„Tessék mondani, biztos, hogy jó helyre épültek azok a házak?” – kérdezte a bírósági tárgyaláson Tili Károlyt, a Mal (Magyar Alumínium) Zrt. büntetőeljárás alatt álló egyik vezetőjének ügyvédje. – A családi házak a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években épültek. A tározó 1992-ben – mondta a dühével birkózó polgármester.
Az otthon nélkül maradóknak állami pénzből lakásokat építettek. Új ingatlana felé baktató idős embert szólítunk meg. Hazafelé? Nem, csóválja a fejét. „Házam van, szép is, de az otthonom elveszett. Nekem már soha sem lesz hazafelé”. A vörösiszappal elöntött területen emlékparkot alakítottak ki, benne egy mementóházzal. Közvetlen mellette ipari park létesült, már öt cég vásárolt ott közművesített területet. A katasztrófa után kapott pénzekből fejlesztették az infrastruktúrát.
A szennyvízcsatorna-beruházás önrészét vissza is tudták utalni a helybelieknek, járdákat építettek, új sportöltöző és művelődési ház létesült. A kármentő alap állami felhasználása egyébként országos felháborodást keltett. Utólag derült ki, hogy a felajánlott összegeket közösségi célokra is fordítja az állam, nem pedig egyéni kárenyhítésre, pedig az adományozók ehhez nyújtottak segítséget az összeadott 2 milliárd 270 millió forinttal.
A 4650 lakosú Devecserben halálos áldozata nem volt az iszapömlésnek, de a tragédia nyomait hordozzák az emberek.
– Semmi sem lesz már ugyanaz sem bennem, sem Devecserben – mondja egy asszony a 78 új ház tervezőjéről elnevezett Makovecz-lakóparkban. Az új negyed kihaltnak látszik, pedig van önálló orvosi rendelője, boltja, kávézója, játszótere, kápolnája. Közössége még nincs, sokan a szomszéddal sem váltanak szót. Magukba fordultak az emberek. A lakók tíz százaléka a tragédia után elhagyta a várost, a környező településeken keresett boldogulást.
Toldi Tamás polgármester – aki a tragédia előtti estén még barátaival koccintott az akkor elnyert polgármesterségre, másnaptól pedig élete legnagyobb feladatával küzdött és küzd ma is – szerint átalakult a város településszerkezete. Délebbre húzódott. A polgármesteri hivatal is követte ezt a mozgást: egy közelebbi épületbe költözött. Devecser központja élénk, tele van közmunkással. Egy utcát az önkormányzat térkőgyárából származó burkolattal fednek le.
A település kitalálta önmagát. Járási székhelyként erősítette térségi centrumszerepét. Korábban a közeli iparváros, Ajka árnyékában itt nem volt gyár. A nemrég közművesített ipari parki telkek iránt most van érdeklődés. Devecser az ország másik 33 kistérségéhez hasonlóan szabad vállalkozási zóna lett. Ez a státusz jelentős kedvezményeket ad a letelepedő vállalkozásoknak.
|
Örök mementó
A szerző felvétele |
Az önkormányzat saját kertészetet hozott létre közmunkásainak, az ott termelt zöldséget, gyümölcsöt kínálják a helyi intézményekben. Harminc hektáron pedig kétévenként kivágható energianyárfákat nevelnek, s a középületeket gáz helyett azok aprítékával fűtik.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakképző intézetet működtet, s gyerekek házát is nyitott a településen. Ide a szüleikkel együtt járnak az öt éven aluli gyerekek. A foglalkozások segítik a felzárkózást, a szocializációt. A ház rendkívül népszerű, mondja Preininger-Horváth Edina szakmai vezető. Most éppen mentorok irányításával beszélgetnek a szülők, a gyerekek játszanak, mesét hallgatnak.
A településen sok a roma, a gyerekek házába együtt járnak délelőttönként a nem romákkal. – Ez nem romaprogram – hangoztatja a vezető –, de az együttélésnek, az egymás iránti közeledésnek is hasznos terepe. Szombaton este együtt vonul majd fel minden devecseri és kolontári ember az áldozatok emlékére.
