Kevéssel odébb, a 9. számú szavazókör előtt Fischer Éva gobelinfestő (aki azt is elmesélte magáról, hogy történelem-filozófia szakon végzett az egyetemen, jelenleg napi négy-öt órában egy idős nőt ápol) készségesen kifejtette, miért szavazott úgy, ahogyan a kormány kérte. „Nem szeretném, hogy mások velünk legyenek, és atrocitások történjenek. Mindenki éljen ott, ahol addig élt, segítsünk nekik ott.”
Hozzátette, hogy megállapítása a háborútól sújtott országokra természetesen nem érvényes. A háború elől menekülőket – ha 100 százalékosan igazolják, hogy csakugyan azok – be kell fogadni. A helyzet azonban szerinte az, hogy az érkezők többsége gazdasági bevándorló.
„Nem politizálok, nem szeretem az emberek közötti ellentéteket” – első körben a gobelinfestő elhárította a pártszimpátiájára vonatkozó érdeklődésünket. Aztán mégis elárulta, hogy korábban a Fideszre szavazott. Amióta a Fidesz van kormányon, Budapest szebb lett – indokolta Fischer Éva, miért nem bánta meg utólag sem döntését. Neki a Kossuth tér is tetszik, csak azt a sok kivágott fát sajnálja. Persze, semmi sem lehet tökéletes.
„Vegyük észre a jót!”
– üzente búcsúzóul.
A Radnóti Miklós utcában egy fiatal édesapa jobbnak látta, ha névvel nem szerepel az újságban. Kérdésünkre, hogy elmondaná-e, mire szavazott, elővette a mobilját: „Inkább megmutatom!” Némi keresgélés után megtalálta a lefotózott szavazólapot. Az átikszelt „igen” és „nem” fölötti, zöld tollal és nagy műgonddal elkészített rajz egy kisvasút mozdonyát ábrázolta. Hozzáképzeltük a felcsúti tájat.
„Pont jól jött ki, nézze, a két beikszelt kör a mozdony kereke”
– magyarázta az apa, mire lehet alkalmas egy érvénytelenül leadott szavazat. „Ő a művész” – bökött fejével három kisgyereke közül az egyikre. A fiúcska szerény mosollyal fogadta a gratulációt.
A részvételi arány a Nagykörúthoz közeli más kerületekben is viszonylag alacsony volt. A legalacsonyabb éppen a VIII. kerületben, amelynek polgármestere, a fideszes Kocsis Máté az elmúlt napokban mindent bedobott a kormány sikere érdekében. Külön plakát kíséretében még a közös képviselőket is felszólította, hogy kampányoljanak.
A Józsefváros mélyén, a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Házban szavazó emberek nem bizonyultak annyira közlékenynek, mint az Újlipótvárosban. Akadt, aki már a puszta kérdés hallatán is felháborodott. Sorra ilyen válaszokat kaptunk: „nem nyilatkozom”, „személyes adat”, „jaj, ne!”, „nem publikus”.
Végül a hivatását tekintve kéz- és lábápoló (pedikűrös), önmagát pártpolitikailag függetlennek valló Pető Eleonóra állt kötélnek. „Nem szeretném, ha mások határoznák meg, hogy miben hiszünk és hogyan élünk. A terrorizmussal sem szeretnék találkozni” – érvelt a „nem” szavazat mellett.
Ugyanígy választott Stefanik Ildikó is, aki összeszerelőként, majd bedolgozó munkaerőként, harmadik nekifutásra üzemi dolgozóként határozta meg munkakörét. „Az Országgyűlés hozzájárulása nélkül ne jöjjenek ide. Logikus, nem?” – közölte kicsit bizonytalanul. A Szíriában zajló háború eddig elkerülte a figyelmét („nem láttam róla képeket”), ellenben az eljutott hozzá, hogy Franciaországban a migránsok megvertek egy magyar kamionost. Ha jól értettük szavait, főként ez a hír alakította álláspontját. „A kerítéssel is egyetértek” – jelentette ki.
|
Stefanik Ildikó logikusnak látja a kérdést és a választ is
Veres Viktor / Népszabadság |
Bár a 28 éves nő a parlamenti választásokon is részt szokott venni, úgy érzi, még fiatal a politikához. Leginkább a Fideszhez húz a szíve, de erről nem szívesen beszélt.
„Nem lesz bajom belőle, ha elmondom?”
– kérdezte fürkésző tekintettel.
Megnyugtattuk: higgye el, ebből egészen biztosan nem lesz baja.
