Az ellenőrzések kiterjedtek a lakcím-bejelentési kötelezettségre, az állattartás szabályainak betartására, a szemétszállítási és bérleti szerződések, a tulajdonjogot igazoló dokumentumok meglétének vizsgálatára. Történtek köztisztasági, gyámhatósági, közüzemi és szociális igazgatási ellenőrzések is.
Ezeket szegregátumokban, vagy alacsony státuszú, főként roma nemzetiségű személyek által sűrűn lakott, elgettósodott utcákban, településrészeken tartották.
Előfordult, hogy a hatóságok tagjai benéztek a hűtőszekrénybe, a mellékhelyiségbe és a fürdőszobába is.
A panaszok szerint az érintett településrészek lakói kifejezetten félelemkeltő, zaklató jellegűnek élték meg az eljárást.
Más beadványok azt kifogásolták, hogy a lakásrendelet módosítása lehetővé tette a mélyszegénységben élő, többnyire roma lakosok Miskolcon kívülre költöztetését. Továbbá: jogsértőnek tartották azon Miskolc környéki településeken elfogadott rendeleteket is, amelyek a más önkormányzat támogatásával beköltöző hátrányos helyzetűek számára korlátozzák a szociális, önkormányzati ellátásokhoz, önkormányzati bérleti joghoz jutást, a közfoglalkoztatásban való részvételt.
Egy éven át tartó vizsgálat után az ombudsman megállapította: a miskolci szegregátumokban jogszabályi felhatalmazás nélkül szervezték meg az „eltérő profilú, eltérő hatáskörű és egymástól eltérő vizsgálati jogosítványokkal rendelkező önkormányzati szervek, közszolgáltatók, valamint más szervek által folytatott összevont, együttes, nem egyszer tömeges, illetve razziaszerű hatósági ellenőrzéseket, ami eleve nem egyeztethető össze a jogállamiság elvével és a jogbiztonság követelményével".
Az ellenőrzések ezen túl számos alapjogi jogsérelmet okoztak, vagy annak közvetlen veszélyét idézték elő. Az eljárásokkal érintett állampolgárok az ellenőrzések (eleve hiányos, illetve téves értelmezésen alapuló) jogszabályi hátterét, jogalapját nem tudták megnyugtató módon értelmezni és követni. Így a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszás helyzet alakult ki.
A „megelőző jelleggel tömegesen, rendészeti biztosítás mellett zajló, különösebb indok nélküli, nem egyszer visszatérő jellegű és megfélemlítő hatással járó közös hatósági ellenőrzések" az ombudsmani vizsgálat szerint
„kellő alkotmányos indok nélkül, szükségtelen módon és aránytalan mértékben korlátozták a többségében rászoruló, hátrányos helyzetű, nagy számban és arányban roma nemzetiségű személyek magánszférához való jogát".
A jogállamiság és a jogegyenlőség elve megkívánja, hogy a közös ellenőrzések szervezésének, lebonyolításának gyakorlata Miskolcon haladéktalanul megszűnjön, és ilyen jellegű ellenőrzésekre Magyarország más településén se kerülhessen sor – hangsúlyozza a jelentés.
Az egyenlő bánásmód szempontjából nem fogadható el olyan helyi rendeleti előírás sem, amely az alacsony komfortfokozatú lakások bérlői esetében a településen kívüli ingatlanvásárláshoz – lényegében kiköltözéshez – köti az önkormányzattal fennálló bérleti jogviszony megszüntetésekor adható térítési díj kifizetését. (A kormányhivatal fellépése nyomán ezt rendelkezését időközben a Kúria törvénysértőnek minősítette és megsemmisítette.)
Hasonlóan aggályos az ombudsmani jelentés szerint az a megoldás is, amellyel egyes Miskolc környéki önkormányzatok a jogsértő miskolci szabályokra ugyancsak törvénysértő, kirekesztő tartalmú rendeleti megoldásokkal válaszoltak.
Az ombudsman és helyettese – a miskolci önkormányzatnak szóló ajánlásokon túl – felkérte Lázár Jánost, a Miniszterelnökséget vezető minisztert: a kormányhivatalok közreműködésével mérje fel, mely további településeken folynak még az országban hasonló jellegű ellenőrzések az önkormányzati szervek közreműködésével, és intézkedjen azok megszüntetése érdekében.
A jelentés ugyanakkor megállapította, hogy Miskolcra jelentős terheket ró a városban található tizenhárom szegregátum, ezek szakszerű felszámolására a város nem lesz képes partnerek nélkül. Az önkormányzat erejét, lehetőségeit láthatóan meghaladják a komplex problémák.
A rendészeti jellegű fellépés, a lakhatási gondok „áttelepítéssel történő kezelése" nem megoldja, hanem elmélyíti a konfliktusokat. A valós problémamegoldás érdekében – áll a jelentésben – Miskolcnak elengedhetetlenül szüksége van az állam szakszerű segítségére, célzott pénzügyi támogatására, a civil szféra aktív jelenlétére.
