– Néhányan idénymunkásként is el tudnak majd helyezkedni, de csak akkor, ha érik a gönci barack, és szedni kell. Addig marad a mindennapi harc a túlélésért.
 |
Bihi Miklós panaszát talán Pesten is meghallották
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Bihi Miklós polgármester azt mondja: nem hiszi, hogy az ő jajkiáltása és lapunk cikke nyomán jutott a kormány jobb meggyőződésre, s jelentette be maga a kormányfő néhány nappal ezelőtt, hogy kétszázezer ember közfoglalkoztatását garantálják, mindenesetre ez a hír még csak az újságokból jutott el hozzájuk, hivatalosan nem.
Tény, hogy a térség fideszes vagy jobboldali kötődésű polgármesterei is fellázadtak, amiért közmunkásokat kellett elküldeni – senki sem örül ennek, hisz előttünk még az önkormányzati választás, vigyázni kell, nehogy elégedetlenek legyenek az emberek. Errefelé most az a hír járja, hogy az új közmunkaprogramokat már nem száz, csak kilencven százalékban finanszírozza az állam, tíz százalékot helyben kell előteremteni. Ez nem tűnik sok pénznek – legalábbis a Dunántúlon nem. De a nagyon szegény abaúji kistérségben szinte megoldhatatlan a pluszforrások előteremtése.
– Szeptember végéig ez nagyjából másfél millió forintos kiadást jelentene a falunak, a maximális, negyvenfős létszámra – mondja Bihi Miklós.
– Van ennyi tartalékuk?
– Miért, hozott magával? Mert nekünk nincs. Tudja, hol van tartalék? Felcsúton. Nálunk a kistérségben harminckét település van, ebből három-négy faluban nem okozna problémát az önrész, a többiben igen. De majd Matolcsy György vesz még egy-két hegedűt meg bankot, aztán majd abból előteremtik a pluszforrást.
 |
Palántázás a vizsolyi kertészetben
Reviczky Zsolt |
Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere arra panaszkodik, hogy a közmunkarendszer átláthatatlan és tervezhetetlen. A vidéket nem ismerő hivatalnokok találják ki, mire adnak pénzt és mire nem, ráadásul még ezen belül is folyton kapkodnak, változtatnak. – Ha csak ötször kell módosítani egy közmunkapályázatot, mert mindig újabb és újabb feltételeket szabnak, már boldogok vagyunk – mondja a politológus végzettségű polgármester, aki faluját egy bioprogrammal próbálja kirántani a kátyúból.
Úgy tűnik, az idő az ő elképzeléseit igazolja: a jelenleg közmunkában dolgozók közül jövőre akár ötöt-hatot is „piacosítani” tudnak, vagyis a nonprofit kft.-jük alkalmazza majd őket. A falunak a nehézségek ellenére szerencséje van a közmunkaprogrammal: több mint két hektáron termelik a biozöldségeket, biogyümölcsöket, amelyek egy részét helyben fel is dolgozzák, lekvárokat, szörpöket készítenek – vagyis folyamatosan értelmes és értékteremtő munkát biztosítanak a helybélieknek.
A hagymát kapáló kertészbrigádban több asszonnyal is beszélgettünk. Valamennyien azt mondták: örülnek a közmunkának, hisz így legalább ötvenezer forintot vihetnek haza havonta, s ha a férjük is keres, akkor a kettejük fizetése már elérheti a százezer forintot is. De a bizonytalanság senkinek sem tetszik, hisz határozott idejű szerződéseket kötnek velük, s általában decembertől februárig ezt szüneteltetik.
Azt mondják, hogy jó lenne egyszer úgy munkába jönniük, mint más embernek: alkalmazottként.
