A templomok renoválására, felújítására a püspökség mindig kevesebbet adott a szükségesnél. A papok a saját településeiken gyűjtöttek pénzt hozzá, esetenként a sajátjukat is odaadták, ám ez sem volt elegendő. Ilyenkor felkeresték Tóth Györgyöt, aki a püspökség tájékoztatása, felhatalmazása nélkül utalt ki pénzeket a munkálatokat végző vállalkozóknak. A számvevő úgy értelmezte, hogy őt erre is feljogosítja a püspöktől kapott általános felhatalmazás. Erre a dokumentumra a bírósági tárgyaláson a tanúként meghallgatott püspök nem emlékezett, s amikor a bíróság megmutatta neki, annyit mondott: ezt bizonyára automatikusan, az asztalára tett többi elintéznivalóval együtt írta alá. A Győri Ítélőtábla egyébként nem tekintette elsikkasztottnak azt a pénzt, ami végül az egyházmegye javát szolgálta.
Nyaraló az ostyasütésre szánt pénzből
A történet kritikus pontja egy Balatonszepezden vásárolt nyaraló. Ezt az épületet az ítélet szerint a püspök és az egyházmegye tudta nélkül vette meg a számvevő az egyházmegye törzstőkéjéből megalapított betéti társaság nevében, amelyet ostyasütésre, az iskolai konyhák működtetésére, s ingatlanok bérbeadására hoztak létre. A betéti társaságnak a kültagja az egyházmegye jogi képviselője volt. Tóth György viszont azt bizonygatja, hogy erről szinte mindenki tudott a püspökségen, még maga a püspök is pihent a lelkigyakorlatokra szánt házban.
Glegyák Jenő, az egykori számvevő ügyvédje szerint 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményről van szó. A hatóságok az eljárás során méltányolták, hogy a tranzakciók jó része – ha a jogszabályok megsértésével is – az egyház érdekeit szolgálta. Vélhetőleg ezért, valamint rendkívül súlyos betegségei miatt kapott csak három évet a védence.
Az mindenesetre az eljárás során kiderült, hogy az egyházak pénzügyi tevékenységét alig ellenőrzik, pedig Glegyák Jenő szerint a gazdaság más szereplőire vonatkozó szabályoknak a társadalom részeként működő egyházakra is ki kellene terjedniük.
Mindenki tudta, senki sem kifogásolta
A Vatikán a tisztánlátás, a pontos elszámolás irányába halad, jó lenne, ha ezt a magyar egyházak is követnék, mondja Tóth György. Szerinte a személyi jövedelemadóból származó egy százalék egyházi felhasználását nagyon ritkán ellenőrzik, rendezetlen a perselypénzek, adományok sorsa is. Az egyházak jelentős bevételi forrása a vissza nem igényelt ingatlanok utáni örökjáradék, az egyszázalékos, személyi jövedelemadóból származó összeg, valamint a hitoktatás támogatása. A hívektől sokszor az egyházi adót sem tudják beszedni. A rendelkezésükre álló összeg tehát az államtól érkezik, így aztán a társadalom joggal várja, hogy ezekkel tételesen elszámoljanak, mondja a számvevő, hiszen közpénzekről van szó. „Amit én tettem, arról mindenki tudott, senki sem kifogásolta” – teszi hozzá.
Tóth György úgy érzi, most neki kell elvinnie a balhét. Tudja, hogy nem ártatlan, de azt ismételgeti, a jó szándék vezérelte. A tárgyaláson voltak papok, akik határozottan kiálltak mellette. Megjegyzi, ha a gazdasági életben előfordulhatna az, ami a püspökségen megtörténhetett, akkor minimum az első számú vezetőt felállítják a székéből, feltehetőleg a jogi képviselővel együtt.
Bűneit meggyónta, világi büntetése rövidesen megkezdődik.
