Schmidt Mária úgy vélte, egyre inkább dominálnak azok, akik nem az életüket mentik, hanem gazdasági előnyöket akarnak. Később kifogásolta, hogy a menekültek sok babakocsit is hátrahagytak, egy buszsofőrt pedig tudomása szerint megfenyegettek, hogy „elvágják a torkát”, ha nem szállítja őket az osztrák határhoz. Olyan játék folyik, ahol az egyre nagyobb számban beáramló tömeg átvette az irányítást: „ők szabják a feltételeket”.
|
Pető Péter, Schmidt Mária, Mesterházy Attila, Prőhle Gergely és Tallai Gábor moderátor
Reviczky Zsolt |
A mostani menekülthullám Pető Péter szerint a „médiareprezentációt” tekintve mindenképpen különbözik a korábbiaktól. Hihetetlenül nagy a médiafigyelem, élőben követhetjük az eseményeket. A beszélgetés során volt, aki a baloldali sajtót kritizálta, amiért folyton csak síró gyerekeket mutat. Ezzel szemben mások a jobboldali és a kormánypropagandát szolgáló közmédiát bírálták, amiért a menekültekről szóló híradásokban állandóan agresszívnak beállított férfiakat szerepeltet.
Az államnak vannak feladatai –konstatálta Prőhle Gergely. Kérdés, hogy milyen módon képes a saját maga alkotta törvényeket betartani és betartatni. Érthető, ha tudni szeretnénk, hogy kik azok, akik Magyarország és az EU területére érkeznek.
Nemzeti ügyről van szó – jelentette ki Mesterházy Attila, aki elvárná, hogy a kormány ennek megfelelően viselkedjen. Amennyiben ő lenne a miniszterelnök, és rajta múlna, nem építtetne kerítést a határra. Valaki közbekiabált: Csak lövetne, mint 2006-ban! Mesterházy a homlokát ráncolta. Nehéz helyzetben lenne – mondta –, ha azt a volt miniszterelnököt (Gyurcsány Ferencet) kellene védelmébe vennie, aki elhagyta a szocialista pártot, és hozzátette: elég sok ősz hajszálat okozott nekem.
A segítségnyújtással nem állítható szembe a jogszabályok betartása és a határok védelme – folytatta az MSZP képviselője: a kormány emberségből megbukott.
Schmidt Mária erre a magyar hatóságok és a rendőrség munkáját méltatta. Szóvá tette, hogy a genfi egyezmény előírásaival szemben „ezek, akik átcsörtettek rajtunk”, nem voltak hajlandók jogkövető magatartást tanúsítani. Ausztriától szolidaritást várhattunk volna, helyette csak „kioktatásban és szemtelenségben” volt részünk. Németország pedig felelőtlenül viselkedett.
Mesterházy megjegyezte, hogy a horvát határról most éppen buszokkal visszük a regisztráció nélküli menekülteket Ausztria felé. Hogyan van ez? Ha mindenkivel összeveszünk a környékünkön, akkor nehéz lesz együttműködést kialakítani – tette hozzá.
Időnként a nemzetközi sajtó sem mentes a kettős mércétől – állapította meg Pető Péter. Horvátország például Teréz anya jelmezében ment el az uniós farsangba, de aztán, amikor ugyanazt művelte, amit a magyar kormány, nem kapott hasonlóan heves bírálatokat. Pető máskülönben nem lát abban semmi meglepőt, hogy az emberek útnak indulnak, ha szülőhelyükön reménytelennek érzik a jövőt. A lebombázott házaikat elhagyó szírekre éppen úgy érvényes ez, mint azokra a borsodiakra, akik más vidékeken keresnek boldogulást. Magyarországnak napjainkban nem a nagy létszámban letelepedő muzulmán közösségek gondjaival kell foglalkoznia, hanem a gettókban élő roma honfitársaink problémáival (kellene).
Schmidt Mária többször is felhívta rá a figyelmet, hogy lekezelően bánunk az Európába jövő emberekkel. Nem kellene. Miközben hozzák a maguk kultúráját, nagyon is jól kitanulták és profin használják a Nyugatot. Schmidt szerint „nem vagyunk fölényben velük szemben, sok tekintetben tanulhatunk tőlük”.
