A munkám miatt évente kétszer járok Bostonban, ezért volt módom személyesen is megtapasztalni a helyiek általános olimpiaellenes hangulatát, ami leginkább oda vezethető vissza, hogy a város a legutóbbi időkig, húsz esztendőn át volt feldúlva, miután az azt átszelő autópályarendszert besüllyesztették a föld alá. A projektet ráadásul végig sok botrány övezte, így nem is csodálom, hogy a többség szkeptikusan fogadta az újabb nagy vállalkozás ötletét. Azt furcsállom, hogy az Amerikai Olimpiai Bizottság ezt nem érzékelte amikor Washington, San Francisco és Los Angeles ellenében Bostont indította a 2024-es olimpiáért. Így nagyon nehéz helyzetbe hozta magát az Egyesült Államok, pedig jó esélye volt.
– Torontóban már dörzsölhetik a markukat? Hiszen sokan úgy számolnak, hogy a 2024-es játékokat mindenképpen Észak-Amerika kapja.
– Dörzsölhetik. Vancouver öt éve csodálatos olimpiát rendezett, Kanada is sportfanatikus, ráadásul békés és egészséges gazdaságú ország.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Visszatérve a társadalmi támogatottságra: a budapesti hatástanulmány semmilyen mérést nem tartalmaz. A BOM rendelt egyet februárban, a szerint 60 százalék áll az olimpiarendezés mellett, de ez majdnem fél éve volt, ráadásul országos és nem fővárosi mintán készült a kutatás.
– Remélem, hogy hamarosan meglesz a következő mérés, én is kíváncsi vagyok rá.
Abban bízom, hogy feljebb kúszott a támogatók aránya. Azt viszont nem hiszem, hogy csak a budapestiek véleménye számítana, mivel a NOB Agenda 2020 reformprogramja miatt országos olimpiáról beszélünk.
Ráadásul ami a fővárosban és vonzáskörzetében történik, az kihat Magyarország egészére.
– Mekkora támogatás kellene minimálisan a pályázat sikeréhez?
– Illene 75 százalék fölé menni.
– Ezt reálisnak tartja?
– Igen, és volt is már ilyen, 2005 és 2008 között, amikor többször is megmértük. De nem szabad elfelejteni, hogy az országot azóta meggyötörte egy súlyos válság. Ám a februári 60 százalék is azt mutatja, hogy Magyarország jelentős többsége továbbra is elkötelezett az olimpia mellett.
Ez szerintem azért van így, mert jelenleg a sport az egyetlen forrása a sikerélményeinknek, sajnos az egyetlen sikeriparágunk, amely folyamatosan és nagy számban hozza az eredményeket.
Ráadásul az egyetlen terület, ami még mindig valóban képes egyesíteni az országot egy zászló alatt. Amikor a labdarúgó-válogatott megnyer egy selejtezőt, vagy a Margitszigeten győz a vízilabda csapat, akkor nem számít, hogy valaki bal- vagy jobboldali, mindenki lengeti a magyar zászlót. Ez sajnos egyetlen nemzeti ünnepünkön sincs így.
– A sport szeretete eltakarhatja a megvalósíthatósági aggályokat, a költségek elszállása miatt érzett félelmet, a korrupciógyanút?
– Minden hasonló szabású projekt mindenhol nehezen indul. Hiszen az elején még nincs kézzelfogható eredmény, de a sajtó és a közvélemény már szeret foglalkozni a kérdéssel – lám, a Népszabadság is milyen kitüntetett figyelmet szán az olimpiának –, ilyenkor természetesen erősebb a szkeptikusok hangja. De amikor elindul a munka, összeáll a pályázat, és közeledünk a döntéshez, akkor meglesz a teljes egység. A szavazás pillanatában az egész ország mindennél jobban fogja vágyni, hogy Budapest nevét húzza ki a borítékból a NOB elnöke.
– Nem segítette volna az egység megteremtését, ha valódi vita folyik a pályázati szándékról ahelyett, hogy az illetékesek eltitkolják a hatástanulmányt?
– De, bizonyára. Hibát mindig lehet találni az ilyen folyamatokban. De a fő kérdés elsősorban az, hogy ki mit hisz és gondol a pályázat egészéről. A BOM mögött álló üzleti kör például tizedik éve nagy egységben támogatja az olimpiarendezést, és nem azért, mert nem akar külföldre utazni a versenyekért, és nem is azért, mert a profitcéljai ezt diktálják.
– Nem?
– Nincs olyan vállalat, amely
az üzleti tervét arra alapozná, hogy Magyarország 2024-ben vagy 2028-ban olimpiát rendez. Ez siralmas lenne.
Azt szeretnénk, hogy Budapest és az ország egy olyan fejlődési pályára álljon rá, amely nem egyik választástól a másikig tart, hanem évtizedekre.
– Az olimpiarendezéshez szükséges politikai egyetértés viszont hiányzik, a baloldali pártok végül nem támogatták a pályázatot.
– A politikában gyorsan változnak az álláspontok. Már csak azért is mondhatom ezt, mert az ősszel és tavasszal személyesen egyeztettem az olimpiáról Gyurcsány Ferenccel és Varju Lászlóval a DK-ból, Mesterházy Attilával, Kunhalmi Ágnessel és Horváth Csabával az MSZP-ből, Szigetvári Viktorral, az Együtt elnökével, valamint a liberálisok képviselőivel, Fodor Gáborral és Kész Zoltánnal.
– De csak a liberálisokat és a fővárosi szocialistákat sikerült meggyőznie.
– Akkor alapvetően mind azt mondták, hogy az olimpia jó dolog, és
az országnak tényleg szüksége lenne már egy nagy dobásra.
Meglátásom szerint az LMP az egyetlen igazán olimpiaszkeptikus párt a parlamentben. Az a véleményem, hogy a többiek nem az olimpia ellen szavaztak, hanem a kormányról mondták el a véleményüket. Ráadásul azt hiszem, hogy az ellenzéki pártok az utolsó pillanatig nem vették komolyan, hogy az olimpiai pályázatból valóban lesz valami.
– Nem is volt könnyű komolyan venni úgy, hogy egy nappal a parlamenti vita előtt kapták meg az 1400 oldalas hatástanulmányt.
– Ez rossz kifogás. Jól tudta mindegyik ellenzéki párt hosszú hónapok óta, hogy mi készülődik, ha mástól nem, akkor a BOM-tól megkaptak és megkaphattak minden ezzel kapcsolatos információt azok a képviselők, akiket valóban érdekelt. Arról nem is beszélve, hogy 2002 óta folyamatosan napirenden van a budapesti olimpia, ez volt a negyedik megvalósíthatósági tanulmány, ami ez idő alatt elkészült.
– Persze, a BOM kétszer is aktualizáltatta az évtizedes hatástanulmányt, de a jelentkezés közelébe sem jutottunk el.
– Nincs még egy ország, ahol tíz év alatt négy részletes hatástanulmány készült volna, tehát
nem lehet azt állítani, hogy Budapest nem foglalkozott behatóan, alaposan és megfontoltan az üggyel.
2009-ben a mostaninál is részletesebb mesterterv készült a BOM kezdeményezésére és a Demszky Gábor vezette főváros megbízásából, amin több mint egy éven át dolgozott a fővárosi önkormányzat összes illetékes ügyosztálya, valamint számos külsős szakmai műhely. A 2020-as olimpiai pályázat végül a 2010-ben kirobbanó euróválság miatt lett levéve a napirendről.
– És mit szól azokhoz az ellenérvekhez, hogy a magyarországi régiós egyenlőtlenségek miatt nem igazságos minden fejlesztést Budapestre koncentrálni? Vagy ahhoz, hogy előbb az oktatásra, az egészségügyre, a szegénység felszámolására kellene ezermilliárdokat költeni?
– Alaptalan az olimpiát szembeállítani ezekkel. A budapesti olimpia elsősorban egy országos infrastruktúra-fejlesztési projekt, amely lehetővé teszi, hogy minél hatékonyabban tudjuk lehívni az EU kohéziós alapjaiból a rendelkezésre álló pénzeket. Ráadásul
a szorosan az olimpiához köthető költségek fedezéséhez nincs is szükség költségvetési pénzekre. Azokat jelentős részben a Nemzetközi Olimpia Bizottság finanszírozza, míg a többi részre a jegyeladások, vállalati szponzorok, a licenc jogok és marketingtermékek értékesítése kell. hogy bőséges fedezetet biztosítson.
Az olimpia munkahelyeket fog teremteni és gazdasági növekedést fogja szolgálni, amiből a költségvetésnek többlet adóbevétele fog keletkezni.
– Csak az olimpiai és médiafalukra több mint 500 milliárd forintot költenénk a költségvetésből.
– Meggyőződésem, hogy azt nem az államnak kell építenie. Az olimpiai falu tipikusan magánkézbe adható kereskedelmi projekt: építsék fel az ingatlanfejlesztők, majd egy hónapra adják bérbe az olimpiára. Így a bérleti díj az olimpiai költség, nem pedig a teljes építkezés.
– Pedig a hatástanulmány – szemben a korábbiakkal – nem sok szerepet szán a magántőkének.
– Szerintem szükség lesz jelentős külföldi és magánberuházásokra, és erre mód is lesz, már csak azért is, mert a környező országok is profitálnának egy budapesti olimpiából.
– Még a végén az államnak egy fillért se kell az olimpiára költenie, hiszen a tanulmány a fejlesztések jó részéről úgy ír, mint ami egyébként is megvalósul. Az ezermilliárdos költségvetés fele az olimpiai falura menne el.
– Ez persze így túlzás, de én valóban olyan olimpiában hiszek, amely megmozgatja a magántőkét, mozgósítja az EU-s és a NOB-pénzeket, fűti a gazdaságot, és csak indokolt mértékben veszi igénybe a központi költségvetést.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Egyszer azt mondta, kockázatai vannak, hátrányai nincsenek a rendezésnek. Miféle garanciát lehet adni arra, hogy az eltervezett költségek nem sokszorozódnak meg – mint láttuk a legutóbbi olimpiák mindegyike vagy éppen a Dagály uszoda esetében –, hogy nem mindent a kormányhoz közeli üzleti kör fog építeni – a Dagály fejlesztését történetesen Garancsi István érdekeltsége kapta meg –, illetve hogy az ország nem rokkan bele a projektbe?
– Három kockázat van. Az egyik – ez tőlünk teljesen független –, hogy ha a 2008-ashoz hasonló nemzetközi pénzügyi válság tör ki. Erre semmilyen hatásunk nincs, és kétségtelen, hogy egy olimpiával a hátunkon sokkal nehezebb lenne a pénzügyeink egyensúlyozása.
De a bátraké a világ, soha nem lehet kizárni minden kockázatot.
A második veszély az, hogy ha Szocsi példáját követjük, menet közben túl nagy lesz az étvágyunk, megalomán tervek születnek, amelyeknek nem szabunk határt. A harmadik rizikó, hogy ha Athén példáját másoljuk, nem teljesülnek a határidők, és mindent az utolsó pillanatban kell befejezni, a tervezettnél sokkal drágábban. De azt is tudni kell, hogy az athéni játékok 134 millió euró haszonnal zárultak.
Népszerű tévedés még közgazdászok között is, hogy Görögországot csődbe vitte az olimpia. Ez egyszerűen nem igaz. Amikor a 2000-es évek elején világszerte recesszió volt, a görög az olimpiai fejlesztéseknek köszönhetően az EU leggyorsabban növekvő gazdasága volt a maga átlagosan négyszázalékos GDP-bővülésével. Ugyanezen időszak alatt a GDP-arányos adósságállomány mindvégig 95 és 98 százalék között stagnált. A problémák a Lehman Brothers összeomlása után gyűrűztek be az euró túl korai bevezetése miatt.
– Talán a 2004-es után a 2008-as játékokat is meg kellett volna rendezniük a görögöknek, és soha nem mennek csődbe.
– Ezt egyébként mindig is szerették volna, már Coubertin báró is azért harcolt, mert a görögök 1896 után nem akarták kiengedni a kezükből a rendezést. Visszatérve: Athén fő problémája az volt, hogy egy hatalmas antik ásatási területre próbálta ráhelyezni az olimpiát, ami utólag derült csak ki, és ezért mindent újra kellett tervezni és engedélyeztetni egy egyébként rendkívül bürokratikus országban. A nagyon súlyos időveszteségek pedig azt jelentették, hogy már se mód, se idő nem maradt az utóhasznosítás kérdését is átgondolni. Ezekből az esetekből és persze a többi olimpia tapasztalatából tanulnunk kell, nem pedig elrettenni miattuk.
– És a korrupció?
– Civilizációs kérdés. Ám azt talán kijelenthetjük, hogy nem az olimpia hozza be Magyarországra a korrupciót.
– Bátran kijelenthetjük. Ugyanakkor elképesztő mennyiségű pénzre lehet rárepülni, ha elnyerjük a rendezés jogát.
– Csakhogy a figyelem is sokkal nagyobb lesz, és nem csupán idehaza, mint egy útfelújításnál. Mi is fontosnak tartjuk az átláthatóságot,
ezért javasolja BOM a kormánynak, hogy a szervezőbizottságot – amely több mint 700 milliárd forintos költségvetés felett rendelkezne – nyilvánosan működő részvénytársaságként hozzuk létre, és vezessük be a Budapesti Értéktőzsdére.
Ez a megoldás könnyű tőkebevonást tenne lehetővé – akár később is –, másrészt biztosítaná az átláthatóságot a részvényesek közgyűlése felé. Nem véletlen, hogy a világ legsikeresebb vállalkozásai mind tőzsdei cégek. Eddig ugyan nem volt példa arra, hogy egy olimpiai szervezőbizottság részvénytársaságként működjön, de meggyőződésem, hogy ez erősítené a NOB bizalmát is. Márpedig az olimpiai bizottságot is meg kell győznünk arról, hogy nálunk nem lesz botrány.
– Miből gondolja, hogy a politikusok ez esetben, kivételesen, hajlandók lennének nyomon követhetővé tenni a közpénz útját?
– Csak abban tudok bízni, hogy ők is azt szeretnék, hogy Közép-Kelet-Európa első olimpiáját a magyar főváros rendezze. Márpedig ebben a versenyben nem mi szabjuk a feltételeket és a szabályokat.
– Bécs miért nem pályázik?
– Az osztrákoknál a nyári olimpiának pont olyan a súlya, mint nálunk a télinek.
– Varsó? Prága?
– A lengyelek megrendeztek egy futball Európa-bajnokságot.
– Krakkó pedig lefújta a 2022-es téli olimpiai pályázatát.
– Így van. De nem zárom ki, hogy Varsó nem is olyan sokára beszáll a versenybe, mert a lengyelek is keresik a lehetőségeket az Eb-rendezés után. Csehország pedig már bele is vágott a 2016-os olimpiai pályázatba, és amit csak ehetett, elrontott. Egymásnak esett például a prágai főpolgármester és a miniszterelnök.
– Tarlós István és a Miniszterelnökséget vezető Lázár János viszonyát ismerve ez nem nálunk sem tűnik science fictionnek.
– A prágai pályázat kudarca azt mutatta meg, hogy milyen könnyen falnak lehet menni az olimpiai pályázattal ha nincs meg ha nincs meg a szükséges együttműködés a város, a kormány, a pályázati és az olimpiai bizottság között. Ez a lecke.
– Agenda 2020 ide vagy oda, Budapesthez hasonló méretű városok mégsem próbálkoznak. Párizzsal és Rómával versengünk, illetve Hamburggal, amely méretét tekintve hasonló, de anyagi lehetőségeit tekintve közel sem.
– Elsőként ismertük fel a NOB reformjából adódó új lehetőséget.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– A szakértelem nem hiányzik? Ezt a hatástanulmány is hiányosságként említi.
– Szerintem nem. Például van egy igazi sztárunk, Vajda László, aki társaival éppen tegnap nyerte el a 2022-es téli olimpia rendezési jogát Pekingnek. A MOB nemzetközi kapcsolataiért felelős igazgatója volt, amikor elcsábította a sydney-i olimpia szervező bizottsága 1998-ban, aztán dolgozott Athénnak, Pekingnek, majd Pjongcsang, Tokió, most pedig Peking újabb sikeres pályázatán is. Elképesztő tudás, tapasztalat és kapcsolati rendszer birtokosa, amit remélhetőleg hamarosan Magyarország javára fordíthat majd.
– Miért nem támogatja, hogy népszavazás döntsön a pályázatról?
– Mert drága, és nem tudunk meg többet belőle, mint amennyit megtudunk a közvélemény-kutatásokból.
És mert csak okot adunk a politikának, hogy szétbombázza az ügyet. Infrastrukturális beruházásokat egyébként sem szokás referendumra vinni.
– Háromezermilliárdos fejlesztéseket sem?
– Az olimpia rengeteg különböző fejlesztési projekt fedőneve. A kapcsolódó költségvetési tehervállalásról pedig a parlament feladata dönteni. Ezért választjuk meg az országgyűlési képviselőket négyévente.
– Hamburgban is választják őket, mégis lesz népszavazás.
– Van ilyen is. De szerintem
a referendum ebben az ügyben csak arról szól, hogy a politikusok lepasszolják a felelősséget.
Én például nem tudok egy olyan rendező városról sem, amelyik előtte népszavazást tartott volna a kérdésben. Fontos, hogy az olimpia ki legyen emelve a napi politikai csatákból.
– A NOB egyik elvárása, hogy egy kormányváltás se veszélyeztesse a rendezést. Erre lehetne garancia a népszavazás.
– Egy elnyert olimpiát már soha, sehol, semmilyen politikai erő nem mer leállítani vagy szétverni, ugyanis az egy politikai öngyilkossággal érne fel.
– Említette, hogy az olimpia ügyét ki kellene vonni a pártcsatározások alól. A parlamentben elfogadott határozat viszont Kövér Lászlót jogosítja fel arra, hogy kijelölje a pályázati bizottság tagjait. Különös módja ez a depolitizálásnak.
– Valakinek ki kell neveznie a csapattagokat. De mivel itt egy nemzetközi versenyben való részvételről van szó és nem egy belpolitikai ügyről, ezért mindenkinek az az érdeke, hogy a legerősebb összeállítású pályázati csapatot alakuljon.
– Meg ne bántódjon, de sokat gondolkodtunk, hogy kivel kellene interjúznunk, mert a kormány mostanáig nem talált illetékest. Azaz nincs, aki kormányzati felelősség birtokában nyilatkozhatna. Ezt egy alapítvány elöljárójaként ön sem teheti.
– Valóban, egy civil szervezet felelőssége csakis szakmai lehet.
Remélem, hogy hamarosan véget érnek a nyári szabadságolások, és megszületnek a szükséges döntések, egyértelművé válik, hogy ki a felelőse az ügynek.
Mi is várjuk, hogy a majdnem egyhangú fővárosi és a 80 százalékos többséggel meghozott parlamenti döntés, illetve a szándéknyilatkozat elküldése után mi a következő lépés. Mert a Rubicont már átléptük.
– 2024 vagy 2028 a cél?
– Nem lehet úgy pályázni, hogy nem akarunk már most nyerni. Főleg, hogy Budapest az egyetlen pályázó, amely beleillik az Agenda 2020 programba. De természetesen számolni kell azzal is, hogy az első pályázat nem lesz sikeres.
– Már az is eredmény, ha Budapest túljut az első körön és hivatalosan is jelöltté válik?
– Igen.
– És mikorra kell meglennie a 75 százalékos támogatottságnak?
– Mostantól.
A NOB ezt egyébként folyamatosan figyeli is a saját eszközeivel.
– Lesz Budapesten olimpia a következő tizenöt évben?
– Én tényleg hiszek benne.
