Ez az ügy az MNB esetleges felelőssége mellett más szempontból is érdekes: most vetődik fel talán először, hogy a megszokottnál jóval nagyobb tömegű, elektronikus formában rendelkezésre álló bizonyítási eszközzel az igazságszolgáltatás képes-e megbirkózni. E kérdés fontosságára figyelmeztet, hogy a kétszázmilliárdos kárt okozó bűncselekmény-sorozat első tárgyalási napján július derekán először az informatikai problémák kerültek napirendre.
A büntetőeljárás legelején a rendőrség kiszállt, s a negyedszázada működő brókerházban talált adathordozókról mindent vitt, és az értékpapírügyletekre vonatkozó információk mellett komplett levelezési listákat, valamint az adott ügy szempontjából vélhetően közömbös más adatok sorát is lemásolták. Így jött össze az elképesztő méretű, két és fél millió oldalt kitevő halmaz.
A Fővárosi Főügyészségtől kapott tájékoztatás szerint ennek elemzéséhez többféle, kereskedelmi forgalomban kapható szoftvert használtak, közte egy speciális programcsomagot is. Ezt harmincmillió forintért vásárolták meg. Úgy tudjuk, arról, hogy ilyen programot fognak bevetni, a bíróságot előzetesen értesítették, de a tárgyaláson a bíró közölte: ezt nem kívánják megvenni.
Utóbbi szoftver része egy vizuális elemző alkalmazás, amelynek segítségével az ügyészség az egyes adatok között meglévő összefüggéseket vizsgálta, s a számítástechnikai támogatás révén felismerhették a különféle komplex rendszerek működése mögött rejlő logikát. Ezt nem fejtették ki, de vélhetően arról lehet szó, hogy az egyes dokumentumok áttanulmányozása nélkül követhették nyomon például a pénzmozgásokat.
Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy az ügyben nem maga a szoftver a bizonyíték, hanem az elemzett adathalmaz. Az elektronikus bizonyítékok megtekintéséhez pedig már nincs szükség speciális szoftver használatára, mert a nagyrészt PDF- és Excel-fájlok, valamint Word-dokumentumok bármilyen számítógépen megtekinthetők. Valamilyen informatikai ismeretekre persze ehhez is szükség van.
A Fővárosi Törvényszék ezzel kapcsolatos kérdésünkre közölte: a bírák felhasználói szintű számítógépes ismeretekkel rendelkeznek, és az informatikai rendszerek használatára történő felkészítésük folyamatosan zajlik. A törvényszéken egyébként 44 informatikus felel a számítástechnikai hálózat működtetéséért, és ők nyújtanak segítséget szükség esetén a bíráknak is.
A Quaestor-ügyben egyébként azért hallgattak meg informatikai szakérőket még a bizonyítási eljárás megkezdése előtt, hogy tisztázzák, a tárgyaláson miként használhatják fel zökkenőmentesen a rendkívül nagyszámú elektronikus adatot. A szakértőkhöz a bíróság tagjain kívül az eljárás más szereplői, így a vádlottak és a védők is – mint átlagos informatikai ismeretekkel rendelkező felhasználók – számos kérdést intéztek – emlékeztetett a törvényszék.
Azt, hogy mindenre kaptak-e választ, csak később fog kiderülni, de egyelőre az eljárásban érintett ügyvédek sem értenek mindenben egyet. Van, aki igényt tart a két és fél millió oldalnyi teljes dokumentációra, más beéri az 1500 oldalas – önmagában is szokatlan méretű – vádirattal, meg a harmincezer oldalnyi nyomozati anyaggal. Akár így, akár úgy döntenek, Magyar György szerint ez egy átláthatatlan, nehézkes és körülményes per lesz.
A helyzetet jellemzi – mondta –, hogy első nekifutásra az ügyész is képtelen volt elfogadható vádiratot benyújtani: a bíró nem tudta az egyes cselekményeket és az azokat alátámasztó bizonyítékokat – több mint ötezer vádpontról van szó – összekapcsolni. Ha a vádhatóságnak is kétszer kellett nekifutnia a dolognak, Magyar végképp nem irigyli a kollegáit.
A teljes iratanyagot képtelenség áttanulmányozni, miközben az ügyvéd nem vitatja: a védelem dolga, hogy rámutasson a vádirat hiányosságaira vagy esetleges megalapozatlanságára, s olyan enyhítő körülményeket találjon, amelyeket az ügyész figyelmen kívül hagyott. Magyar szerint mindez előrevetíti, hogy rendkívül hosszadalmas eljárásra lehet számítani, és hosszú éveket is várni kell, míg ítélet születik.
