Hangjában nyoma sem volt a két pezsgőzés közötti küzdelmek keserűségének. Ami tulajdonképpen kisebbfajta csoda: a tizenkét ágasegyházi és ballószögi családnak annyi átverést, csúsztatást, hivatali packázást kellett elviselnie a villanyért, hogy már az is csoda, hogy mosolyogni tudnak még.
|
Alig hittek a szemüknek
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Az első meglepetés akkor érte a 2012-ben még boldogan ünneplő tanyaiakat, amikor a pályázatot koordináló önkormányzat jelezte: nem tudja előteremteni a 36 milliós állami támogatás mellé a négymillió forintos önrészt. Az érintettek nyeltek egyet, azután – ki minden megtakarított pénzét felhasználva, ki hitelből – összedobták a hiányzó részt.
|
Két évet kellett várni
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Ezután kezdődött csak a hivatali vesszőfutásuk. Az egészen abszurd fordulatokban bővelkedő ügymenetet talán az jellemzi a legjobban: a projekt eleve késve indult, mert az illetékes tárca, a vidékfejlesztési minisztérium öt hónapos határidőt adott a beruházásra, ami miatt sokan meghökkentek, tekintve, hogy az áramszolgáltató nem egyszer jelezte, az engedélyezési procedúra bonyolultsága miatt közel egy évig tartó munkáról van szó.
|
A gazdálkodást is megkönnyíti, hogy van áram
Kurucz Árpád / Népszabadság |
A téves határidő miatt megakadt hivatali gépezetet aztán végül csak azzal sikerült újra lendületbe hozni, hogy a gazdák tüntettek a Kossuth téren, a sajtóhoz fordultak, és Gőgös Zoltán szocialista szakpolitikus a segítségükre sietett. A hivatali lendület ez esetben persze fenntartással értendő: ezután is akadtak anomáliák bőven a projektben.
Sokadik alkalommal 2014. májusi befejezést ígértek – arról viszont csak júniusban kaptak a tanyai családok levelet, hogy sajnálatos módon nem sikerül tartani a tavaszi határidőt. Aztán a következő, októberi átadási határidőt sem sikerült tartani, így valójában teljes közönnyel fogadták a helyiek azt az ígéretet, hogy karácsonyra lesz villanyuk.
– Lélekben talán már le is tettünk a villanyról. Ezek után néhány héttel ezelőtt alig akartunk hinni a szemünknek: munkások jöttek és elkezdték felállítani a villanypóznákat – idézte fel a fordulatot Tóth Ferenc, és végtelen elégedettséggel tette hozzá: – Most meg már van áram, úri körülmények között élhetünk ezután.
Nem kevésbé boldog Tóth Ferenc szomszédja, a jó két kilométerre lévő tanyán élő Frankó Zoltán. A férfi tanyájára az „utolsó pillanatban” ért el a villanyvezeték.
|
Szinte már le is mondtak a villanyról
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Az ősszel eladta a kecskéit, mert a farm áram híján veszteséges volt: a hasznot a benzin vittel el, mert aggregátorról ment a fejőgép, a kútban a szivattyú, és kocsival kellett fuvaroznia a tejet a gazdaság meg a hűtőgép között... Már arra készült, hátrahagyja a tanyát is, amikor látta, hogy végre tényleg elkezdték felállítani a póznákat, s kihúzzák a kábeleket.
– Hétfő délután három óra óta van áramunk – újságolta Frankó Zoltán, s hogy mi mindent jelent ez számára, azt egyetlen rövid mondatba sűrítette: – Újrakezdem a gazdálkodást.
