Galambok önkormányzata 2005-ben 64,7 millió forintos pályázati támogatással három – két-két lakásból álló – családi házat húzott fel Galambokon. A lakásokba a nyomortelep hat roma családját költöztették 2007-ben, a temető melletti viskókat pedig ledózerolták. Noha a program középpontjában az állt, hogy a telepről kulturált körülmények közé kerüljenek a családok, arra is ügyeltek, hogy segítsék beilleszkedésüket, új életüket: miközben közfoglalkoztatásban alkalmazták, iskolába is beíratták a felnőtteket.
Bogdán Csaba nem titkolja, nekik sem volt könnyű az első néhány év, sok hibát elkövettek. Mint meséli, még ma is törleszteniük kell a villanydíjtartozást, mert komoly adósságot halmoztak fel addig, amíg nem kaptak kártyás villanyórát. És bizony – mutat a lakásukban lévő törött ajtókra, a mocskos falakra, a töredezett padlóra – azzal is szembesültek, hogy nagyon könnyű lelakni egy házat.
– Majd nemsokára kimeszelünk, megjavítjuk az ajtókat, ablakokat – ígéri, és gyorsan hozzáfűzi. – Közmunkásként dolgozik az anyám, az apám, az élettársam, a bátyám és én is, meg aztán az állatok is hoznak már valamit. Szóval lesz miből helyrehozni a házat. Nem ilyen bizakodó a fiatalember szomszédjában élő család.
A lepusztult, füstös, büdös lakásban – idős anyjával, kerekes székbe kényszerült apjával és élettársával – élő Bogdán Mónika azt mondja: az időseknek alig van nyugdíja, ő munkát nem, csak minimális segélyt kap, élettársa állástalan, így négyen hatvanezer forintból próbálnak megélni. Keserűen legyint: jobb körülmények között élnek, mint korábban a telepen, de életük gyökeresen nem változott meg.
Feszültségeket keltett a program
A családoknak azzal is meg kellett küzdeniük, hogy Galambokon komoly feszültséget szított a program. Mivel a faluban több tucat olyan, nyomorúságos körülmények között élő család akad, amely segítségre szorulna, sokan zúgolódtak amiatt, hogy csak néhány kiválasztott kapott új lakást.
Felerősítette a vitát, hogy a program indítása után hamar kiderült: nem mindenki tudott élni a lehetőséggel: egy család néhány hónap után elhagyta a házat – amit addigra lelaktak, kifosztottak. Egy másik családot pedig az önkormányzat zárt ki a programból azért, mert az elemi szabályokat sem tartották be – tudtuk meg a település polgármesterétől, Kiss-Tóth Lászlótól. A lemorzsolódottak helyére azóta más rászorulók kerültek.
A faluvezető kérésünkre mérleget vont. – A projekt annyiban beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy az érintett családok kulturált körülmények közé kerültek, és többségük, ki jobban, ki kevésbé, de beilleszkedett, a nyomortelepet pedig végérvényesen felszámolhattuk. Az viszont továbbra is gond, hogy az aktív korúak csak közmunkásként dolgozhatnak. A projekt addig semmiképp sem mondható sikeresnek, amíg a felnőttek nem találnak állást a munkaerőpiacon. Talán ez a legnagyobb tanulsága a telepfelszámolásnak: a valódi munka a költöztetés és a dózerolás után kezdődik - mondta.
