Mindez már az Európai Bizottságnál is kicsapta a biztosítékot, és a kényszernyugdíj okán kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásban az Európai Unió Bírósága a durva diszkrimináció miatt – hiszen az általános nyugdíjkorhatár ma 65 év – el is marasztalta Magyarországot. A jogszabályt ezért módosították, és a nyugdíjkorhatárt csak hosszabb átmeneti idő alatt csökkentik hetvenről 65 évre, a menesztett bírók pedig – akik közül többen munkaügyi bírósághoz, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságához is fordultak – visszatérhettek. A vezetői posztot azonban senkinek nem adták vissza, tehát a kormány tulajdonképpen elérte a célját. Ezért sokan nem is éltek a lehetőséggel, hanem az egyéves jövedelmüknek megfelelő átalány-kártérítést választották, ami tízmilliós nagyságrendű összeg is lehetett. Ez a jogellenes intézkedés a költségvetésnek mintegy hárommilliárd forintjába kerülhetett.
A kétharmad visszakozni kényszerült az OBH vezetőjének jogosítványai kapcsán is, és egyes hatásköreit csak a választott tagokból álló Országos Bírói Tanács egyetértésével gyakorolhatja. A rendszer a lényegét tekintve azonban kevéssé változott. Például a vezetői kinevezések esetében az elnök továbbra is eltérhet az összbírói értekezleten született javaslattól, ha ehhez megkapja a tanács támogatását, de annak tagjai sem függetlenek, hiszen előmenetelük nem kis részben Handó Tündén múlik.
Az elnök ügyáthelyezési jogát is megszüntették, amiről az Alkotmánybíróság is kimondta: mindenkinek biztosítani kell a törvényes bíróhoz való jogát, tehát valamennyi ügyet az általános illetékességi szabályokban rögzített bírói fórumok elé kell utalni. Az OBH elnöke azonban erre is talált megoldást. Úgy korlátozza ezt a jogot, hogy nem például a Fővárosi Törvényszék illetékességébe tartozó ügyeket helyezi át vidékre, hanem a vidéki bírókat rendeli ki Budapestre, akik persze ettől még a saját bíróságuk székhelyén folytatják le az eljárást. Nem kizárt, hogy ezzel kapcsolatban is Strasbourgban mondják majd ki a végső szót.
„Helyre kell állítani a rendet, s javítani kell az állampolgárok biztonságérzetét, amelynek egyedüli útja a fokozott szigor" – véli a kormányoldal. A demokratikus ellenzék, illetve számos büntetőjogász is vitatja, hogy valóban ez lenne a helyes út, ráadásul a közbiztonság romlását a statisztika sem támasztotta alá. A szigor ellen ugyanakkor sokan azzal érvelnek, hogy Magyarországon a nyugat-európai államokhoz képest már ma is sokkal többen vannak börtönben, s a büntetések szigorításával a világ egyetlen államában sem sikerült érdemben befolyásolni a bűnelkövetők számát.
Ezt látszik alátámasztani, hogy 1998 és 2009 között a kriminalitás csökkenő tendenciát mutatott – az ismertté vált esetek száma hatszázezerről 394 ezerre mérséklődött –, 2010 óta azonban ismét több a bűncselekmény, és megint az ötszázezerhez közelít. Az egyértelműen az orbáni szigor következménye, hogy a 2008-as 14 ezerről 18 ezerre nőtt a fogvatartottak száma, miközben a hatályos szabályok szerint legfeljebb 12 és fél ezer fő elhelyezésére van lehetőség.
Az új, 2012-től hatályos Btk. szerint a zsúfoltság csak tovább fog nőni a börtönökben, mert sok esetben szigorúbbak a büntetések a korábbiaknál. Az, aki egy házibulin kábítószert kínál, kettőtől nyolc évig tartó szabadságvesztésre számíthat. Ha az így átadott drog csekély mennyiségnek minősült – például egy szál marihuánás cigarettáról van szó –, a büntetési tétel felső határa korábban mindössze két év volt. A drogfüggők is pórul járnak, hiszen elterelésre – vagyis a büntetés helyett választható orvosi kezelésre – két éven belül csak egyszer lesz lehetőség, és ennek feltétele, hogy az érintett az elkövetés körülményeit „a nyomozó hatóságnak feltárja".
A súlyosabb bűncselekmények tetteseit még inkább sújtja a Fidesz büntetőpolitikája, mert a határozott idejű szabadságvesztés a többszörös visszaesők és a szervezett bűnözők esetében – ha nem róttak a számlájukra életfogytig tartó börtönnel sújtható cselekményt – húsz év volt, ami öt esztendővel emelkedett. Ugyancsak hosszabb időt kell börtönben maradniuk azoknak, akiket a bíróság életfogytig rács mögé juttatott, de nem zárta ki a feltételes szabadulás lehetőségét. Nekik a jelenlegi hússzal szemben szintén legalább huszonöt, illetve maximum negyven évet kell majd a fegyintézetben tölteniük ahhoz, hogy egyáltalán megvizsgálhassák, méltók-e a szabad életre. Emellett minden ügyben öt esztendőre nőtt az elévülési idő.
A szigor a fiatalkorúakat sem kíméli. Az új Btk. különösen súlyos bűncselekményeknél lehetővé teszi, hogy gyermeket is bíróság elé állítsanak. Az eredeti javaslat szerint alapvetően emberölés 14 évnél fiatalabb, de 12 évnél idősebb tettesét ítélhették volna el, de ezt kiterjesztették a testi sértés, a rablás és a kifosztás elkövetőire is. A feltétel, hogy a gyermek rendelkezzék cselekménye következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képességgel. Ebben az esetben az elkövetőre javítóintézet vár, ahová a gyermeket legfeljebb négy évre lehet becsukni. Korábban 14 évnél fiatalabb gyermek esetében a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége szóba sem jöhetett.
Változtak az önvédelem szabályai is. Korábban a jogtalan támadás elől a megtámadottnak ki kellett térnie, ám az új Btk. kifejezetten leszögezi, hogy ez nem dolga senkinek. Bizonyos esetekben pedig a támadást úgy kell tekinteni, mintha az az emberi élet kioltására irányult volna. Ez a helyzet, amikor valaki például éjjel idegen lakásba hatol be, de a sértett éjszaka egy utcai támadás esetén is gyakorlatilag szabadon választhatja meg, hogy milyen eszközökkel védekezik. Amennyiben rendelkezik legálisan tartott fegyverrel, akár szitává is lőheti az őt bántalmazni akaró embereket.
A tervezetből képviselői indítványok alapján még azt a kitételt is törölték, amely a támadás elhárításához szükséges mértékre – az arányosságra – utalt, tehát ha a körülmények adottak, a megtámadott tetszése szerint cselekedhet. És korlátlan védekezésre jogosító helyzetnek számít akár az is, ha nappal csoportosan támadnak valakire. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a kertjében senki ne lőjön agyon egy almatolvajt, mert erre kizárólag fegyveres behatolás esetén van joga. A fegyver definíciója pedig már lényegesen szűkebb, és egy szekerce vagy kiegyenesített kasza nem tartozik e körbe, bár mindkettővel lehet embert ölni.