"Minden roma ismer jó fehért és minden fehér ismer jó romát"

Amelynek fő felelőse lett a Fico-kormányban: mi a feladata?

- Az oktatási és a munkaügyi tárcánál is vannak romaügyi feladatok, más kormánybiztosok is vannak, az én dolgom a koordináció. Munkánk középpontjában a marginalizált roma közösségek állnak. Ha egy településen harmincnál több roma él, roma közösségről beszélünk. Ha ez a közösség jelentősen rosszabb színvonalon él, mint az országos átlag, marginalizált roma közösségnek nevezzük. A háromezer szlovákiai település közül körülbelül 1070-ben található ilyen közösség. Nagyságrendileg félmillió roma él Szlovákiában, közülük 140 ezren laknak telepen, szegregáltan, legalább ennyien ­rossz körülmények között, de nem feltétlenül telepen, a többiek pedig integráltan.

Mik a lehetőségei a kormánybiztosi hivatalnak?

„Nincsenek körök, amelyeket ki kell szolgálnom" Teknős Miklós / Népszabadság

- Nincs törvényalkotási kompetenciánk, de tanácsadóként tudunk segíteni a minisztériumok munkájában. Ebből is következik, hogy intenzív terepmunkát kell végeznünk: közvetíteni Pozsony és a polgármesterek, iskolaigazgatók, civil szervezetek, vállalatok, a roma közösségek képviselői között. Ami a pénzügyeket illeti: a következő hét évben Szlovákiába irányuló romaügyi uniós támogatások jelentős részét mi kezeljük. Ez hozzávetőleg 200 millió ­eurót tesz ki. Emellett van egy 600 ezer ­eurós tétel, a kormánybiztos alapja. Ebből kis projekteket tudunk finanszírozni, 5, 10, 15 ezer euróval. Szeretném meghonosítani azt a mikrotámogatási rendszert, amelyet a Purt nevű civil szervezettel végzett munkánk során alkalmaztunk. Minden faluban választottunk egy aktivistát, aki lehetett polgármester, helyi képviselő vagy civil. Havonta találkoztak egymással, megbeszélték, melyek a kezelhető méretű problémák, megoldásokat javasoltak, és szavaztak is, mire kérnek támogatást.

Milyen ügyekről beszélünk?

- Általában faluszépítési projektekről: újítottunk fel utat és kápolnát is. A támogatás legfeljebb 200 euró volt. Nem mentettük meg a világot, de szerveztünk több száz aktív embert, kitermeltünk polgármestereket, helyi képviselőket.

A 200 eurótól eljutott a 200 mil­lióig. Ennyiből mit lehet tenni a cigányságért?

- A programunk – egy korábbi döntés alapján – 150 falura terjed ki. Lehet vitatni, hogy ez mennyire igazságos a többi 900 településsel szemben, ám koncentrált beavatkozásra ad lehetőséget. A 200 millió euró mellé társul nagyjából még egyszer ennyi, amit infrastrukturális beruházásokra fordítanak. Ezekért más tárcák felelnek, mi embereket viszünk a kiválasztott településekre. A program négy elemből áll. Az első a szociális terepmunka: 2-3 szociális munkást küldünk, akik napi kapcsolatban vannak a romákkal, próbálják elérni, hogy ne adósodjanak el, eljárjanak munkameghallgatásokra. A második, hogy szakemberek kirendelésével támogatjuk a közösségi házak működését, a helyiek pedig maguk dönthetik el, hogy a felajánlott programok közül mire van szükségük. A harmadik, hogy az óvodákba pedagógiai asszisztenseket küldünk. A negyedik a földtulajdonviszonyok legalizálása. Sok helyen illegálisan épültek fel telepek. Amíg ismeretlenek a tulajdonosok, beavatkozni sem tudunk, még csöveket sem tudunk lefektetni. Mindezt kiegészíti a monitorozás: kíváncsiak vagyunk, honnan hová jutunk. Ha 10-12 terepmunkás ott van egy kétezer lakosú településen, muszáj eredményt elérnünk.

Mi számít majd eredménynek? Ha többen járnak óvodába?

- Az óvodába járást eszköznek tekintem, mindennek a munkaerő-­piaci érvényesülésre kell kifutnia. Az iskolázottsági szintet azért kell javítani, hogy az emberek nagyobb eséllyel és hatásfokkal lépjenek be a munkaerőpiacra. Siker az lesz, ha nő a foglalkoztatottság. Egyszerűen szólva azt szeretném, ha többen dolgoznának, és többen élnének méltó körülmények között.

Hogyan lehet munkára ösztönözni a roma szegregátumokban?

- Ha realisták vagyunk, azt mondhatjuk, a közmunka a leggyorsabb és a legegyszerűbb módszer arra, hogy munkahelyeket hozzunk létre. De vannak más megoldások is. Például olyan munkaerő-igényes programokat indítunk, amelyeknél nem cél a teljes megtérülés. A Radicova-kormány idején futott olyan várfelújítási projekt, amelyben rövid távon foglalkoztattak zömében roma embereket úgy, hogy közben értéket teremtettek, hasznos munkát végeztek. A gátépítés és a csatornatisztítás is idesorolható.

Vitatható, hogy a csatorna kigazolása értékteremtő mun­ka-e, pláne alkalmas-e arra, hogy a munkaerőpiac felé tereljen.

- Ez a közmunkának szerintem nem feladata. A cél az, hogy a legfiatalabb generációk integrálódjanak, ehhez kell erősíteni az oktatást. Az ő szocializációjukat lehet segíteni azzal, hogy aktiváljuk azokat az idősebbeket, akiket még lehetséges, így azt látják, hogy dolgoznak.

Idehaza a cigány-magyar együttélés központi téma a politikában. Így van Szlovákiában is?

- Az összes mérés azt mutatja, az emberek sokkal rosszabbnak ítélik az országos szintű együttélést, mint a helyit. Nem állítom, hogy nincs feszültség, méreg, gyűlölet. De másként jelentkezik a konfliktus, mert az érintett vidékeken minden roma ismer jó fehért és minden fehér ismer jó romát. Helyben sosem általánosságban beszélnek a cigányokról, hanem úgy, hogy az az utca, az a ház, az a család problémás. Ezzel lehet mit kezdeni, a cigányozással nem.

Teknős Miklós / Népszabadság

Miben különbözik a szlovák romapolitika a magyartól?

- Arányát tekintve több a roma Szlovákiában. Vannak olyan lépések, amelyeket Magyarországon már megtettek, nálunk meg hiányoznak, például a kötelező óvodai látogatás bevezetése. Ám mindenhol igaz: a legjobb stratégia sem működik, ha nincs jól végrehajtva. Ha bemászik a rendszerbe a korrupció, a kiskirályoskodás, a kisebbségi biznisz.

Hogyan előzhető meg a romapolitika elfarkasflóriánosodása?

- Személytelenítem a kérdést, mert Farkas Flórián tevékenységéhez nem szeretnék hozzászólni. Nem azért vállaltam ezt a munkát, mert sok pénzt akartam keresni. Arra jobb lehetőségem lett volna máshol. Eddig is azért dolgoztam, hogy a legjobban rászoruló közösségeknek segítsek: ugyan egy jobboldali párt jelölt a posztra, baloldali vagyok. Arról, hogy hogyan tudok őrködni a pénzköltés felett, korai beszélni. Néhány csapot sikerült bedugaszolnom, de biztos vagyok abban, hogy lopnak majd még a nevemben. Erre úgy gondolok, mint a közlekedési táblákra. Az ötvenes táblánál sem mindenki megy ötvennel, de százhússzal nem száguldanak. Remélem, hogy a hivatalomban nullával, és nem százhússzal lopnak majd. De nem vagyok idealista.

Baloldaliként egy jobboldali párt jelölte egy baloldali kabinet romaügyi biztosának. Miközben a szlovák miniszterelnöknek voltak a magyar közösséget megkülönböztető intézkedései. Jellegzetesen közép-európai történet. Miért vállalható ez a felállás?

- Kisebbségi pártként megfelelő garanciák mellett mindig érdemes bemenni a kormányba. A Híd döntése ugyanakkor kockázatos, mert ha nem sikerül partnereit a disztingvált vonalon tartani, s az ígéreteit betartani, akkor könnyen lehet, hogy négy év múlva befejezi a működését. Az első jelek biztatók, a magyar kisiskolákat sikerült megmenteni a bezárástól.

A személyes szálat kihagyta: miért vállalta?

- Hosszú évek óta a politika közelében mozgok. A Híd-projektet nagyon szimpatikusnak tartom, és soha nem okozott gondot, hogy személyesen támogassak valamit, ami arra érdemes. Azt is gondolom, hogy harmincévesen ideje előmászni a sufniból, és nem csak tanácsokat adni. Ami a pozíciómat illeti: nemesebb kihívást nem látok. És azt hiszem, nem vagyok teljesen esélytelen arra, hogy jól csináljam.