Milyen a sors – gondoltam. Ugyanígy siettek azok is, akik este 9-10 óra körül érkeztek – és ők már odaát vannak. Ülnek a buszon, vagy a vonaton, amely viszi őket Szentgotthárd, azon túl Ausztria, Németország felé. Akik pedig most érkeztek, vagy nekimennek puszta kézzel a vaskapunak, esetleg a műszaki határzárnak, vagy visszafordulnak. Kárba veszett az útjuk, az elköltött pénzük, a sorsuk megváltozásához fűzött reményeik.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Nehéz volt ezt ott, abban a pillanatban felfogni. Nekem is, aki június végétől nap mint nap láttam a reménylufi felfúvódását: azt, hogyan bátorítanak fel a szirénhangú nyugat-európai nyilatkozatok, mások vélt vagy valós célba érése egyre több embert. Hiszen Törökországból egyre gyorsabb, egyre kevésbé veszélyes és egyre olcsóbb lett az út azzal, hogy a nyugat-európai közvélemény befogadó üzeneteket küldött, a balkáni menekültúton lévő országok kormányai pedig, miután megállítani nem tudták, maguk szállították keresztül területükön az egyre több és több ezer migránst.
Az első pillanattól kezdve biztos voltam benne, hogy ez nem mehet így a végtelenségig. Azt azért nem gondoltam volna, hogy
a németek már az Oktoberfest esetleges megzavarásának hírére rémülten feladják a Wilkommenskultur hangzatos ideáját.
Kovács Zoltán kormányszóvivő sajtótájékoztatója után mentünk át a szerb oldalra. A háta mögött még szálltak föl az utolsó pillanatban érkezett, szerencsés migránsok a magyar autóbuszokra. Magabiztosan nyilatkozott – akkor úgy tűnt, az első akadályt nagyobb ellenállás nélkül vette a kormány.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Ezek után láttam a sötét éjszakában szökdécselve gyalogló gyerekeket. Hiába, hogy a gyerekes családok vannak kevesebben, a migránsok többsége fiatal férfi, és a magukat szírnek vallók is mindössze harmadát teszik ki az áradatnak, az ártatlan gyermek látásától nem tudja függetleníteni magát az ember. Mindegyik előtt ott az élet – és most dől el, hogy milyen élet. A segélymunkások csokit és ásványvizet osztottak nekik. Míg a szülők megdöbbenve meredtek a vaskerítésre, a kicsik futkostak, jól megbámulták az ismeretlen helyet és embereket. Szeretek csendben szemlélődni, de akkor úgy gondoltam: úristen, csak most nehogy a szemembe nézzen valamelyik.
Aztán egyre többen lettek a menekülők. A felnőttek egyszer csak elkezdték skandálni: Germany, Germany! Velük szemben, a kerítés mögött felsorakoztak a magyar rendőrök. Melléjük állt egy vízágyús autó – korszerű, szép, nyugati dizájnos. Sokáig úgy tűnt: nem történik más. Egyszer azonban, talán valamilyen jelszóra, a felnőttek hirtelen futni kezdtek.
A tömeg nekizuhant a kapunak, de nem sikerült az áttörés. Ezt délelőttig még megismételték kétszer,vagy háromszor.
Már akkor, éjjel kettőkor feltűnt, hogy noha a migránsok szerb területen vannak, onnan is indították a rohamot, a szerb rendőrök nem tettek ez ellen semmit. Reggelre el is tűntek Röszke 2 külső oldaláról – a határállomást meg sem lehetett nyitni. Ugyancsak nem lehetett megnyitni az ásotthalmi határátkelőt, ahol a szerb személyzet szintén nem jelent meg reggel 7-re, mert néhány tucat migráns ott állt az átkelő előtt, és bebocsátást követelt.
Kezdettől úgy tűnt, és úgy tűnik, hogy a migránsok megpróbálkoznak valahol, lehetőleg a nemzetközi média kamerái előtt egy, a macedón-görög határon történthez hasonló tömeges áttöréssel. Indulatukat és elkeseredésüket növeli az a kifacsart jogászkodás, amely érdemben ellehetetleníti, hogy menedékjogi kérelmüket elfogadják.
Az ürügy a Fidesz-jogászok tökélyre fejlesztett joggal való visszaélési gyakorlatának egyik mesterdarabja, vagyis hogy csak azt vizsgálják, a menedékkérő adott-e be menekültkérelmet Szerbiában,
és azt törvényesen bírálták-e el, ingerli a szerb hatóságokat is, mert így náluk torlódnak föl a migránsok.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Kedden délelőtt átterelték a menekülőket a tranzitponthoz – a konténerhivatalhoz, amely eleve alkalmatlan nagy számú ember ügyét még oly gyorsan, bár szinte mindig kedvezőtlenül intézni. Nyári kánikula volt, forró szél fújt – a migránsok azzal a fegyverrel harcoltak, és cikkünk írásakor még harcolnak is, amivel tudnak: megbénítják a forgalmat. Leültek az autópálya-határátkelőhelyen, még szerb területen, vagy a senki földjén, és azzal fenyegetőztek: nem esznek, nem isznak, és a gyerekeiket is hagyják kiszáradni. Délutánra 3-4 ezer ember zsúfolódott össze a szerb oldalon és a senki földjén. Buszra akartak szállni, és elmenni Németországba, mint tették még hétfő délután a náluk szerencsésebbek. Az autópálya-határátkelőt is lezárták. Aztán az egész autópályát a felüljáróig, majd a régi 5-ös utat.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
E pillanatban azt sem tudni, mi lesz az egyre nagyobb számú illegális, a kerítést megrongálva már magyar területre lépett határsértővel – őket ugyan kiutasíthatja a bíróság, de
nem világos, hogy ha a szerb fél nem működik együtt, hogyan toloncolják vissza őket.
Ha nem sikerül nagy tömegben áttörniük a műszaki határzárat, illetve tömegesen beözönleni a határállomásokon, vagy a tranzitponton, akkor a migránsok egy része visszafordul, vagy más utat választ.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Már éjszaka, Horgosnál hallottam angol nyelvű alkudozást, mennyiért viszi el a taxi a horvát határra a tehetős szír családot, amely nem akart nekirohanni gyermekeivel a szögesdrótnak.
Mondták nekik, melyik rendőr segítőkész, mi a nem szolgálati telefonszáma; hogy euróban kell fizetni a fuvarért is, meg a rendőri jóindulatért is; annyit, amennyit ők kérnek. Tőlem két bolgár férfi kérdezte Röszkénél: várható-e, hogy Arad felé is lezárják a határt, vagy Románián keresztül könnyen el lehet jutni Törökországból Ausztriába.
A magyar hatóságok könnyen nem engedik áttörni a bevándorlókat, akik esetleg belefáradnak, másfelé indulnak, kifogy az utánpótlásuk. De erős jelek vannak arra, a kormány is számít rá, hogy valami módon újabb nagy csoport migránst be kell engedni az országba: Erre utal, hogy a Dugonyi úton, és a Röszke 2-es határátkelőnél kedden egész nap rengeteg autóbusz állt: ugyanazok, amelyekkel korábban, amikor naponta 5-8 ezer migráns érkezett, Szentgotthárdra és Vámosszabadiba vitték őket.
