– Amikor 2012 márciusában, nem sokkal a szabadulása után interjút adott lapunknak, azt mondta, teljes felmentést akar. De mégsem ön, hanem az ügyészség kezdeményezett perújítást az ügyében – vetem fel Hunvald Györgynek.
– Az előzetesben töltött 31 hónap után sok mindent másképp láttam, mint később, amikor már sikerült visszaszoknom a szabad életbe – ismeri el. – Most is fontosnak tartom a bíróság ítéletét, és ügyvédemmel azon leszünk, hogy a megismételt eljárásban mentsenek fel minden megalapozatlan vád alól. Azonban az emberek szemében a felmentő ítélet csak annyit jelent, hogy „jó ügyvédem volt". Nagyra értékelik viszont, ha az ember küzd, kiáll az igazáért minden körülmények között.
A tanácsadói szerződésekről
Még vállaltan jobboldali ismerősei körében is kiverte a biztosítékot az ügyészség lépése, hogy perújítást kezdeményezett az ügyében – meséli később. Nem egy ember tette fel a kérdést: nem volt még elég?
– Tíz év alatt egyetlen komoly bűncselekményt, semmiféle szándékos károkozást nem tudtak rám bizonyítani – mondja –, mit akarnak még? Ráadásul ma már sokkal rosszabb pozícióból indul az ügyészség, mint az ügy kezdetén. Mára kialakult az a bírói gyakorlat, hogy a tanácsadói szerződések kapcsán mely esetekben nevezhető fiktívnek a kontraktus és mikor nem.
|
Áll az újabb eljárás elé, és könyvet ír
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Hunvald emlékeztetett rá, hogy az ő esetében még azért minősítettek fiktívnek egy adott tanácsadói szerződést, mert a hivatalában senki nem ismerte a tanácsadót. Soha senki nem látta az illetőt.
– Azóta felbukkant már egynéhány, a mostani kormánypártokhoz köthető tanácsadói szerződés, amely alapján havi ötpercnyi telefonos tanácsadásért is tetemes összegeket számláztak – magyarázza. – Aki sokat jár az emberek között, tudja, a választókat a látszat ellenére nem könnyű becsapni. Ösztönösen megérzik, ha valaki ellen lejárató kampányt indít a hatalom, és ha ők maguk elégedettek voltak a munkájával, kiállnak mellette. Sok ezer gratulációt kaptam a felmentésem után. Megállítottak az utcán, hogy ne hagyjam magam, és térjek vissza mihamarabb a kerület élére.
A polgármesterségről
Arra a kérdésre, hogy 2019-ben indul-e a kerületi polgármesterségért, meglepő választ ad. – Ön szerint 2019-ben lesznek még önkormányzatok? Az emberek választani fogják a helyi elöljárókat, és nem a kormány nevezi ki őket? Ahogy a dolgok ma állnak, jó esélyünk van rá, hogy 2019-re a mai önkormányzatokat kormányzati elöljáróságokká degradálják. Bárcsak tévednék. Számomra ma már az jelentené a teljes felmentést, ha a kerületben az emberek bizalmából valamilyen választott tisztséget tölthetnék be. Hogy ez majd a polgármesterséget jelenti-e vagy valami mást, ezt még korai lenne találgatni.
Hunvald a beszélgetés során elismerte, hogy pártja, amely a 2009-es letartóztatásakor lemondásra szólította fel, egy ideig még rövid pórázon kívánja tartani. Kérdés persze, hogy megteheti-e a népszerűsége csúcsától még igencsak távol álló MSZP, hogy a háttérbe szorítsa őt, ha valóban megkapja azt a választói támogatást, amelyet most maga mögött érez? Parlamenti képviselő-jelöltségen mindenesetre még nem gondolkodik, bár azt sem mondta határozottan, hogy nem számol ezzel a lehetőséggel.
Az ügyekről
Ám még mielőtt ezek a kérdések komolyan felvetődnének, meg kell vívnia pár csatát az ügyészséggel a perújítási eljárásban.
Hunvald vesszőfutása szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt kezdődött. 2006. június 15-én született meg az a feljelentés, amely szerint Budapest VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata több lakóépületet jogellenesen, mélyen alulértékelve értékesített. 2006. augusztus 3-án a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) feljelentéskiegészítés után elrendelte a nyomozást.
Aztán jöttek az újabb ügyek. Jogosulatlanul (hivatali hatalmával visszaélve) intézett lakáskiutalás, párttársának az önkormányzat pénzén biztosított mobiltelefon, törvénysértő módon (és főleg a bírság megfizettetése nélkül) levetetett kerékbilincs, fiktív tanácsadói szerződések.
– Amíg az NNI nyomozott, tulajdonképpen azt kell hogy mondjam, rendben mentek a dolgok, azt tették, amit a kezükben lévő feljelentések nyomán tenniük kellett – magyarázza Hunvald, aki szerint az ügy akkor vált – szavaival élve – tisztességtelen politikai üggyé, amikor az akták átkerültek a Központi Nyomozó Főügyészségre.
Sorra vezették elő, vették őrizetbe és tartóztatták le azokat, akik a különböző kifogásolt ügyekben vele együttműködtek. Idővel a vádhatóság már bűnszervezetet látott a háttérben, amely módszeresen alulértékelt, majd kenőpénzért mélyen áron alul értékesített lakásokat, s hogy minderre a képviselő-testület is áldását adja, hamis értékbecsléssel és manipulált előterjesztésekkel verte át a képviselőket.
Ehhez jött még a vélelmezetten szabálytalan közbeszerzés, a vitatott lakáskiutalás és a többi. Illetve egy másik szálon azzal is megvádolták Hunvaldot, hogy az akkori zuglói polgármesterrel, Weinek Leonárddal összejátszva fiktív tanácsadói szerződéseket kötöttek. Weinek Hunvald kiszemeltjeinek adott megbízást a XIV. kerületben, Hunvald pedig Zugló első emberének protezsáltjaival szerződött.
Tavaly februárban mindkettőjüket jogerősen felmentette a Fővárosi Törvényszék, amely másodfokon is kimondta, hogy az ellenük emelt vád, vagyis hogy színlelt tanácsadói szerződésekkel ötvenmillió forintos kárt okoztak, megalapozatlan.
Közben egy másik eljárásban a maffiavádak is semmivé lettek. Bár az ingatlanok eladásával összefüggésben a bíróság is bizonyítottnak látta a korrupciót, azt nem, hogy Hunvald tudott róla, és hogy kapott is volna a kenőpénzből.
A folytatásról
Elítélték viszont kétrendbeli hivatali visszaélésért. – Ez tény – mondja. – Ma sem tudom, mit kellene tennem, hogy hasonló helyzetben ne kövessem el azokat a bűncselekményeket, amelyekért elítéltek. Egy polgármester naponta több száz, akár ezer dokumentumot is aláír. És persze felelnie is kell mindezekért. Kára ugyan egyik esetben sem keletkezett az önkormányzatnak, de ami tény, az tény, jogilag támadhatók voltak a szóban forgó döntéseim, és mivel akkor más már nem nagyon volt az ügyészség kezében ellenem, kihasználták ezt a lehetőséget.
A rétestészta módjára elnyúló szövevényes ügy végül akkor vett újabb fordulatot, amikor bírósági eljárási hibákra hivatkozva a Kúria megszüntette Hunvalddal szemben azt az eljárást, amelyben – ha nem is a vádiratnak megfelelően, de – elítélték. A legfelsőbb bírói fórum szerint ugyanis a vele szemben párhuzamosan futó két eljárást egy perben kellett volna tárgyalni. S bár erre az egyik ügyben eljáró Fővárosi Ítélőtábla figyelmeztette is a másikat tárgyaló Szegedi Ítélőtáblát, az mégsem egyesítette a két eljárást.
Ha minden így maradt volna, Hunvald ártatlanul kerül ki a tíz éve tartó eljárásból. Ezt persze nem hagyhatta az ügyészség. Perújítást kezdeményeztek annak érdekében, hogy a korábban két külön perben tárgyalt ügyeket most valaki egyben tárgyalja. Hogy legalább azt a büntetést, amelyet korábban (szabálytalan eljárásban) kiszabtak Hunvaldra és a többiekre, a perújítást követően kapják meg újra. Esetleg többet is, bár az idő múlása a bírói gyakorlatban általában inkább a vádlottnak kedvez, mint a vádlónak.
Hunvald áll az újabb eljárás elé. És közben könyvet ír. A kezdetektől részletes jegyzeteket fogalmazott valamennyi napjáról. Úgy tervezi, karácsonyra jelenteti meg a könyvet, amelyben szándéka szerint majd emlékezteti az ügyészséget, hogy bizonyos kérdésekről, döntésekről, eljárásokról mi volt a véleménye az ő ügyében. Szerinte érdemes lesz majd az akkori ügyészségi állásfoglalásokat összevetni a napjaink nagy port kavaró ügyeiben követett ügyészségi gyakorlattal.
