A gilvánfai Kalányos István és sorstársai élete azt bizonyítja, a roma falu lakói nem nyugszanak bele az állástalanságba és a közmunkába. Akad, aki Baranyából Kőszegig utazik a nettó 90 ezer forintos fizetésért.
A 410 lelkes Gilvánfa lakóinak 70-95 százaléka a rendszerváltás óta álláskereső. A gilvánfaiak 1988-ig Pécs és Baranya más városainak gyáraiba és építőipari cégeihez jártak dolgozni. Ezek a vállalatok és szövetkezetek összeomlottak, s a gilvánfaiak tartósan munkanélkülivé váltak. Az elmúlt négy évben főképp a közmunka adott jövedelmet a falu lakóinak, ám téved, aki azt hiszi, hogy a gilvánfai romák nem is akarnak mást, csak a sokak által lebecsült közmunka biztonságát.
A falu 190 lakója számít aktív korúnak, köztük három ember van, aki évek óta nem közmunkából él. Tavaly áprilisban az önkormányzat, a regionális forrásközpont, a pécsi egyetem és egy helyi civil szervezet összefogásával 20 hónapos teleprehabilitációs program indult, s ennek keretében 120 helybelit igyekeznek munkához juttatni és oktatni. A program révén az önkormányzat 68, egy vízügyi cég 15, az állami erdészet három közmunkást foglalkoztat, heten tanfolyamra járnak.
Ám ez a 140 millió forintba kerülő program nem elégszik meg a közmunkával, az hosszú távon sehová sem visz, a közfoglalkoztatotti bér a nélkülözést tartósítja. Ezért a projekt állandó munkát akar találni a gilvánfai álláskeresőknek. Békési Andrea, a projekt vezetője azt mondja, húsz baranyai céggel vették fel a kapcsolatot, ám eredménytelenül. Ez nem meglepő, a térség gazdaságának mélyrepülése megállíthatatlan.