Ez utóbbira olyannyira nincs, hogy Kósa Lajos már fideszes frakcióvezetőként a múlt szerdán bejelentette, hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek, mert értelmetlennek tartják az illegális bevándorlók kötelező betelepítésére vonatkozó európai uniós kvótát.
Az szerintük növeli a terrorfenyegetettséget és a bűnözést, ellentmond a nemzetközi egyezményeknek, és nem jelent megoldást „a modern kori invázióra”.
Múlt szombaton a „Védjük meg az országot” elnevezésű petíciót maga Orbán Viktor miniszterelnök is aláírta, aki közölte: senkit ne hozzanak kényszerbetelepítéssel a nyakunkba.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Mellesleg a tiltakozásnak alig van értelme, mert
olyan jogszabályi környezetet teremtettek, amely lényegében kizárja, hogy bárki eséllyel menedékjog iránti kérelmet terjeszthessen be.
Akik a hivatalos határátkelőkön érkeznek, azok Lázár szerint nyitott kapukat döngetnek, csakhogy az uniós külső határokon elvileg el sem juthatnak hozzánk, hiszen a szerb hatóságok senkit nem léptethetnek ki, aki nem rendelkezik Magyarországra, illetve az unió területére érvényes útlevéllel és beutazási engedéllyel.
Ugyanez a helyzet az uniós tag Horvátország és Románia esetében, mert azok nem részesei a schengeni egyezménynek, tehát az ottani hatóságok sem engedhetik át hozzánk az utasokat megfelelő papírok nélkül. Ennyit a hivatalos átkelőkről. De azok sem járnak jobban, akik a magyar–szerb, illetve magyar–horvát határon – ahol kerítést is felhúztak – felállított tranzitzónákban jelentkeznek. Ők nem illegális határátlépők ugyan, viszont a menekültek számára biztonságos harmadik országból érkeznek – amit Szerbia esetében az ENSZ Menekültügyi Szervezete és más EU-tagállamok sora is vitat –, ezért a kérelmüket a hazai szabályozás szerint elfogadhatatlannak kell minősíteni.
Akik viszont a déli határra telepített műszaki záron át jönnének, bűncselekményt követnek el, és az eddigi bírói gyakorlat szerint mindenképpen kiutasításra számíthatnak.
A magyar–román zöldhatáron egyelőre nincs kerítés, de aki onnan érkezik illegálisan, azért esélytelen, mert a menekültek számára uniós tagállamként keleti szomszédunk is biztonságos harmadik ország, tehát ott kellett volna menedékjogot kérni.
A szlovén határ – amely a schengeni övezet része – viszont elvileg szabadon átjárható, de onnan sem érdemes próbálkozni, mert az onnan érkezők a fenti ok miatt végképp nem számíthatnak menedékjogra Magyarországon.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Marad tehát Ukrajna: ha valakinek sikerül átjutnia a Tiszán, és azt is valószínűsíteni tudja, hogy útja során korábban egyetlen uniós tagállamban sem fordult meg, annak a kérelmével a magyar hatóságok talán hajlandók érdemben foglalkozni. Meg azoknak is van némi esélye – amire hazai politikusok már korábban utaltak –, akik repülővel közvetlenül hozzánk érkeznek a válságövezetekből, mert akkor kétségkívül mi leszünk az első állam, ahol az EU területére léptek. Más kérdés, hogy például Szíriából erre kinek van lehetősége.
A helyzet teljesen egyértelmű: Magyarország – az ENSZ menekültügyi egyezményét és nagyrészt az uniós normákat is figyelmen kívül hagyva – a menedékkérelmek érdemi vizsgálatára sem hajlandó.
Amúgy szeptember végéig – a 176 ezer kérelmezőből, akiknek a zöme nem várja meg az eljárás végét – közel 350 embert részesítettek a hatóságok nemzetközi védelemben. Tavaly a számuk – az akkor 42 ezer menedékkérőből – megközelítette az ötszázat. Amúgy a kvóta pár ezer embert jelentene, miközben Magyarországnak a nyugati államok befogadási hajlandósága nélkül százezrekkel kellene megbirkóznia.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Lázár legutóbbi nyilatkozata alapján az is világossá vált, hogy a dublini rendeletet sem kell túl komolyan venni. Tehát azt a német megkeresések szerint legalább negyvenezer – de összességében akár százezres nagyságrendű – menekülőt sem vesszük vissza, akit állítólag Magyarország területén regisztráltak először, mert azt vélelmezik, hogy mindegyikük megjárta Görögországot is.
Marad tehát a kvótavita, amelynek még van némi tétje. Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint ugyan a kvótával szóló döntéssel nem vontak el nemzeti hatáskört, mert azt, hogy ki jogosult nemzetközi védelemre, csak a genfi egyezmény és az uniós normák alapján lehet dönteni. Tehát, akit a közösség bármely tagállama menekültnek nyilvánít, annak az ügyében Magyarország sem hozhatna más döntést, ha itt adja be a kérelmét.
Így hamis a kormányfő azon állítása, amely szerint „nem tudjuk azt elfogadni, hogy valahol máshol – nem Felcsúton, nem Budapesten, nem Magyarországon – döntsék el, hogy nekünk kikkel kell együtt élnünk”.
Lattmann ugyanakkor jelezte: az aláírásgyűjtésnek a hazai politikai haszonszerzésen túl is lehetne értelme, ha azt európai polgári kezdeményezésként jelentenék be. Amennyiben az akciót legalább hét tagországban összesen egymillió ember támogatná, az Európai Bizottságnak, illetve az Európai Parlamentnek érdemben foglalkoznia kellene az üggyel. Kellő támogatottság esetén a bizottságnak akár a kvótarendszer megszüntetésére irányuló javaslatot kellene előterjesztenie, ami azonban a döntéshozókat nem kötné.
