galéria megtekintése

Kalapot le! De hogy?

0 komment


Sándor Tünde

Nem hiszek a szememnek: a megadott címen tízemeletes paneltömböket mutat a műholdas útvonaltervező. Ellenőrzöm, és nem, nem írtam el semmit, Görög Ibolya, az ország legismertebb protokollszakértője, több sikerkönyv szerzője, egyetemi és üzleti képzések rendszeres előadója egy kőbányai lakótelepen él.

Harminckét éve cserélte el sötét belvárosi bérleményét a napfényben úszó barátságos városszéli otthonra, ahonnan naponta utazgatott be a Parlamentbe vagy ki a repülőtérre, ahol királynőt, trónörököst vagy éppen a popzene koronázatlan királyát, máskor meg világhatalmak vezetőit látta főnökeivel – hét magyar miniszterelnökkel – egyetemben vendégül.

Tizenhét éve már, hogy tizenkét év szolgálat után, 1999 márciusában szabadsága alatt elbocsátották állásából Görög Ibolyát, a Miniszterelnöki Hivatal protokollfőosztályának vezetőjét. Fél évvel később megjelent első könyve Protokoll – Az életem címmel, amely alig egy hónap alatt elfogyott, újra ki kellett adni. Az idén is megjelent, immár hat kiadást megélt átfogó illemtankönyv mellett Görög Ibolya még öt, különböző témájú protokollbestsellert jegyez, és kiadója folyamatosan ösztönzi újabb és újabb könyvek megírására. Különös, hogy mindezt egy olyan országban, ahol köszönni is elfelejtettek az emberek – ezek szerint mégis sokan kíváncsiak arra, hogy mikor mit kellene tenniük, hol mi a helyes viselkedés, mit kell mondani, és mit semmiképpen.

A legtöbben öltözködési tanácsot kérnek persze, mert a ruházkodás látszik a legjobban, pedig az igazán nagy hibákat nem azzal lehet elkövetni – jegyzi meg szomorúan a protokoll hazai nagyágyúja, akit legjobban azok az apró szakmai hibák bosszantanak, amelyeket a nagyközönség talán észre sem vesz, vagy csak azt érzi, hogy valami nem úgy volt, ahogyan lennie kellett volna. Mint például a Merkel leejtett tolláért lehajoló Orbán látványa a sajtótájékoztatón, ahol a protokollosnak kellett volna ugrania, nem a magyar miniszterelnöknek. A német kancellár ugyanis nem nőként, hanem politikusként volt jelen. Ez csaknem ugyanolyan hiba, mint a Merkel kézfejére lehelt orbáni kézcsók. Napjainkban egyébként éppen a nőkkel kapcsolatban történik a legtöbb illemtani baki, ami miatt számos tanácskérő levél érkezik a protokollszakértőhöz. Nők írnak, akik azt sérelmezik például, hogy eléjük vágódott a német főnökük az ajtóban, vagy hogy sokadikként kínálják meg őket kávéval a munkahelyi értekezleten. Aztán megtudják, hogy ez helyénvaló, és azt is, hogy miért. (Mert Németországban ez így szokás.)

 

Görög Ibolyának a köszönés a vesszőparipája. Most például – kimondatlanul – köszönni tanít egyetemistákat. Olyan fiatalokat, akik az ő előadására érkeznek, mégis köszönés nélkül mennek el a tanári pulpitus előtt a helyükre. Van csoport, ahol már majdnem minden harmadik diák köszön neki. Ilyenkor apjára gondol, akinek nem lehetett előre köszönni, az ókécskei középkáderre, akit a közigazgatás szürke eminenciásaként Kecskeméttől Egerig minden munkahelyén szeretett az összes portás és takarító is a kedvessége miatt. Tőle kapta az egyik legértékesebb, életreszóló tudást, aminek birtokában remekül tud bánni az emberekkel. Szüksége is volt erre, amikor alig fél perce volt a repülőtéren elfogadtatni magát a miniszterelnök vendégeivel, akiknél azt is el kellett érnie, hogy mire a Parlamentbe érnek, már szinte szeressék az országot, amellyel kapcsolatban dönteni fognak.

A parlamenti munkát, a vendégek fogadását igazi fellépésnek tekintette Görög Ibolya. A delegációk érkezését megelőző feszített szervezőmunka abban a pillanatban váltott könnyed, elegáns koreográfiába, amint megjelentek a főszereplők. Nevezetesen hét magyar miniszterelnök és tizenkét év összes diplomáciai vendége. Meg néha olyan sztárvendégek is, mint pél­dául Michael Jackson, aki még vissza is akart térni teljes titokban a Parlamentbe, hogy Görög Ibolyával együtt végignézze újra az impozáns épületet, amelyre igazán kíváncsi lett, de a fotósoktól és a folyamatosan villogó vakuktól alig látta.

Az énekessel történt találkozóra sem biztos, hogy sor kerülhetett volna, ha Görög Ibolyát elengedik a szülei Egerből a szegedi egyetemre, ahol könyvtár–népművelés szakon akart tanulni. Így lett a pesti Külkereskedelmi Főiskola a kiválasztott, és így szorult háttérbe a középiskolás irodalmi színpadi múlt az idegen nyelvekkel szemben. Az orosz mellett a főiskolán angolból is felsőfokon vizsgázott, amihez hozzájött a rendszerváltás után a német alapfokon és a francia, amelyből három hónapnyi tanulás után ment a Rigó utcába nyelvvizsgázni. Nagyot néztek a vizsgáztatók, körülbelül azt gondolhatták róla, mint a cigány a vak lováról, amiről azt állította, hogy nem vak az, csak bátor – idézi fel nevetve hajdani hőstettét, aki a francia államfő, Mitterrand érkezésére készült fel így. Mitterrand végül nem jött, a franciából sem lett komolyabb tudás, nem úgy, mint az oroszból, amelyet a főiskola után egy rendszerszervező kutatóintézetben kint töltött négyévnyi munkának köszönhetően folyékonyan beszélt. Bár erre a tudásra valójában második férjének köszönhetően tett szert, akinek munkahelyi tartozásait tőle kérték vissza közös kollégáik, ezért az elszánt asszony a sok fordítás mellett matyó terítőket hímzett éjjel, megrendelésre, így rendezte az adósságokat, majd az életét is, amikor Moszkvába menekült a romba dőlt házasság elől. Amikor hazatért, jött még jó néhány munkahely, majd a szerencse is mellé szegődött, és Lázár György hivatalában találta magát, ahonnan szinte egyenes út és sok-sok tapasztalat vezetett a protokollfőosztály vezetéséig.

Görög Ibolya munkásságának csak egyik fele volt az állami szolgálat. 1999 óta saját lábára állt, és mint mondja, reklám nélkül is él a neve, hívják mindenfelé, oktat felnőtteket és gyerekeket, rádió- és tévéműsorokban szerepel, őt kérdezik, ha politikusok vagy rokonaik szereplését kell megítélni, legújabban pedig tanácsokat ad az interneten. A fogyókúráról már rég lemondott, azt mondja, fogyjon le más, ő már nem hajlandó magát mások miatt rosszul érezni.

Bosszankodni sem. Azt mondja, az élet arasznyi csupán. Azon sem bosszankodott soha, hogy anyja lebeszélte a színésznőségről, mondván, nem olyan alkat. Az anyja, akit csak a szép Görögnéként emlegetett mindenki, aki királynői tartását és modorát ismerte. Bizonyosan valami nemesi vér is csörgedezhetett benne, bár egyszerű szülők lánya volt – édesapja ácsként dolgozott –, ő pedig ápolónőként élte le életét. De lányával bejárhatta a fél világot. Görög Ibolya komódján már-már megszámlálhatatlanul sok kis figura emlékeztet a messzi földekre és kultúrákra, egyúttal szemléletesen jelzik, hogy tulajdonosuk számára az apró tárgyakon, a nappali falát körbeölelő könyveken kívül nem a pénz és nem a tárgyak a fontosak, hanem az élmények és az emberek. Hogy mennyire, arról az a mozgássérült barátnő tudna a leghívebben beszámolni, akiről lelkiismeretesen gondoskodik, ebédet és társaságot biztosítva a kerekes székhez kötött asszonynak. Barátja nincs sok, de az mind veretes kapcsolat, kiállta a nagy idők próbáját is, amikor a Parlamentben volt fontos ember, mégis ugyanannál a hentesnél meg zöldségesnél vásárolt be a kispesti piacon.

Bár szereti az öregedést, főleg, hogy egyre bölcsebb és egyre több mindent meg tud bocsátani, a legjobban azt kedveli, ha történik vele valami szokatlan. Most például a színházi próbafolyamatba kóstolhat bele. A Pesti Színházban műsorra tűzött politikai szatíra, a II. Erzsébet királynőről szóló Audiencia szereplőinek ad protokolltanácsot. Azt mondja, megemeli az összes kalapját a színészek előtt, sosem gondolt bele, hogy milyen óriási munka végeredménye az, amit a néző a színpadról kap. Kalapot emelni és pukkedlizni, sőt szivarra gyújtani is az ő instrukciói alapján fognak a színészek. Ők már biztosan tudják, amit sok politikus nem, miszerint az angol királynőt megérinteni nem lehet.

Névjegy

Görög Ibolya protokollszakértő, tanácsadó. 1948-ban született Ókécskén, a mai Tiszakécskén. 1987–1999 között a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, munkásságáért 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 1999-től kezdve vállalkozóként a felnőttképzésben vesz részt, 2008-tól a Szegedi Tudományegyetem és az egri Eszterházy főiskola címzetes docense. Könyvei: Protokoll – Az életem (1999), Mindennapi maceráink (2000), A nyilvánosság kelepcéi (2004), Viselkedéskultúra  (...és egy kis protokoll) (2009),  Tanácsoskönyv – Új kalamajkák (2012), Wellness – illendően (2012).

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.