„Jól megszívtuk, és még nincs vége”

– A fenét. Nem is ismerem a programját.

– Hát akkor?

– Mer’ el se mentem szavazni, azér’. Hétfőtől vasárnapig libát tömök egész nap. Van nekem időm hülyeségre?

Mezőtúr egyik szélső utcájában mondja ezt egy harminc év körüli férfi, akivel Kötél János újonnan megválasztott jobbikos önkormányzati képviselő országszerte elhíresült vasárnapi győzelméről beszélgetek. Hamarosan egy másik fiatalember csatlakozik hozzánk, aki viszont elment szavazni, és Kötélre adta a voksát. Kérdem tőle, hogy miért, mire megvonja a vállát:

– A lánya miatt.

– Ezt hogy érti?

– Ismerem a lányát. Amúgy rendes fickó a Jani. Polgárőr!

– S maga szerint miért győzte le a fideszes jelöltet?

– Mert a Fidesz elbaszott mindent. De nemcsak Mezőtúron, hanem mindenhol!

A jobbikos Kötél János asztalos a múlt vasárnapi időközi választáson 266 szavazatot kapott, míg fideszes ellenfele, Pete Lajos, a helyi tévé szerkesztő-operatőre 166-ot, holott a múlt októberi megméretésen – amelyet éppen a szavazategyenlőség miatt kellett most megismételni – még mindketten 172 voksot kaptak.

A leegyszerűsítő magyarázatokra fogékony közvéleményben az eredmény országszerte azt a benyomást keltette, hogy a Jobbik támogatottsága óriási mértékben nő, s lám csak, már Mezőtúron is mandátumhoz lehet jutni a cigányság primitív szidalmazásával.

Ez utóbbira az adott okot, hogy nyilvánosságra kerültek Kötél János durva kirohanásai a cigányság ellen.

A mezőtúri valóság sokkal összetettebb, s ennek megértéséhez tudni kell, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye hajdani éllovasából mára lecsúszó, öregedő, szegényedő település lett. Forray R. Katalin és Kozma Tamás kutató Mezőtúrról és Szarvasról írt, Közösségi tanulás és társadalmi átalakulás című tanulmánya pontos képet rajzol a településről. Ebből megtudhatjuk, hogy a város életében korábban megkerülhetetlenül fontos honvédségi laktanya megszűnt, a nagyüzemi mezőgazdaság elsorvadt, a helyi főiskola bezárt, a fiatalok elmennek, új munkahelyek nem létesülnek, sokakat vonzó turisztikai kínálat nem alakult ki.

Ilyen helyzetben az emberek egyre nagyobb számban vevők a rendpárti szélsőjobboldal leszűkítő világmagyarázataira, nem csoda, hogy a mintegy 17 ezres Mezőtúron is igen aktív a Jobbik. Jelen van a szélsőjobboldali szubkultúra is, így pár éve maga Kötél is egyik kezdeményezője volt a szélsőjobbos Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületnek.

Csakhogy az 1-es választókerületben, ahol a múlt vasárnapi voksolást tartották, nyoma sincs a cigány–nem cigány ellentéteknek.

Ott a romák száma elenyésző, a cigány lakosság egy másik városrészben él nagyobb számban. Árnyalja a képet az is, hogy az időközi választáson a szavazópolgároknak mindöszsze negyede jelent meg.

Egyébként a Jobbik támogatottsága ebben a körzetben nem kirívóan magas, inkább átlagos. Mi lehetett hát Kötél győzelmének oka? A városban járva azzal szembesülünk, hogy a jobbikos jelöltet a baloldal segítette győzelemre. Azt halljuk, hogy a baloldal kivonult a csatatérről, nem állított jelöltet, s lényegében cserbenhagyta a választókat. Az 1-es választókerületben múlt októberben még hat-hét képviselőjelölt indult, köztük egy szocialista is. De az időközin már csak hárman szálltak ringbe: egy jobbikos, egy fideszes és egy független.

Az MSZP beteget jelentett, távol maradt, holott az 1-es választókerület korábban balos kerületnek számított.

Ezzel magyarázza az eredményt Pete Lajos is, akivel a városházán találkozunk, mert – habár képviselő nem lett belőle – az egyik bizottságban külsős testületi tag. A szerkesztő kolléga szerint sem arról van szó, hogy látványosan megerősödött volna náluk a Jobbik, Kötél győzelmére a baloldali jelölt hiánya és a roppant alacsony részvétel a magyarázat. Szerettem volna beszélni Kötél Jánossal is, de azt mondta, addig nem nyilatkozik, míg le nem teszi képviselői esküjét.

A baloldal nélkül nem ment volna Konyhás István / Népszabadság

Így több időm maradt a választóira, akik közül egy idősebb férfi egy Székes utcai kocsmában fölvilágosított: „Mezőtúr lecsúszása akkor kezdődött, amikor átadtuk az új munkásőrlaktanyát”. Miért, mi volt akkor, nézek rá értetlenül, mire epés gúnnyal fölnevet: „pont akkor lett kész, amikor megszűnt a rendszer, úgyhogy jól megszívtuk, és még nincs vége.”