A bíróságnak egyebek közt azt kell tisztáznia, hogy Balogh Zsolt kitől félt jobban, Hagyótól és Mesterházy Ernőtől vagy az ügyészségtől? – írtuk 2012. október 11-i tudósításunkban. Nyomozati vallomásában Balogh azt állította, hogy Hagyó Miklós és Mesterházy Ernő – Demszky Gábor akkori főpolgármester tanácsadója –, operatív módon beleszólt a BKV ügyeibe, elsősorban abba, hogy a cég kikkel kössön szerződést, mire és mennyiért.
Balogh már a bírósági tárgyalás első fordulójában visszavett a nyomozati vallomásaiból. Tagadta például, hogy bűnszervezet működött volna a BKV és a főváros egyes vezetőinek részvételével. A tárgyaláson már ő is a nyomozó hatóságokat tette felelőssé:
„Egy dolog volt számomra fontos, hogy ne tartóztassanak le. Még nyilatkozatokat is tettem a sajtóban, hogy ne járjak úgy, mint egyes munkatársaim." Valószínűleg vallomásai visszavonására is magyarázatul szolgál, amit ezután mondott: „Annak ellenére, hogy a sajtóban engem kiáltottak ki a vád tanújának, a végén pontosan azzal vádoltak meg, mint Hagyó Miklóst".
A Hagyó-per tárgyalását Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal elnöke döntése alapján vitték Kecskemétre, ahol 2012. június 13-tól 2013 decemberéig tárgyalta Hadnagy Ibolya tanácsa. A védők ezt több beadványban kifogásolták, mígnem a Kecskeméti Törvényszék megállapította a saját illetékessége hiányát, és áttette az ügyet a Fővárosi Törvényszékre. A Kúria azonban ismét Kecskemétet jelölte ki a tárgyalásra – amelyet újra kellett kezdeni. Ismét Hadnagy Ibolya tanácsa kapta meg a munkát. 2014. július 1-jén kezdődött elölről a tárgyalás. Hagyó Miklóst és 14 társát folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy (másfél milliárd forintos) vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével, és más bűncselekményekkel vádolja a Központi Nyomozó Főügyészség.
A legfontosabb vádpontok – a nokiásdobozban átadott kenőpénz, illetve a „pofátlan végkielégítések" – a 2010-es választások előtt széles körben ismertté váltak a közvélemény előtt. A többi vádpont indokolatlan szolgáltatásra kiadott összegekről, vagy indokolatlanul túlárazott munkákról szól, amelyeket a főváros vezetőinek pártfogoltjaival vagy a BKV vezetőinek ismerőseivel végeztettek el.
A bíróságon tett vallomások igen éles ellentétben állnak a visszavont nyomozati vallomásokkal. Utóbbiakat olvasva
úgy tűnik, mintha első ijedségében szinte mindenki egy életszerűre összeálló, korrupt hálózat képét vázolta volna fel.
A bíróságon ezt a nyomozó hatóságok törvénytelen nyomásgyakorlásával magyarázták a vádlottak. A tanúk – köztük a szerződések kedvezményezettjei – azt állították, hogy a megbízásokra szükség volt, az árak a szokásosak voltak. Több olyan utalás is volt e vallomásokban, hogy ezek a dolgok Hagyó Miklós ideje előtt, és a lemondása után is ugyanúgy folytatódnak, és nyilván nem bűncselekmények, mert most nem gyanúsítanak meg érte senkit.
|
| Fotó: Bús Csaba / Népszabadság |
A csütörtöki tárgyalási napon a 35. számú tanú – aki a történések egy részének idején a BKV gazdasági vezérigazgató-helyettese volt – számos kérdésre azt felelte: nem emlékszem. Arra sem emlékezett, hogy – Balogh Zsolt nyomozati vallomása szerint – azért ment el a BKV-tól, mert attól tartott, hogy ennek börtön lesz a vége. Nem hiszem, hogy ezt mondtam volna – vallotta most.
Az ügy ismerői szerint az elsőfokú ítélet 2015 végére vagy 2016 elejére várható.
