Megbánta?
Nem.
Azt sem, hogy visszalépett?
Azt sem. Bokros Lajos a várakozásaimnál jobban szerepelt. Amikor visszaléptem, 30 százalék alatti eredményt is elképzelhetőnek tartottam, ehhez képest 36 százalékot szerzett. Nem tudhattuk, a visszalépésem milyen hatást vált ki, csak azt lehetett érezni, hogy Bokros népszerűsége bizonyos kerületekben és társadalmi csoportokban nagyobb az enyémnél.
Érezték vagy mérték?
Nem mértük, nem volt rá pénz.
A három baloldali párt azt állította, összeadják a kampányhoz szükséges néhány tízmillió forintot. Ez csalfa ígéret volt?
Ígéret volt, amit a választás után már fölösleges számon kérni. Volt egy szóbeli megegyezés, hogy hozzávetőleg 30 millió forintot szánnak a közös kampányra, de nem készült költségvetés, és végül nem is írtak alá megállapodást, csak a jelöltségem bejelentése után kezdődött alkudozás. Demszky Gábor mesélte, hogy az ő kampányai minimum 300 millió forintba kerültek, Horváth Csaba pedig azt, hogy ennél is többet költhetett.
Mit gondol, ha nem ön lép vissza, hanem Bokros, mi az eredmény?
Már a legelején azt gondoltam, hogy ha Bokros Lajossal valamilyen formában össze tudunk kapaszkodni, akkor sokkal erősebbek lehetünk. Például úgy, hogy a főpolgármester-jelölt mögé – függetlenül attól, hogy melyikünk az – a többi ellenzéki jelölt is beáll.
Bokros nem fogadta el ezt?
Az engem támogató pártok tavasszal nagyon megsértették Bokrost, mert nem vették be az összefogásba, ő pedig – a bizniszpártokkal ellentétben – elvszerű döntést hozott, nem indult önállóan, és jelentős pénzügyi veszteséget szenvedett el. Ez a sértettség akkor kezdett oldódni, amikor én elsőként megkerestem egy beszélgetésre.
Miért vállalta egyáltalán a jelöltséget?
Azért, mert az elmúlt két évben sokat dolgoztam, hogy a demokratikus erők képviselőit egy asztalhoz ültessem, több rendezvényt szerveztem különböző szakpolitikai témákban, és úgy éreztem, ha van egy ilyen megtisztelő felkérés, akkor el kell vállalnom. Most már elárulhatom, hogy kampányfelkészítő tanfolyamot is szerveztem külföldi előadókkal, ahová a baloldali pártok képviselőket küldtek.
Ez tényleg meglepő. Ennek fényében a saját kampányával mennyire elégedett?
Azt sajnos nem én szerveztem. Ha én szervezem, akkor nem két hónap a felkészülési idő, hanem másfél év. Persze egy csomó dolgot másként kellett volna csinálni, de utólag könnyű okosnak lenni. Most már tréfálkozom is azzal, hogy egy újabb szakmát szereztem, és ugyan kampánytanácsadónak egy darabig nem tudom eladni magam, de az biztos, hogy ez egy nagyon intenzív kurzus volt, sokat tanultam belőle.
Legfőképp mit?
Tiszti főorvosként mindig valamiről beszéltem, most pedig rólam volt szó. Már tudom, hogy politikusoknál ez megszokott, de én nem voltam rá felkészülve. Arra sem, hogy akár egy félmondatomból vezércikk lehet.
Azt sem mondta senki, hogy ne közöljék a jeges vizes videót, ami már a kampány elején nevetségessé tette? Vagy hogy nem szerencsés egy nem túl okos, de strapabíró lóhoz hasonlítania magát?
A videóról – amely egy jó ügy érdekében, a krónikus beteg gyerekek támogatása érdekében készült – lehet vitatkozni. Én a mai napig úgy élem meg, hogy egy vidám része volt a kampányomnak. De akár erről, akár az Index-interjúról van szó, ezeket a helyzeteket lehetett volna kezelni, ám erre kísérlet sem volt a támogató pártok részéről. Azt sem érzem túlságosan tisztességesnek, hogy nem volt lehetőségem mérlegelni a felkérést. Tizenkét óra gondolkodási időt kértem, hogy legalább néhány emberrel beszélhessek, a nevem mégis egy órán belül megjelent, miután a politikusok megegyeztek, és egyikük kiment a tárgyalásról.
Rákényszerítették a jelöltségre?
Nem kényszerítettek rá. De úgy éreztem, ha abban a cirkuszban kérek öt napot és garanciát a kampányom finanszírozására – amiről ma már tudom, ki kellett volna követelni –, akkor a sajtó szétszedi őket. Két hónappal voltunk a választás előtt.
A pártvezetők utolsó, augusztus közepi tárgyalása előtt fel sem vetődött, hogy ön legyen a főpolgármester-jelölt?
Pár nappal azelőtt egy-két kávéházi beszélgetésben elhangzott, de nem vettem komolyan, viccnek tartottam.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Mikor ébredt rá, hogy a kampányban elkövetett hibák miatt a pártok elengedték a kezét?
Pontosan nem tudom, de valószínűleg nem észleltem időben. A vizes videó után dönthettek volna úgy, hogy nem vagyok elég jó nekik. Nem tették, de nem is segítettek jobban eladni a terméküket, vagyis engem. Úgy indultunk, hogy három párt jelöl, és bár a választási rendszer miatt csak az Együtt szerepel majd a szavazólapon, közös jelöltként kezelnek. Aztán már azt mondogatták, hogy „Falus nem a mi jelöltünk, csak támogatjuk”. Amikor az MSZP és a DK ezt mondta, akkor fel kellett volna állni az asztaltól. Annál is inkább, mert tény, hogy a jelölésem ötlete a szocialistáktól jött.
A budapesti szocialistáktól.
Nem akarom megnevezni, kitől, mert nem tudom biztosan. Ez egy különös játék volt, ahogy a budapesti MSZP elkezdett Horváth Csaba háta mögött másik jelöltet keresni. Úgy, hogy ebbe nem avatták be. Fel is hívtam egyszer, hogy elmondjam: nem csak előtte, előttem is titkolták ezt. Azt éreztem, azért választottak engem, mert nekem mindhárom párt kockázat nélkül hátat fordíthatott.
Mikor gondolt először arra, hogy visszalép?
Már jóval a Nézőpont Intézet felmérése előtt utaltam rá az ATV-ben, hogy ha van jobb, népszerűbb jelölt, vissza fogok lépni. Szerintem így tisztességes. De figyelmeztettek is, hogy ez hiba volt, és hamarosan lesz is ilyen kutatási eredmény – akkor ezt a nyilatkozatot a fejemre olvassák. Amikor kijött a Nézőponté, már a baráti körömből is sok jelzés jött, hogy Bokros jobb lenne.
Ki döntött?
Én. Senkinek nem volt eszköze arra, hogy visszaléptessen.
A szocialisták közül kivel egyeztetett?
Tóbiás Józseffel. Felhívtam szombat délután. (Falus Ferenc hivatalosan hétfőn jelentette be visszalépését. – A szerk.)
A döntéséről tájékoztatta, vagy arról, hogy mérlegeli a visszalépést?
Közöltem vele, hogy ha azt kéri, ne lépjek vissza, akkor nem lépek vissza. Nem kérte.
Karácsony Gergely nyilatkozta: az ellenzéki oldalon beleszerettek a civil jelöltekbe, de úgy tűnik, még a legtisztességesebbek sem bírják az iramot ilyen nyomás alatt. A politika sokkal durvább annál, hogy avatatlan embereket dobjanak a mély vízbe.
Sajnos igaza van. Ez egy tanulandó szakma.
Vannak politikai ambíciói?
Most már vannak.
Mire terjednek ki?
Az a rendszer, amely Magyarországon kialakult, számomra elfogadhatatlan. De úgy látom: az, hogy mi van az alaptörvényben, legfeljebb félmillió embert érdekel. Szívesen dolgoznék azért, hogy ez megváltozzon, vagy hogy kevesebben éljenek szegénységben. És azért is, hogy sok, nem a rigid struktúrájú pártokban felnőtt fiatal, de legalábbis fiatalos gondolkodású ember legyen kiképezve az emberek képviseletére.
Most nem a pártoknak áll a zászló, inkább a civil szervezeteknek, de ki kell nevelni azokat, akik a jövő politikusai lehetnek. Erre jó a Haza és Haladás Egyesület, én pedig, ha van előnyös tulajdonságom, emberek összehozásában, közösségépítésben jó vagyok. Korábban – Bajnai Gordon visszatérésekor is – azt hittem, majd jön egy Jeanne d’Arc, aki mindent megváltoztat. De ebben a mai helyzetben nem jön Jeanne d’Arc. Nekünk kell megkeresni és a szükséges tudást átadni.
