A kutatói fórumon sokan panaszkodtak arra, hogy régi helyükhöz képest a hipermodern intézetben sokkal nagyobb lett az egyes csoportok működési költsége. Hogy pontosan mennyivel, arra nem kaptunk választ az akadémiától. A különálló kutatóintézetek sem voltak ugyan rózsás helyzetben, de egyik sem volt csődben. Ha viszont egy takarékos és költséghatékony megoldást ígérő, XXI. századi kutatóközpont két év alatt gyakorlatilag csődbe jut, adódik az úgyszintén megválaszolatlanul hagyott kérdés: kiszámolta-e valaki, hogy mennyibe fog kerülni az intézmény működése, és van-e rá fedezet?
A kutatói fórumon jelen lévők szerint az MTA elnöke azt mondta, már másfél éve jelentkeztek az első aggasztó jelek a gazdálkodásban, majd Török Ádám főtitkár szemére hányta a résztvevőknek, hogy kisebb lenne a kár, ha már a februári fórumon jelezték volna a problémákat.
Megkérdeztük az akadémiát, hogy ha másfél éve tudtak a gondokról, miért akarják a kutatókra kenni, hogy azért ekkora a kár, mert nem szóltak. A vezetés vélhetően nem véletlenül váltotta le tavaly ősszel a gazdasági igazgatót. Választ nem kaptunk. Kíváncsiak voltunk arra is, nem vall-e koncepciótlanságra, hogy az épületben már most is vannak üres helyiségek, amelyeket bérlőknek akarnak kiadni.
Az épület ráadásul a kutatók szerint tele van használhatatlan, felesleges és drága szolgáltatásokkal. Ilyen a mozgásérzékelőkkel vezérelt világítás, ami rendszeresen lekapcsolja az energiatakarékos izzókat, noha azoknak köztudottan árt a kapcsolgatás. A hálózatos hűtővíz kémiailag nem eléggé tiszta, így a kutatók nem tudják használni. Az épület külső felületére függesztett árnyékoló rendszert erős szélben az automatika leállítja, ezért ilyenkor, napos időben, a monitorok nehezen láthatók, s a munkatársak fekete papírral ragasztják le az ablakokat. Nem terveztek könyvtárat, így a korábbi kémiai kutatóközpont könyveit és folyóiratait a Műegyetemen pénzért tároltatják. Utólag építették ki a másfél évvel később megnyílt vegyszerraktárat.
Hiába érdeklődtünk arról, hogy a pénzügyi átvilágításnak, amelyről Lovász László is beszélt, s amelyet Inzelt Péter, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet igazgatója vezetett, mi lett az eredménye. „Az MTA az összefüggéseket megvilágító következtetéseket csak az auditok után kívánja közzétenni" – kaptuk meg a kommunikációs főosztály válaszát.
A problémákra a figyelmet az ÉS-ben felhívó Váradi András második, december eleji cikkében mindenesetre megnyugvással konstatálta, hogy „gyors, szakmai elemzést végeztetnek el külső neves szakértők segítségével". Az elnök a fórumon közülük egy nevet, Blaskó Gáborét említette, aki a központ külső tanácsadó testületének a megalakulás óta vezetője. E testület évente eddig is értékelt. Ha ezeket komolyan lehet venni, akkor kérdés, miért késlekedtek az intézkedéssel? Ha nem, miért ugyanarra az emberre bízták az új, a létszámcsökkentés szakmai megalapozását végző testület vezetését?
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Váradi azt is nyugtázza, hogy az elmúlt három hétben felgyorsultak az események: az MTA vezetése megvonta bizalmát a korábbi főigazgatótól, és nem hosszabbította meg a kinevezését. Csakhogy a régi vezető, Keserű Miklós György végigdolgozta a mandátumát, nem leváltották, hanem az új pályázaton már nem ő, hanem Pokol György nyert.
Váradi számára a központ megalakulása óta nyilvánvaló volt, hogy a rosszul kitalált szerkezeti-szervezeti megoldások miatt az csak rosszul működhet, előbb-utóbb válságba kerül. Most lát először fényt az alagút végén, mert az MTA, ha későn is, a körülmények kényszerítő hatására, „de teszi a dolgát és logikus koncepció alapján cselekszik." Lehet, hogy így van, de a régi struktúra nem a régi főigazgató találmánya volt, és most nem vázolt fel semmilyen olyan újat az MTA, ami ezen változtatna.
„Az MTA vezetése elkötelezett a TTK mellett: a legfontosabb alapelv, hogy a kutatást ne akadályozzák a financiális problémák, és a kutatóintézet ne veszítsen értékes kutatókat pénzügyi problémák miatt" – szól az MTA lapunknak küldött levele. Csakhogy javában készül a Társadalomtudományi Kutatóközpont a Duna túlpartján, amelyet ugyancsak a tavaly állami kitüntetéssel is jutalmazott Pálinkás Gábor vegyész akadémikus vezényel le. Utolsó megválaszolatlanul hagyott kérdésünk: nem lesznek-e az új épülettel hasonló gondok?
