galéria megtekintése

Méray Tibor és a kilencven élmény

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 15. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Méray Tibor igen büszke a legújabb könyvére. Joggal. Ezt egyébként nem a most kilencvenéves író, újságíró, történész írta. Róla írták, és meglepetésként kapta pár napja a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Szép kötet – tanúsítom, s igazán „népfrontos teljesítmény”, mert kilencven olyan szerző mondja el benne Mérayval kapcsolatos élményeit, gondolatait, akik egymással egyébként ritkán találkoznak egy lapon, vagy akár egy szobában.

A PIM viszont ilyen hely volt, már csak azért is, mert itt egy külön helyiségben őrzik vagy húsz éve az Irodalmi Újság harminc évének kéziratait és levelezését, Méray önzetlen adományát. A legtöbb levelet a szerkesztő kapta, azaz MT, aki egy személyben állította össze a kényszerből előbb rövid ideig Londonba, majd Párizsba bujdosó irodalmi-politikai lapot. Teherautóval hozták haza a kéziratokat, a múzeum munkatársai rendszerezték, katalogizálták, s a kutatók számára hozzáférhetővé tették. Hatalmas forrása ez az 1956 utáni magyar emigrációs irodalomnak, közéletnek.Méray azt mondja, a lapot olyan nyomdákban készítették, ahol nem volt magyarul tudó szedő, tördelő, korrektor. Az internet előtti korban a szerkesztő csak levélfordultával tudott értekezni a világ minden táján élő szerzőkkel a javításokról, a tisztázandó kérdésekről.

Az Irodalmi Újság szerkesztése Méray életművének egyik legfontosabb darabja. Ő azonban nem bánná, ha a hazai közönségnek legalább fogalma lenne arról, hogy mi mindent írt még ez alatt a harminc-egynéhány év alatt. Előttünk nagy kupac könyv, különböző nyelveken. Legfelül oroszul, a néhány éve Moszkvában megjelent kötet az 1956-os magyar forradalomról. De ott van ugyanez a könyv amerikai kiadásban, szintén oroszul, amit egy emigráns könyvkiadó fordíttatott le és jelentetett meg New Yorkban, 1961-ben.

 

Méray büszke arra, hogy a magyar forradalomról és Nagy Imréről először az ő könyvéből olvashattak a románok románul. Büszke arra a hatvanas évek elején írt nagyszabású könyvére, amelyben a szovjet–kínai szakításról írt. Ezt is több nyelven kiadták, ám magyarul nem olvasható. De a sort folytathatjuk az Ausztráliáról írt könyvével (németül és franciául jelent meg Svájcban) és egy másik kötetével, amelyet 1956. október 23-áról, erről a sorsdöntő napról írt egy francia könyvsorozat részeként. (Csak annyit, hogy ebben a sorozatban született meg Robert Merle-nek nálunk is híres könyve a Moncada ostromáról. Méraynak ez a kötete sincs meg magyarul.)

Bárhol élsz a világban, jó hazafi lehetsz – vallja az író-történész
Bárhol élsz a világban, jó hazafi lehetsz – vallja az író-történész
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Mielőtt menekülni kényszerült, Méray keresett szerzője volt a magyar filmnek. Ő írta például a 9-es kórterem és az 1956 nyarán forgatott Csodacsatár című filmszatírát. 1957-ben mutatták be a filmet, de a szerző neve nem szerepelhetett, ahogy Puskás Ferencet is lecserélték az utómunkálatok során Hidegkuti Nándorra. Angol filmet készítettek egy Párizsban írt munkájából: a Kirk Douglas és Marlene Jobert főszereplésével készült mozi alapanyaga a Fogj nekem egy kémet című regény volt. Még két kémregényt írt ezen kívül – hiszen meg kellett élnie valamiből, magyarázza.

Méray Tibor egészen fiatalon lett újságíró, szerkesztő a háború utáni években. Megtapasztalta a Rákosi-korszakot, haditudósító volt 14 hónapon át a háború tépte Koreában. Vannak, aki felrótták neki, hogy elhitte s terjesztette az amerikai baktériumháborúról szóló koholmányt. Azóta ezt többször tisztázta nyilvánosan is. A dolog csalás volt, de az ő számára – ahogy sok nemzetközileg elismert tudósnak is – valóban hihetőnek tűnt, amit akkor elébe tártak. Alapvető élménye azonban az 1956-os forradalom, illetve az ahhoz vezető út, Nagy Imre személye. Ez a történelmi tapasztalat teszi a mai magyar események iránt igen fogékonnyá. Megkérdeztem, mivel magyarázza a jobboldal minapi jelentős választási győzelmét.

Méray úgy látja, hogy már a tanácsköztársaság bukása óta erősödtek a magyar társadalomban a jobboldali érzelmek. „Trianon ennek az oka, s a hamis propaganda, amivel ügyesen Károlyira s Kun Bélára hárították a felelősséget az ország megcsonkításáért. Pedig ez már jóval korábban eldöntött dolog volt, s annak idején az egyébként sok mindenben bűnös kommün vörös hadserege állt ki egyedül az ország védelmében. Horthy csak akkor vonult be fehér lovon Budapestre, miután onnan kiparancsolta a románokat az antant. A királyát megtagadó admirális sokaknak imponált, különösen az 1938 utáni területrevíziókkal. Az alapvetően jobboldali tudaton sem az államszocializmus évei nem változtattak, sem az 1990 utáni szocialista-liberális kormányok.”

Méray úgy látja, hogy addig „nem is lehet változásban reménykedni, amíg a baloldal nem talál magának egy nagy formátumú vezetőt, aki meg tudja szólítani a társadalmat. Orbán Viktor képes erre.”

A mai világban az számít, hogyan lép fel egy politikus az emberek előtt, sokkal kevésbé van súlya programjának. Ki emlékszik már arra, hogy Barack Obama milyen tervekkel, ígéretekkel nyerte meg az amerikaiakat? –kérdezi. Orbánnak nincs más programja, mint az, hogy megtartsa a hatalmat. Most kormányfőként, majd elnökként: Méray Tibor bizonyosnak véli, hogy Orbán még a mostani négy év alatt – francia mintára – magára szabja az elnöki hivatalt, s úgy költözik be a Sándor-palotába. Egyébként rossznak tartja, hogy a baloldal erős, fiatal személyiségei az európai parlamenti helyekre startolnak, ahelyett, hogy itthon állnának helyt a súlyos vereség után.

Az író fájdalommal nézi a magyarországi közállapotokat, embermilliók szörnyű elszegényedését. „A rendszerváltozáskor nem erre számítottunk. A szélsőjobboldal előretörése is részben ezzel magyarázható. Nyugat-Európában is sikeresek a szélsőségesek a gazdasági világválság, a munkanélküliség, a bevándorlás okozta társadalmi sokk miatt. De az a fajta rasszizmus, ami nálunk van, ott nem tapasztalható.”

Méray nem szavazott április hatodikán. Azzal indokolja ezt, hogy voksolnia csak annak volna szabad, aki részt vesz az ország nehézségeiben, sikereiben, kudarcaiban, és hazai lakosként viseli majd választása következményeit. „Jó hazafi lehetsz, bárhol élsz is a világban, de kívülről ne szólj bele az itthon élő tízmillió mindennapjaiba” – üzeni a kilencvenéves író.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.