Ouissi emlékszik egy hitszónokra, aki olyan népszerű lett Vallauris-ben, hogy az emberek képesek voltak távolabbi városokból is odautazni, csak hogy hallják őt péntek délutánonként. A fiatal nő is kíváncsi lett, így elment megnézni. „A fő üzenete a következő volt: nem maradhattok a gonosz földjén, sosem lesztek sikeresek itt. Egy muszlim országba kell mennetek" – mondta a férfi, akinek saját maga által felhúzott „mecsetjét" három évvel később lerombolták a francia hatóságok.
|
Virágokkal és mécsesekkel emlékeznek a mészárlás helyszínén
Eric Gaillard / Reuters |
A fiatalokkal dolgozó Kamel úgy véli, a szalafista ideológia népszerűsége abban rejlik ezekben a régiókban, hogy igazolni lehet vele piti bűncselekményeket. „Azt mondják a fiataloknak, hogy a hitetlenek földjén vannak, így ha lopnak, vagy megtámadnak valakit, az a szent háború része" – magyarázta a férfi.
Az identitás másik táptalaja az „áldozatszerep". Az algériai függetlenségi háború sokáig éreztette hatását Nizzában: számos egykori gyarmatosító telepedett le itt, miután kiutasították Algériából, s az elmúlt évtizedekben sokuk befolyásos szerepet töltött be a régióban. „Versengő identitásokkal állunk szemben, és olyan emberekkel, akik azt akarják, hogy mások fizessenek meg az elmúlt generációk bűneiért" – tette hozzá Kamal.
„Rémisztő látni, hogy a harmadik, negyedik és ötödik generációs fiatalok nem érzik magukat franciának. Én a második generációhoz tartozom, és a hozzám hasonlók egyszerűen nem tudják megérteni ezt" – mondta Fatima Khaldi, aki Nizza leszakadt, északi részén dolgozik tanácsadóként.
A környék egyik imámja, Boubekeur Bakri hozzáteszi: az egyik fő probléma az, hogy a 40 százalékos munkanélküliség csökkenti a peremen élő fiatalok immunitását a vírusként terjedő szélsőségekkel és toborzókkal szemben. Omar Diaby, egy nizzai bűnöző, akit sokan Omar Oumsenként ismertek, 40 fiatal szíriai kiutazásában segédkezett. A kiképzést megjárt harcosok közül néhányan visszatértek a városba.
Egyikük ügyvédje, Jean-Francois Fouque azt mesélte, hogy zűrös előéletű védence számos szörnyűséget látott Szíriában: annak is szemtanúja volt, amint egyik barátját lefejezik, amiért panaszkodott az Iszlám Állam módszereire. „El tudott menekülni, de amit látott, azt sosem felejti el. Szeretné, ha mások is tudnának arról, amit ő átélt. Mindenkinek azt üzeni: ne keljenek útra."
Szakértők szerint azonban az egyik legnagyobb veszélyt már nem a Szíriát megjárt harcosok jelentik, hanem azok, akik otthon akarják megvívni a „szent háborút".
