A strasbourgi verdikt alapján a Kúria megváltoztatta a kifogásolt döntést, és június 11-én kihirdetett ítéletében már lehetővé tette, hogy legkorábban negyven év múlva Magyar esetleges szabadlábra helyezésének feltételeit vizsgálják meg. A legfőbb bírói fórum ezután gyorsan reagált a saját ítéletére, és június 24-én közleményben tudatta: „a TÉSZ alkalmazását érintő döntése folytán felmerült elvi kérdésben" jogegységi eljárást kezdeményez.
A jogegységi határozat július 1-jén meg is született, amelyről ugyancsak közleményben adtak tájékoztatást. Ebben az áll: a strasbourgi fórum döntése nem indokolja, hogy a TÉSZ kapcsán kialakult ítélkezési gyakorlaton Magyarországon változtassanak. Vagyis: az emberi jogi bíróság mondhat, amit akar, nálunk marad a tényleges életfogytiglan. (Répássy államtitkár tehát már hetek óta tudta, hogy ezt a büntetést ha Strasbourgban nem is, itthon sikerült „megvédeni".)
Tény, hogy a jogegységi határozatot teljes terjedelmében csak múlt pénteken tették közzé. Ez valamennyire magyarázhatja, hogy az igazságügyi tárca vasárnapra hirdetett sajtótájékoztatót. Répássy ott közölte, hogy a Magyar-ügyben hozott döntés után a Szegedi Ítélőtábla emberölés miatt tényleges életfogytiglanra ítélt két férfit, tehát aggálymentesen alkalmazta ezt a büntetést.
Vagyis: egymásnak ellentmondó verdiktek születtek, s az államtitkár szerint a Kúria „gyorsan észlelte, hogy mintha megremegett volna a bíróságok keze a tényleges életfogytiglant illetően", de a jogegységi határozata megszüntette ezt a bizonytalanságot. Csakhogy a szegedi ítéletet június 29-én hirdették ki, öt nappal azután, hogy a legfőbb bírói fórum bejelentette: a TÉSZ kapcsán elvi problémák merültek fel.
|
Örökcellák. A tényleges életfogytiglant töltőket a szegedi Csillagban helyezik el
Kocsis Zoltán / Archív |
A Kúrián tehát a saját ítéletük miatt szinte azonnal elvi kérdések vetődtek fel, és be sem várták, miként értelmezik a strasbourgi verdiktet más bírói fórumok. Ami egyébként önmagában nem jogsértő. Mindazonáltal aggályos az egész történet – véli Kadlót Erzsébet –, mert a Magyar-ügyben az írásba foglalt ítéletet csak múlt csütörtökön kapták kézhez, több mint két héttel a jogegységi döntés elfogadása után. Így nem érti, egyáltalán miből dolgozhatott a Kúria jogegységi tanácsa.
Ennél sokkal nagyobb problémának tartja azonban az ügyvéd, hogy a magyar legfelsőbb bíróság gyakorlatilag felmondta az emberi jogok európai egyezményét. A jogegységi határozat mégis nehezen támadható, mert a nemzetközi fórum döntéséből fakadó jogalkotási kötelezettség – a TÉSZ felülvizsgálata – valóban az államot terheli, míg a bíróságnak a hatályos hazai jog szerint kell eljárnia. Másfelől meglehetős szűklátókörűségre vall, ha az igazságszolgáltatás a strasbourgi döntéseket figyelmen kívül hagyja. Ezzel ugyanis vállalja annak kockázatát, hogy újabb ítéletek miatt is benyújtanak panaszt, amelynek az emberi jogi bíróság biztosan helyt fog adni.
A TÉSZ Kadlót Erzsébet álláspontja szerint tipikusan ilyen lehet. Egy korábbi, Angliával szemben folytatott eljárásban a Nagykamara mondta ki – amelynek döntése megfellebbezhetetlen –, hogy a tényleges életfogytig tartó büntetésre ítéltek esetében legfeljebb 25 év után biztosítani kell a lehetőséget a felülvizsgálatra. A hazai büntetőeljárási jog pedig azt írja elő, hogy a bíróságnak a „nemzetközi szerződésnek megfelelő" határozatot kell hoznia. Ezzel viszont szembemegy a Magyar-ügyben meghatározott negyven esztendő, meg az a jogszabályváltozás is, amely szerint ugyanennyi idő után a köztársasági elnök – különben nehezen átlátható eljárásban – kegyelmet gyakorolhat. Kadlóték ezért ismét Strasbourghoz fordulnak.
Nem jön ki a fele
Répássy azt is állította, hogy az emberölések száma az elmúlt 15 évben, a tényleges életfogytiglani büntetés bevezetése óta a felére csökkent. Ez számszerűen nem igaz.
A kilencvenes évek közepén háromszáznál valamivel több gyilkosságot követtek el, de amikor a TÉSZ-t az akkor kormánypárti Fidesz 2000-ben kitalálta, 205, 2012-ben 112, míg 2006-ban 174 ilyen esetet regisztráltak. Tavaly 126 embert öltek meg, ám azt kriminológusok szerint soha senki nem tudta bizonyítani, hogy a bűncselekmények száma és az ítéletek súlyossága között bármilyen kapcsolat lenne. (L. K.)
