A tavaszias időben sokan járnak az utcán, de a földárverésről nem tudnak.
Az egészségügyi központ előtt Fekete Jánosné például annak örül, hogy már négy éve állandó közmunkán lehet: a rendelőket, a védőnői helyiségeket takarítja. – Ötvennyolc éves vagyok, 14 éves korom óta dolgozom. Már elmehettem volna nyugdíjba a 40 évvel, ha meglenne minden szolgálati idő, amikor dolgoztam.
De nincs meg. Amikor még volt téesz, Feketénének volt állása, és háztájizni is tudtak valamennyit. A téesz persze rég tönkrement. Rengeteg lett a munkanélküli. A baksiak tudnának zöldséget termelni, csak eladni nem tudják. A folyamatos lecsúszás pedig kikezdi az ember egészségét. Feketéné infarktust kapott, majd cukorbeteg lett. Emiatt leszázalékolták, 50 százalékos rokkant lett. Három év után felülvizsgálták, munkaképesnek nyilvánították, de munkája nem lett.
– Kiszámolták, hogy még csak 32 év szolgálati időm van. A rokkantnyugdíj nem számít bele. Legalább másik három olyan év is volt, amikor dolgoztam, de a munkaadó nem jelentett be. – Nem tiltakozott? – Azt mondják, legálisan foglalkoztatni nem éri meg nekik, feketén meg kockázatos. Úgyhogy amit lehet, megcsinálnak a családtagok. Én is inkább olyankor voltam bejelentve, amikor átmenetileg a munkaügyi központ fizette a béremet és a járulékot. Mikor ez letelt, a munkaadó elküldött, és keresett mást, akire megint fölvehette a támogatást. Eleinte csak időszakos közmunkán volt, négy éve azonban állandó dolgozó – azt szeretné, ha maradna minden így, ameddig el nem éri a 40 év szolgálati időt.
– Nem bírnám már a napszámot. A közmunkán elnézik, ha leesik a vércukrom és rosszul leszek, de a fóliában ezt nem tűrnék – mondja, és hozzáteszi: hálás a polgármesternek, amiért ezt a lehetőséget sokaknak biztosítja.
Jó ideig szófukar emberekkel találkozunk. A földeladásról nem hallottak vagy nem érdekli őket. Valaki visszakérdez: hát eddig nem Héjjáéké volt az a sok föld?
Kérdem, miből élnek az emberek. – Hát segélyből! – feleli a posta előtt egy férfi. – De abból is főleg a romák kapnak. Egy furgonos ember arra panaszkodik, nem éri meg sem fóliázni, sem állatot tartani.
Van, hogy két napig állnak a zöldséggel a dorozsmai nagybani piacon, az áru rájuk fonnyad, de nem adnak érte pénzt. Az élő sertés kilója 300 forint, a takarmányra sem futja belőle. Persze, hogy mindenki segélyt akar.
Egy idős férfi akkumulátoros kerekes széken közeledik. Megörülünk, mert mondja, hogy az ő apjának sok földje volt, gazdálkodtak. Nagyon haragszik a kommunistákra, mert az apját bekényszerítették a téeszbe, pedig 140 hold pusztája volt és 35 hektár szántója. Kétszáz birka, 10-15 marha, 70-80 sertés.
|
Fekete Jánosné azt mondja, nem bírná már a napszámot
Veres Viktor / Népszabadság |
Gondoljuk, hátha van véleménye a mostani földhelyzetről is.
– Évente másfél-két hold dinnyénk volt meg ugyanannyi sárgadinnye. Ami nem kelt el, nem dobtuk ki, megették a disznók. Az étvágyuk is jobb lett tőle. A kimaradt sárgadinnyéből meg pálinkát főztünk, és eladtuk. Így kell gazdálkodni!
Kérdem, most megérné-e dinnyével etetni a disznókat, és el tudna-e adni annyi pálinkát, amennyi másfél hold sárgadinnyéből főzhető. Azt feleli, tizenöt éve nem tart disznót. Összegyűltek a szolgálati évei a téeszben, van szép nyugdíja. Visszaterelnénk a szót a földügyekre, az idős férfi azonban legyint: nem ez a lényeg!
– Jézus azt mondta: szeresd feleberátodat, mint tenmagadat! Most mindenki azt mondja: csak én! A világ vezetői is elismerik, hogy nem tudják megoldani a problémákat. Kicsúszott a kezükből az irányítás. A vízözön előtt is így volt, azért jött el Isten ítélete. A teremtő Isten, Jehova azt mondta: az utolsó időket arról lehet felismerni, hogy az emberekből a szeretet kihal, a gonoszság megsokasodik. De Jézus visszajön mint nagy király, és rendet tesz a földön, nagy örömünkre.
Búcsúzóul ad egy kártyát. Budapesten is lehet csatlakozni a felekezethez, és ha felismerjük az idők jeleit, még mi is részesülhetünk az üdvösségben.
