- Mit gondol, a Corvinus szenátusa nyitott egy jobboldali rektorra?
- Mióta szenátusi üléseken részt veszek, soha nem vetődött fel, hogy valaki „ilyen oldali, vagy olyan oldali".
- A rektorválasztás tavasszal a Corvinuson kompetenciaverseny lesz, vagy politikai szempontok döntenek? A miniszterelnök Lánczi Andrást szeretné a Corvinus rektorának az Ön távozása után.
- Hogy kit szeretne a miniszterelnök, arról fogalmam sincs, őt kellene megkérdezni. Eddig politikai szempontok a rektorválasztáson nem kerültek elő. Mást nem tudok mondani, várjuk meg a választást. Az sem kizárt, hogy külsősök is pályázzanak. Nem tudom előre megmondani, hogy a szenátusi tagok hogyan döntenek a rektorjelölt személyéről. Lánczi András hosszú ideje vezeti a Politikatudományi Intézetet a társadalomtudományi karon, közmegelégedésre. És azok a kollégák, akik a Lánczi András vezette intézetben dolgoztak, a legszélesebb politikai spektrumot képviselik. Nagyra értékelem, hogy az esetében a szakmaiság számít.
- Azt állítja ezzel, hogy ha Lánczi András lesz a rektor, nem lesz kurzusváltás?
|
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
- Nem érzékelem, hogy kurzusváltás készül, nem látok kurzust sem.
- Lánczi András konzervatív filozófus, vállaltan és nyíltan kormányvéleményt magyaráz, például a miniszterelnök illiberális demokráciáról szóló megnyilatkozását is. És már az első Orbán-kormány idején voltak olyan hangok, hogy „marxista fészek" a Corvinus.
- Azt, hogy „marxista fészek" nem tudom értelmezni. Ezen az egyetemen utoljára marxizmusról akkor hallottam, amikor még Marx Károlynak hívták, vagy amikor a marxizmust, mint elméleti irányzatot megemlítették. Az ilyen minősítések megalapozatlan címkézések voltak. A kollégáimat is ismerve azt mondhatom, hogy az egyetem nem ideológiát oktat, az abszurd is lenne. Régen voltak pártfőiskolák, azoknak volt a dolga, hogy ideológiát oktassanak. Egy egyetemnek nem az a dolga, és a Corvinus nem is akar ilyen egyetem lenni. Ön mondta, hogy voltak, akik „marxista fészekről" beszéltek. Valóban volt egy Marx-szobor-ügy, kaptam egy levelet a KDNP-től, de nem érzékeltem semmilyen politikai nyomást. 2012-ben, amikor átvettem a rektori széket, azt mondtam, vannak budai karok is az egyetemen, ám ha eljön egy kolléga Budáról az egyetem főépületébe, csak egy Marx szobrot talál az aulában, és ez tőle teljesen idegen, a közgázos múlt része, egy olyan egyetemen lehet helye, amit Marx Károlynak hívnak. De nincs helye annak az egyetemnek a fő helyén, amit Corvinusnak hívnak. Balog Zoltán miniszter úr, és Palkovics László államtitkár úr is biztosított arról, hogy nagyra tartják a Corvinust, maximálisan jó az együttműködés az államtitkár úrral, aki többet tud az egyetemekről mint az egyetemek saját magukról.
Történelmietlen kérdés
- Ön pályázott a Corvinus rektori székére ismét?
- Nem, nem pályáztam.
- Miért nem? A múlt hétvégén járt le a pályázati határidő, az ön rektori mandátuma pedig június végéig tart.
- Ha akartam volna, sem lett volna rá lehetőség. Aki ciklus közben tölti be a 65.-ik életévét, már nem pályázhat vezetői megbízásra. És én eleve egy hosszú cikluson keresztül, négy és fél évig voltam rektor.
- Történelmietlenek leszünk: ha megfelelne a kritériumoknak, pályázott volna?
- Gondolkoztam volna rajta, kétségkívül.
- Tehát nem tud határozott igennel válaszolni?
- Valószínűleg pályáztam volna. Az elmúlt négy évben sikerült olyan pozícióba hozni az egyetemet, ami dinamikus fejlődést tesz lehetővé.
|
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
- Sikeresnek látja az elmúlt négy évet?
- Bizonyos szempontból, igen. Amikor elkezdtem a rektori megbízásom teljesítését, nagyon komoly veszélyhelyzetben volt a Corvinus. Olyan gondolatkísérletek, ötletek fogalmazódtak meg, melyek az egyetem létét veszélyeztették.
- A kormány szerette volna megszüntetni a Corvinust.
- Kormányzati szinteken is voltak ilyen elképzelések, különböző „pólusokról", „zónákról" születtek koncepciók, az akkori államtitkárság több elképzelése sem számolt az egyetem ebben a formában történő működésével. Az egyetem különböző karait különböző egyetemekhez delegálták volna.
- Az Orbán-kormány ideológiája szerint?
- Én ideológiáról nem hallottam, a felsőoktatás átalakításáról szóló koncepcióknak képezte ez az elképzelés a részét 2011-ben és 2012-ben, amikor még Hoffmann Rózsa volt az államtitkár.
- Az a kérdés, hogy legyen-e Corvinus Egyetem, már a múlté?
- Egyértelműen.
- Ön akadályozta meg a megszüntetést?
- Mindent megtettem ellene.
- Kinél kellett lobbiznia? A miniszterelnöknél?
- Nem mentem el a miniszterelnökhöz, természetesen. Különböző fórumokon, és azokon az értekezleteken, ahol a felsőoktatásról volt szó, hangsúlyoztam azokat az eredményeket, amelyeket a Corvinus letett az asztalra – a hazai és nemzetközi rangsorokban elfoglalt előkelő helyünket, az óriási hallgatói érdeklődést az egyetem iránt. A Corvinus megszüntetése komoly károkat okozott volna. Az egyetem funkciója, hogy a politikától függetlenül oktatási feladatokat lásson el, és kutatásokat folytasson. És jelenítse meg a különféle irányzatokat egy széles palettán, természetesen szakmai irányzatokra gondolok. Egyetlen meghatározó szempont lehet, a minőség. A Corvinusra mindvégig ez volt a jellemző.
|
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
De azt hozzá kell tennem, hogy ez az egyetem már nem ugyanaz, mint négy évvel ezelőtt. Amikor átvettem, hat kara volt, idén január elsejétől a három budai kar - a fenntartó döntése alapján - a Szent István Egyetem részét képezi. Rektorságom első éveit az jellemezte, hogy a felsőoktatás folyamatos átalakulás alatt állt, nem volt sem markáns koncepció, sem stratégia. A személyi váltások az államtitkárságon pedig koncepcióváltást is jelentettek. Nagyon nehéz volt megtalálni azt az igazodási pontot a feltételrendszerben, amely az egyetem jövőjét is meghatározta volna. Most már van stratégia és viszonylag hosszú ideje ugyanaz az államtitkár.
- A látható stratégia a kormánybefolyás erősítése, a kancellárokkal, a konzisztóriummal. Mind-mind kormány-kinevezettek.
- Erre azt tudom önöknek mondani: a 29 állami felsőoktatási intézmény közül a legjobb kancellárja a Corvinusnak van, érti a dolgát, ismeri az egyetemet és a felsőoktatást, és maximálisan jól együtt lehet működni vele. Tudom, hogy vannak problémák, mert a kancellári poszt is személyfüggő, de ha valaki pozitív reklámot szeretne, engem kell megkérdezni. A kancellári intézmény azoknál működik különösebben jól, ahol a korábbi gazdasági főigazgató lett a kancellár. Ami a konzisztóriumokat illeti: mivel 95 százalékig azokat nevezték ki, akiket az egyetemek javasoltak, ez az intézmény nem jelent kormánybefolyást, és az intézményi autonómiát sem veszélyezteti. A felsőoktatásban ma már világos irányvonalak vannak, és stabilitás, kifejezetten kedvező változások indultak meg tavaly. Én úgy látom, jelenleg senkiben sem vetődik fel, hogy a Corvinus ne működjön tovább. A Corvinus gazdasági és társadalomtudományi téren is piacvezető, és töretlenül magas a hallgatói érdeklődés, a hallgatói kiválósági listát is évek óta vezetjük. A miniszterelnök is azt nyilatkozta, hogy a hallgatók döntik el, melyik intézmény a jó intézmény. Egyedüli egyetem vagyunk, amelyben évről évre nőtt a jelentkezők száma, és a felvett hallgatók száma is, töretlen tehát a fejlődés. Volt olyan év, hogy akár többet is fizettek volna a szülők költségtérítésként, ha gyermeküket felvettük volna, vérzett a szívünk a kapacitás-korlát miatt.
- Miniszterek is dicsérték a Corvinust, Szijjártó Péter, Seszták Miklós, és Palkovics László államtitkár is. Mégis elveszítette az egyetem a Budai Campus karait.
- Ami a három budai kar elvitelét illeti, én elmondtam a szakmai észrevételemet, miszerint a Corvinus szempontjából nincs szükség változtatásra. Kidolgoztunk egy másik koncepciót is egy erős közép-magyarországi agrárcentrum létrehozására. Letettük a szakmai anyagot az asztalra, de az államtitkárság nem ezt a koncepciót választotta. Nyilván a felsőoktatási kormányzat szakmai szempontja érvényesült, és - bár kimondva így nem lett -, a három kar elcsatolása lépés a szakegyetemek irányába, amelyek egy-egy tudományterület oktatására és kutatására fókuszálnak. Az én felfogásomban egy nagyobb universitas hatékonyabban működhet, ha több diszciplina jelenik meg az intézmény falain belül, hiszen olyan világban élünk, mely a multidiszciplinaritás irányába mozog.
- Az Orbán-kormány szembe megy a világtrenddel?
- Lehet példát mondani pro és kontra is arra, hogy a világban hol működik önálló agrár-, vagy közgazdaságtudományi egyetem, és hol nem. Ezzel a kérdéssel azért nem foglalkozom már, és a kollégáim sem, mert a fenntartó meghozta a döntését, és több hónapos elképesztően intenzív munkát követően befejeződött a három budai kar kiválása és csatlakozása a Szent István Egyetemhez. Akik a budai karokon most végeztek, azoknak még mi adtuk át a Corvinus-diplomát. A többi hallgató már Szent István Egyetemi diplomát fog kapni. A Corvinus dinamikus fejlődését mutatja, hogy Székesfehérváron új telephelyet létesítettünk, ahol szeptembertől hat alapszak indul, négy gazdálkodástudományi és két társadalomtudományi. Erőteljesen megjelenik a duális képzés. Óriási az érdeklődés mind a hallgatók, mind a vállalati partnerek részéről.
- Székesfehérvárral, amely konvergencia régió, vagyis jogosult az EU-támogatásokra, uniós források is megnyílnak a jövőben a Corvinus számára ?
- Az elvitathatatlan, hogy a pályázati források szerepe meghatározó, így az, hogy van a közép-magyarországi régión kívüli telephelye egy intézménynek, nagyon megkönnyítheti az EU-s pályázati forrásokhoz való hozzájutást. Több rektortársammal már jeleztük, hogy a közép-magyarországi régió ezen a téren hátrányban van más régiókhoz képest. A székesfehérvári önkormányzattal kiváló az együttműködés, Cser-Palkovics polgármester úrról a legjobbakat tudom mondani, minden adott ahhoz, hogy szeptembertől Székesfehéváron egy sikeres képzést tudjunk indítani.
- A miniszterelnök azt mondta Tarlós István főpolgármesternek, hogy a szíve szerint nulla százalék uniós forrást adna Budapestnek.
- Volt olyan év, amikor 2013-ban a Corvinusnak is nagyon nehéz volt működni. De túl vagyunk rajta. Székesfehérvár az egyik sikertörténet, a másik sikertörténet a Nemzeti Bankkal való együttműködés.
Jön az unortodoxia
- Sikertörténet? Ismeri Matolcsy György nyilatkozatát a neoliberális közgazdászképzésről?
- Hallottam, igen, két évvel ezelőtt.
- Matolcsy György jegybankelnök egy korábbi interjújában azt mondta: azért indokolt, hogy a Nemzeti Bank alapítványai milliárdokat költsenek egy újfajta közgazdaságtani oktatás megalapozására, mert a magyar közgazdasági és pénzügyi képzésben „még mindig a korábbi, mára meghaladott neoliberális közgazdasági iskola tanai, tévedései a meghatározóak". Egyértelműen a teljes magyar közgazdászképzésről beszélt, azaz a Corvinusról is.
- Matolcsy elnök úr nekem soha, véletlenül sem beszélt erről. De a válaszom: a Corvinus esetében abszolút nem így van. Egyetlen szempont határozza meg az oktatásunkat: az akadémiai kritériumok szerinti legmagasabb minőségű szakmai képzést igyekszünk nyújtani. Varga Mihálytól Szijjártó Péterig számos kormánytag felkészültsége demonstrálja, hogy milyen színvonalon tanítunk. Matolcsy elnök úr közgazdászdiplomáját is itt állították ki, és Balog Ádám volt MNB-alelnök is nálunk diplomázott. Én magam kifejezetten örülök az MNB-vel kötött stratégiai partnerségi megállapodásnak, ami ráadásul korántsem példátlan fejlemény, korábban is létezett már együttműködés az MNB és az egyetem között. Most a jegybanki elemző specializáció és az új, MNB tanszék által gondozott gazdasági kormányzás kurzus oktatása indul meg a képzésben, az elfogadott akkreditált programnak megfelelően.
|
| falseFöldi D. Attila / Népszabadság |
- A nagypolitika részéről sem érkezett Önhöz olyan jelzés, hogy a Corvinus neves professzorai, Chikán Attila, vagy Bod Péter Ákos, aki tanszékvezető is, nem éppen az unortodox gazdaságpolitika híve, sőt erősen kritikusak az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával szemben?
- Soha, célzás szintjén sem. Én nagyra becsülöm őket. Amikor az MNB-delegációval első alkalommal tárgyaltunk, mosolyogva mondták, hogy a kapuban találkoztak Bod Péter Ákossal, és jól beszélgettek vele. Semmilyen nyomás nem nehezedett ránk annak érdekében, hogy az MNB tanszéket kapjon a Corvinuson, ráadásul az egyik kurzuson Bod Péter Ákos könyve is szerepel az irodalomjegyzékben. Az pedig, hogy ki mit nyilatkozik, a személyes ügye. Ha valakinek van uram'bocsá pártszimpátiája, de azt nem hozza be az egyetemre, azzal sincs semmi baj.
- Valóban nincs már napirenden, hogy a Corvinust meg kellene szüntetni. Tegyük akkor tisztába: nem a Matolcsy-tanok, az unortodox közgazdászképzés befogadása volt ennek az ára? És annak elfogadása, hogy a Corvinusnak komoly versenytársa lesz a Matolcsy György által megálmodott, 200 milliárddal finanszírozott unortodox közgazdászképzés a Kecskeméti Főiskolán?
- Nem tudok ilyen alkuról. És nem gondolom, hogy ezek az összefüggések fennállnának. Ráadásul az én fejemben ebben a pillanatban nincs benne annak a kifejezésnek a jelentése, hogy unortodox közgazdászképzés. A neoliberális közgazdászképzést sem tudom definiálni. Nem különféle iskolák nézőpontjai szerint oktatunk, hanem közgazdaságtudományt – a hallgató majd eldönti, hogy azon belül szimpatikus-e neki valamelyik irányzat. Matolcsy Györgytől soha nem kérdeztem meg, hogy mit gondol erről, és ő sem jelezte eddig, hogy befolyásolni szeretné a tartalmi kérdéseket. Az „unortodox közgazdászképzéstől" tehát nem félek. Szoros a kapcsolatunk a kecskeméti főiskolával, ott voltunk, amikor letették az új gazdaságtudományi campus alapkövét, és tárgyalunk a rektor asszonnyal az együttműködésről.
- Ha netán egy közgazdász olvassa ezt az interjút, biztosan fölvetődik benne, hogy ennél azért súlyosabb dilemmáról van szó: Önök kibékíthetetlen ellentéteket próbálnak közös fedél alá hozni. A közgazdaságtanban az dogma, hogy mi a jegybank szerepe: a fizetőeszköz értékének megőrzésével kell foglalkoznia, és nem a gazdaságfejlesztéssel, esetleg az államműködés tiltott, közvetett finanszírozásával.
- Ez valóban alapkérdés, de biztosan nem megy az oktatási színvonal kárára, ha az MNB elmondja róla az álláspontját. A saját kutatási témáimban is elfogadom az enyémtől eltérő véleményeket, jó jegyet is adok rá, ha megfelelően fel vannak építve, nem szükséges ehhez, hogy egyetértsek velük. Fontos, hogy a vélemények ütközzenek egymással, és a hallgatók dönthessenek. Az MNB-s előadók kivétel nélkül akkreditált képzésekbe kapcsolódnak be, ráadásul a döntő többségük kiváló szakmai felkészültségű, aki itt szerzett diplomát az egyetemünkön.
Az iszlámról nem kérdezték
- Említette a saját kutatási területét, amelyben központi elem az iszlám európai jelenléte. A közelmúltban a Magyarul Balóval című közéleti háttérműsorban két jeles kollégája is úgy foglalt állást, hogy a muszlim bevándorlók integrálódását erősen megnehezíti a vallásuk: integrálódni csak „fölfelé" lehet, ők viszont a vallás tanítása alapján fölötte érzik magukat az európai társadalomnak, és nem akarnak igazodni egy olyan rendszerhez, amelyet alacsonyabbrendűnek gondolnak. Ön is osztja ezt a véleményt?
- Az iszlámmal kapcsolatban két uralkodó fölfogás létezik: az esszencialista mindent a vallásból próbál levezetni, a pluralista nem fogadja el, hogy a hit és a tanítás mindent meghatároz. Magam az utóbbi álláspontot képviselem. Az egyes iszlám országok is rendkívüli mértékben különbözőek. Kutatások szerint az Európába érkező muszlimok között a ténylegesen vallásosak aránya nem éri el az 50 százalékot, Szíria pedig kifejezetten szekularizált ország volt, ahol a vallás évtizedekig szinte semmilyen szerepet nem játszott. A társadalmaik is nagyon tagoltak és eltérőek, jelentős különbségek vannak például a nők szerepét illetően a délkelet-ázsiai és mondjuk a szaúd-arábiai viszonyok között. Tény, hogy az integráció multikulturális modellje a legnagyobb európai befogadó államokban nem működik – nem véletlenül mondta ki 2010-ben szinte egy időben Merkel, Cameron és Sarkozy –, mint ahogy nem lehet vitatkozni azon sem, hogy párhuzamos társadalmak és struktúrák jöttek létre. De vannak sikeresen integrálódott bevándorlók is, csak velük nincs probléma, ezért sosem szerepelnek a médiában. Arról pedig nincs szó, hogy ha ide érkezik egy szíriai fiatal, ő azt gondolná magáról, hogy felsőbbrendű.
- A Koránban könnyű olyan idézetekre bukkanni, amelyek szerint a hithű muszlimok felsőbbrendűek a „hitetleneknél".
- Erre mondta Goldzicher Ignác, az előző századfordulón élt orientalista: nem az perdöntő, hogy mit ír a Korán – az a fontos, hogyan értelmezi a közösség. Nincs egységes „iszlám álláspont", hiszen az iszlám vallásban nincs olyan központi intézmény vagy tekintély, mint mondjuk a katolikusoknál a Vatikán illetve a pápa. Nagy hatású vallástudósok vannak, akik sokszor egymással sem értenek egyet. Ezért gondolnak sokan nosztalgiával a Kemal Atatürk előtti időkre, amikor még létezett a kalifátus intézménye, és ezért lehet vonzó sokaknak az Iszlám Állam is, amely a látványos brutalitást az államépítéssel párosítja egy sajátos dzsihádértelmezésre támaszkodva. Ez a „dzsihadista" dzsihádértelmezés sem általános egyébként: a dzsihád elsődleges jelentése az emberben lévő rosszal szembeni erőfeszítés. A pogányok megölésére buzdító Korán-verseket csak a keletkezés történelmi kontextusában lehet megérteni: akkor születtek, amikor Mohamed és hívei élethalálharcot vívtak a mekkaiakkal. Sokszor hangoztatom, bár mostanában esetenként támadni szoktak miatta: a három nagy monoteista világvallás alapvető értékei nem különböznek egymástól.
|
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
- A kölni eseményeket sem lehet levezetni az iszlámból?
- Az iszlám nőképéből biztosan nem. Azokat a muszlim férfiakat, akik korábban nem jártak még külföldön, biztosan sokkolja, amit mondjuk egy német strandon látnak, de ebből sem következik automatikusan semmilyen tiszteletlen vagy durva viselkedés.
- Az újabb tapasztalatok ellenére is fenntartja azt a korábbi véleményét, hogy a migrációs válságot nem lehet falakkal és kerítésekkel megoldani?
- Most is ugyanezt gondolom, kizárólag azokban a megoldásokban hiszek, amelyek a keletkezés helyén, vagyis esetünkben Szíriában, a szír-török határon illetve a környező konfliktuszónákban próbálják kezelni a problémát. Európában az iszlám országokból érkező milliók befogadása nem megy, az ellátásukat viszont biztosítani kell, még ha csak ideiglenesen is. A kategorizálásuk vagy a megbélyegzésük nem segít, egy évek óta polgárháborúban álló, szétlőtt és lebombázott állam esetében nincs világos határ a politikai és a gazdasági menekültek között. Azt is fenntartom, hogy nekem a magyarországi muszlimokkal kivétel nélkül pozitív tapasztalataim vannak, és nálunk az együttélésnek is vannak történelmi hagyományai, például már a honfoglaló törzsek között is voltak muszlimok.
- Szokott ezekről a kérdésekről a kormány tagjaival vagy a miniszterelnökkel beszélni? Kérnek tanácsot öntől, mint a legnevesebb magyar iszlám-szakértőtől a migrációs politika vagy az iszlámhoz való viszony kialakításához?
- A kérdés és a megfogalmazás is megtisztelő, de eddig még nem kérték a véleményemet.
