy olyan embert egy párt élére, akinek van politikai ambíciója, de az elmúlt 25 évben semelyik párttal nem volt kapcsolata
– mondta Tóth Csaba. Szerinte egy sikeres párt alapja a jó és karizmatikus vezető. A görög Sziriza, a spanyol Podemos és társaik tűnhetnek újnak a választók szemében, de a bennük lévő emberek az előző 10-15 évben már tagjai voltak mozgalmaknak, csak azok nem voltak sikeresek. Ezzel Török Gábor is egyetértett: – A politikusok nem a holdról jönnek, és nem egy katalógusból választjuk őket. A politikus nem lesz, hanem van. Egy korábbi politikus meg tudja bolygatni a pártrendszert azzal, hogy létrehoz egy új politikai erőt.
Török szerint bár igény van új pártokra, hiányoznak hozzá a politikusok. – A civileknél látszik, hogy a piac megvan, de nincs vezető személyiség – hangsúlyozta az elemző. Szerinte egy új erő élére olyan irányító kellene, mint például Pablo Iglesias spanyol politológus, aki a Podemost vezeti.
– Előbb vagy utóbb azonban nálunk is lesz, aki vállalja a politizálást, addig meg marad a csodavárás – mondta Török. Ő egyébként a pártfinanszírozási szabályokat is akadálynak tartja, hiszen a rendszer csak azokat eteti, akik már bent vannak a törvényhozásban.
Török szerint az is csoda, hogy 2010-ben a Jobbiknak és az LMP-nek sikerült bekerülnie a törvényhozásba. Igaz, akkor politikai válság volt, a baloldal összeomlott, és a jövőben is a hasonló vákuumok nyithatnak utat az új pártoknak.
Tóth Csaba úgy látja, most is vannak „hiánycikkek" a politika palettán. Nincs liberális, erős új baloldali és mérsékelt konzervatív párt.
– A magyar pártok problémája, hogy mindig kicsit rossz szavazókra lőnek – magyarázta. – Legtöbbjük deklarálja, hogy a bizonytalanok nagy tömegét akarja megszólítani, de aztán a baloldali-liberális oldalon található, 18 és 38 év közötti városi lakosságra kezd hajtani, miközben a bizonytalanok többsége alacsony iskolázottságú, vidéken élő ember. Az LMP, az Együtt és a PM is így kezdte a karrierjét. Miközben egy új pártnak választ kell találnia arra is, miben tud más lenni a társainál.
A témaválasztás sikerességét a lengyelországi népszerűségi listán negyedik Modern példája is jól mutatja. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi liberális szavazó van Lengyelországban – hiszen tíz éve nem volt szabadelvű párt a parlamentben –, hanem azt, hogy a Modern ki tudta használni a helyzet adta lehetőséget. Tóth ezért úgy véli: a kínálati oldal fontosabb, mint a keresleti.
Az elemző szerint az is gond, hogy ha ma egy tehetséges fiatal azon gondolkozik, hogy belép a politikába, akkor másnap azzal szembesül, hogy jobboldali médiumok röntgenezik át, és ha találnak valami nekik nem tetszőt, hírverést csinálnak.
– A civil szektor tud sikeres lenni, de amint valaki onnan a politikai pályára lép, megkapja a támadásokat a kormányoldalról, de akár más civilektől is.
