Magyarország gyakorlatilag felmondta a genfi menekültügyi konvenciót, szembemegy uniós normákkal, figyelmen kívül hagyja az emberi jogok európai egyezményének alapelveit – akár ez is kiolvasható a menedékjogról szóló törvény augusztus 1-jén hatályba lépő új rendelkezéseiből. Az újkori népvándorlásra hivatkozva olyan szabályokat vezetnek be, amelyek nagyjából lehetetlenné teszik, hogy a válságövezetből menekülők nálunk bármilyen védelemben részesüljenek. Pedig döntő többségüket nem anyagi megfontolások vezetik, hanem azért hagyják el szülőföldjüket, mert a puszta életüket is veszély fenyegeti.
A kormány viszont azt állítja, hogy ezek az emberek a jobb élet reményében indulnak útnak, eközben üzemszerűen élnek vissza a magyar és az európai joggal. Nem zárják ki, hogy lehetnek igazi menekülők is, akiket természetesen be kell fogadnunk, ám a hazai rendszer mostantól szinte esélyt sem ad arra, hogy a menedékjog iránti kérelmet érdemben elbírálják. Mától ugyanis a magyar jog szerint Szerbia biztonságos – vagyis kifogástalan menekültügyi eljárást biztosító – harmadik ország, és ha valaki onnan jön, alaposan meg kell indokolnia, miért nem ott fordult a hatóságokhoz.
Köztudomású tényeket a hazai jogszabályok szerint nem kell bizonyítani. Az pedig, hogy a szerbeknél és a macedónoknál nincs hatékony menekültügyi ellátórendszer, közismert. Így tudja ezt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága – amely az új magyar intézkedések megfontolását kérte –, az unió tagállamainak zöme és civil szervezetek sora. E két államban hét év alatt ugyanis összesen harmincketten kaptak menedékjogot. Egy köztudomású tény bizonyítását várják most a menedékkérőktől. Adnak rá három egész napot.
