A politikust most még is kitüntették. Az ehhez adott méltatás szerint fáradhatatlan, magas színvonalú, áldozatkész tevékenységével szolgált rá erre, külön hangsúlyozták a megye fejlesztéseiben vállalt szerepét. Tolna a gazdasági mutatók alapján megyéink középmezőnyéhez tartozik, ám ha a paksi erőmű nem lenne, akkor a rangsor végén kullogna.
Miután a vármegyeházán Horváth elérzékenyülve megköszönte a díjat, Szekszárd utcáin arról faggattam a helybélieket, hogy miképp vélekednek a kitüntetett érdemeiről. Tízből négy kérdezettnek még mindig az jutott eszébe Horváth Istvánról, hogy „ő a trafikmutyis", ezért elképesztőnek tartották a képviselő kitüntetését. Egy 65 éves, párton kívüli, de magát Jobbik-szavazónak valló közgazdász azért kritizálta Horváthot, mert amíg 2006 és 2014 között a város első embere volt, addig az önkormányzatnak korrupciógyanús telekügyei voltak.
– Sokat fejlődött város, amíg ő volt a polgármester, szép lett a belváros – mondta egy adminisztrátorként dolgozó, ötvenes asszony, aki nem titkolta, hogy a Fideszhez húz.
– Ezeket a fejlesztéseket mind a Fidesz által ócsárolt unió finanszírozta – jegyeztem meg.
– Mindegy, megszerezte ezeket a pénzeket.
– A trafikügy nem zavarja?
– Zavar, de hát mindenütt ez megy! – tárta szét karját.
– Vagyis ez a normális?
– Dehogy.
– Akkor az, hogy aki lebukik, azt kitüntetik?
– Ezt se mondtam, csak... – elhallgatott, aztán azzal búcsúzva, hogy ő nem ért a politikához, elmenekült.
Egy 31 éves elegáns vállalkozó ebédelt a barátnőjével a megyeházához futó sétálóutca egyik éttermének teraszán, s ő a jól ismert frázissal kezdte:
– A díjakat nem érdemlik, hanem kapják. Egy másik kurzus Horváth István ellen büntetőeljárást indítana.
Kicsit odébb fiatal pár egy öreg fának dőlve csókolózott. Mikor továbbléptek megállítottam őket is.
– Ki az a Horváth István? – kérdezett vissza a 21 éves, szekszárdi fiú.
– Képviselő, korábban meg ő volt a polgármester.
– Tényleg? – nézett rám a srác.
– A trafikügyről sem hallottak?
– Nem dohányzunk – szól közbe a lány.
– Vagyis a közélet nem érdekli magukat.
– Jövő héten megyek dolgozni németbe. A bátyám már két éve kint van. Kint szeretnék élni.
– Én is – tette hozzá a lány. – Minket nem érdekel, mi történik itt.
