A debreceni lakás, amelyet nem lehet megtalálni

Ebben a hírben eddig még nem volna semmi érdekes, elvégre hasonlóan elhúzódó jogi ügyek ezres számban fordulnak elő az országban.

Az teszi L. Imréné esetét különlegessé, hogy az asszony magánnyomozókat megszégyenítő háttérmunkával azt derítette ki, hogy ami vele történt, nem egyedi, s Debrecenben százával adtak ki építési engedélyeket szabálytalan módon – feltéve persze, ha a feljelentésben foglaltak megállják a helyüket. Ami egyelőre korántsem biztos, hiszen értesüléseink szerint a megyei rendőr-főkapitányság a feljelentés alapján nem nyomozást, hanem feljelentéskiegészítést rendelt el.

L. Imréné három éve nem tud bejelentkezni a Darabos utcai lakásába Veres Viktor / Népszabadság

L. Imréné ügyéről dióhéjban annyit, hogy az asszony 2003-ban kötött szerződést egy építési vállalkozással arra, hogy a cég egy építendő társasházban elad neki egy tetőtérrel rendelkező lakást garázzsal és tárolóval.

L. Imréné azt állítja, hogy az iratok alapján az építési hatóság többször adott ki építési engedélyt úgy, hogy az értékesített telek nem építési telek, ugyanis egy másik társasház parkolóján keresztül lehet egy „saját használatú” úton megközelíteni.

Szabálytalan volt az is, hogy a telken a cég kilenc rendeltetési egység fölépítésére kapott engedélyt, de a valóságban 13-at épített. Az építési vállalkozás időközben telekalakítást hajtott végre az építési hatóság engedélyével, de az asszony szerint ez nem lehetett szabályos, hiszen később hideg zuhanyként érte az értesítés: elutasították a bejelentkezését a lakcímnyilvántartásba. Ennek az volt az oka, hogy az építési vállalkozás által fölépített társasház az X házszámot kapta (a hölgy kérése volt, hogy a ház ne legyen beazonosítható – a szerk.), csakhogy abban az utcában volt már egy ház, amely ugyanezt a számot viselte.

Ugyanabban az utcában most tehát két azonos számú ház van.

Erre a problémára L. Imréné évek óta nem talál megoldást, számos hivatalban jelezte a visszásságot, de állítása szerint érdemi intézkedés nem történt, holott megjárta a járási építésügyi és örökségvédelmi hivatalt, a Miniszterelnökség építészeti és építésügyi helyettes államtitkárságát, s még az alapvető jogok biztosának hivatalát is. Az asszony sok millió forintot fizetett egy olyan lakásért, amelyet megtalálni nem lehet, amely egy társasház udvarában, szabálytalanul épült föl, s amely jelenleg eladhatatlan.

L. Imréné az elmúlt években, hónapokban folytatott „nyomozása” során mintegy négyszáz olyan ingatlant derített föl, amelynek esetében vagy a telekkialakítás, vagy a telekmegosztás nem felelt meg a törvényi előírásoknak, illetve az adott telekre megállapított rendeltetési egység helyett többet építettek meg. Olyan eseteket is fölsorolt, amikor egyes szabálytalan építkezéseknél nem a törvény szerint előírt fennmaradási engedélyt, hanem használatbavételi engedélyt adtak ki egy-egy ingatlanra, ezzel ugyanis – állítása szerint – elkerülhető a bírság kiszabása. Az asszony a feljelentésében több tucat olyan ingatlant sorol föl a Honvéd, a Péterfia, az Egymalom, a Rákóczi, a Széchenyi, a Küküllő, a Tuzsér, a Csapó, a Malomköz vagy a Komlóssy utcából, amely egyedi védelem alatt áll, és beépítettsége az előírt 40 százalékot meghaladja.

A feljelentésről megkérdeztük a debreceni polgármesteri hivatalt, amely ezt a választ adta:

„Csak valótlan lehet az a képtelen állítás, hogy körülbelül 400 debreceni ingatlanra bűncselekmény elkövetésével születhettek volna építési engedélyek a városházán”.

A városháza szerint a rendőrség csak két ingatlanról kért iratokat „áttanulmányozás” céljából, amelyekre az építési engedélyek 2002-ben és 2004-ben lettek jogszerűen kiadva, s amelyek esetében „szabálytalanságot ezekben a már régen lezárt eljárásokban soha senki nem állapított meg”. A rendőrség a feljelentéskiegészítés során először azt vizsgálja meg, hogy az L. Imréné tulajdonában lévő ingatlan esetében történt-e bűncselekmény.