Rivalizálásuk kisebb pártszakadáshoz vezetett, amit a Fidesz-KDNP 2006-ban majd 2010-ben is kihasznált.
– 2006-ban elvesztettük 2010-et is, de mára sikerült talpra állni – vélekedik Dóra, akit a helyi MSZP több-kevesebb tudatossággal épített fel a jobboldali vezetés éveiben. Az egri főiskolán magyar-közművelődés szakon végzett, műtősnő feleségével két nagylányt nevelő politikus korábban megyei közgyűlési elnökként, a területfejlesztési tanács tagjaként és két vesztes választás során vált mind ismertebbé. És ő volt az, aki azzal lett rövid időre országosan ismert: egy 2010-es kampányeseményen rappelt a „táncoló" Mesterházy Attilának. Reflektorfénybe került akkor is, amikor a jobboldali sajtó arról írt: egy olyan ügyben lehet érintett, amiben hűtlen kezelés gyanúja miatt indítottak nyomozást.
– Mind a mai napig egyetlen hatóság sem keresett meg. Akkor sem volt ügy, ma sincs ügy, csak a már jól bevált, aljas fideszes módszerek vannak – jelenti ki a város új polgármestere, és derűsen teszi hozzá. – Akkor kezdtem el igazán hinni a sikeremben, amikor a mostani kampány derekán az egyik fideszes jelölt a Hír TV-ben elkezdte szidni az ügyészséget, amiért túl lassan dolgozik.
Ahogy a „fideszes módszereket" említi, komolyra fordítja a szót: egyetért aktivistájával, aki szerint még csak most jön a neheze. Úgy véli, a legnagyobb gondok egyike az, hogy a kormány hiába vállalta át korábban a város adósságát, a költségvetés folyamatosan erősen mínuszos, és a lyukakat rendre címzett támogatásokkal foltozták be. Dóra Ottó szerint a korábbi vezetés pazarló gazdálkodásának felszámolásával sokat spórolhatnak: „Ott, ahol a munkanélküliség a kozmetikázás nélkül 20-25 százalékos, nem kellene tízmillióért szökőkutat építeni egy körforgalomban." Azt viszont elismeri: az ésszerű gazdálkodás mellett is életbe vágó lesz, megbünteti-e Salgótarjánt a kormány a választási eredményért.
– Én figyeltem a kormányzati reakciókat. Azt mondták, együttműködő önkormányzatokat szeretnének. Hát, mi azok leszünk, rajtunk nem múlik majd a kabinet és Salgótarján közötti jó viszony – mondja Dóra, aki szerint a város költségvetésének egyensúlyban tartása mellett a munkahelyteremtés és a mélyszegénységben élők felkarolása lesz a másik két kiemelt feladat.
– Mi itt Salgótarjánban már rég megértettük, hogy fontos dolog a baloldaliság, a sajtószabadság, meg a demokrácia, de mindez pont nem érdekli azokat, akik éhesek. Épp ezért keveset beszélünk és sokat dolgozunk majd. Éjjel nappal menni fogunk, házalunk, kérünk, lobbizunk, mindent megteszünk majd itthon és külföldön azért, hogy munkahelyteremtő beruházásokat csábítsunk a városba. Tervezzük azt is, hogy létrehozunk a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő roma gyerekek számára egy bentlakásos iskolát. Meggyőződésünk ugyanis, hogy hosszú távon nem a közmunka, hanem az oktatás jelenti a kitörési pontot a roma gyerekek számára.
Amikor a polgármesternek megemlítjük, hogy kiemelt figyelem jut majd munkájuknak, hiszen a megyei jogú városok közül csak Szegeden és Salgótarjánban lesz baloldali vezetés, azt feleli, tudja, nagy nyomás lesz rajtuk: – Mindenekelőtt a városban élők miatt kell jól teljesítenünk. Ugyanakkor kár lenne titkolni, ha jól dolgozunk, akkor abból nem csak tarjániak profitálnak, sikerünkből egész baloldal erőt meríthet. És persze ez fordítva is igaz lesz. Ráadásul már most tudjuk, vannak, akik nem abban érdekeltek, hogy eredményes legyen a munkánk.
Miközben a polgármester bizakodó, a város utcáin szinte semmit nem érzékelni abból, hogy Salgótarján jókora változások előtt áll. A belvárosban megkérdezettek közül alig akadnak néhányan, akiknek határozott véleményük lenne. – Nem érdekel a politika, elegem volt abból, hogy jobbról és balról is hülyének néznek! – mondja egy idős férfi, akit hamar odébb rángat felesége.
|
Helybéliek szerint az újak sem lesznek jobbak.
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Örülök, hogy leváltották az eddigieket, mert ezek a csicsás szökőkúton kívül semmi nem csináltak – jelenti ki egy középkorú férfi, de gyorsan hozzáfűzi: – Örömre nincs ok. Az újak sem lesznek jobbak.
Egy negyvenes, elgyötört arcú asszony szótlanul hallgatja végig kérdéseinket, aztán csak annyit mond: – Nekem már teljesen mindegy, ki az úr ebben az városban. Megszólítunk egy divatos ruhákat viselő, harmincas évei végén járó férfit, aki feleségével és kislányával sétál. Dombi Zoltánként mutatkozik be, s hirtelen törnek elő belőle a szavak: – Nagyon örülök, hogy leváltották az eddigi vezetést, mert ez a város nagyon rossz irányba tart. Tizenöt éve mentem ki külföldre, dolgoztam Amerikában, Írországban, most pedig szakács vagyok Svájcban. Gyakran visszajövők és azt látom, hogy egyre nagyobb a szegénység, egyre depressziósabbak az emberek, nekem pedig szép lassan elfogynak a tarjáni barátaim. Közülük a legutolsó épp két hete döntött úgy, hogy elköltözik, kimegy külföldre dolgozni.
