Akármi is történik, ő már csak juhász marad. Benne van a génjeiben.
Nem ő az egyedüli elkeseredett állattartó Berettyóújfalu környékén. 30-40 gazdálkodó került kilátástalan helyzetbe, miután az állami tulajdonban lévő földek (jórészt legelők) több évtizedes bérleti jogát a vagyonkezelő Hortobágyi Nemzeti Park a legutóbbi pályázaton más bérlőknek adta át. Helyben mindenki ismeri a pályázókat, tudják, hogy a nyertesek fele még soha nem látott közelről állatot.
|
Buj Gyula a pofájáról megismeri mind az 510 birkáját. Senkit nem érdekel, hogy csak a juhokhoz ért
Kurucz Árpád |
– Emlékszem, hogy 2004 előtt lasszóval fogta a nemzeti park a legeltető gazdákat, akkoriban főleg azok a régi juhászok pályáztak, akik növelni akarták az állatállományukat – emlegeti a régi időket Mavranyi Zsigmond. Ő 50 hektáros állami legelőt bukott most el, saját föld híján egyelőre nem tudja, mihez kezdjen a 250 birkájával. – Amikor beléptünk az unióba, és bejött a földalapú támogatás, felbolydult minden. Megjelentek a flaszterparasztok, akiket csak az uniós pénz érdekel.
A pályázaton vesztes régi juhászok eleinte bíztak abban a kormányzati ígéretben, hogy a feljelentéseik alapján alaposan kivizsgálják a földbérletpályázat lebonyolítását. Jelenleg is folyik két eljárás: a Nemzeti Nyomozó Iroda szervezett bűnözés elleni osztálya, valamint a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is vizsgálja az ügyet.
Az érintett gazdák körében épp ezért verte ki a biztosítékot, hogy az elmúlt hetekben a nemzeti park mégis megkezdte az új nyertesekkel a bérleti szerződések megkötését. Érdeklődésükre azt a választ kapták, hogy egyelőre csak az aggálytalan kontraktusokat írták alá, de a vesztesek szerint ez nem így van.
Mit csinálhatnék? Fel fogok menni Pestre, kiülök a Parlament elé, és koldulni fogok. Isten bizony, megteszem
– Azt a 11 hektárt is átírták már másnak, ahol 17 éves koromtól legeltetek – mondja Szabó László. A mezőpeterdi gazda büszke roma származására, és arra, hogy neki eddig senki nem dörgölhette az orra alá, hogy segélyből akar megélni.
|
A romantikus kép a gazdáknak maga az élet
Szabó Bernadett / Reuters |
– Hatvanéves koromra akarnak földönfutóvá tenni? 110 birkám van, a felét hitelre vettem. Nincs saját földem, szeptemberig fel kellene számolnom a nyájat, de még öt évig tart a törlesztés. Mit csinálhatnék? Fel fogok menni Pestre, kiülök a Parlament elé, és koldulni fogok. Isten bizony, megteszem.
A vesztes gazdák egyszerűen nem értik, miért nem számított előnynek a pályázatok elbírálásakor, hogy legtöbbjük évtizedek óta birka- és szarvasmarhatartásból él, erre építette fel a családi vállalkozását. – Olyan tenyészállományok mehetnek most veszendőbe, amelyek nem csak a gazdák számára jelentenek értéket – állítja Szilágyi László ebesi gazda.
Az általa használt nemzeti parki legelők felét szeptembertől át kell adnia másnak. Felháborítónak tartja, hogy az agrártárca illetékese a sajtóban azt üzente a hoppon maradt gazdáknak: adják el, vagy vigyék vágóhídra a fölöslegessé vált állataikat.
– Adjuk el? Kinek? Ha a fejesek „képben lennének”, tudnák, hogy teljesen leállt az élőállatpiac. Az új nyertesek sem akarnak birkát venni, csak a támogatásra hajtanak. Vagy vigyük vágóhídra az állatokat? Aki ilyet mond, annak gőze sincs a dolgokról: először is a vágóállatokért félárat fizetnek, ráadásul több száz állatot nem lehet egyszerre leadni. Előjegyzésbe vesznek, aztán hónapokig is eltart, amíg az állomány elfogy.
Buj Gyula szerint a nyáj felszámolása azért is járhatatlan út, mert azzal a gazdák felélnék a jövőjüket. Mavranyi Zsigmond elárulta, hogy az állami legelőt előle elhappoló nyertes pályázó már megkereste őt, és felajánlotta, hogy nyugodtan maradjon az állataival a földeken, nem fogja elzavarni.
– Csakhogy a földalapú támogatás nélkül csak nullára lehet kijönni az állattartásból. Haszon nélkül csődbe megyünk. Ráadásul a nyertesekkel nem köthetnék szerződést a tovább-bérlésre, hiszen az tilos. És mi van, ha két év múlva úgy dönt, menjek el a legelőjéről? Senki sem segíthetne – teszi hozzá.
Eddig sem kaptak sok segítséget, pedig már sok mindenkitől kértek. A környék fideszes parlamenti képviselője és az agárkamara helyi embere is azzal rázta le a gazdákat, hogy nincs ráhatásuk a történtekre. Egyedül Gőgös Zoltán, az MSZP agrárpolitikusa próbál eljárni az érdekükben – ellenzéki politikusként persze szolid sikerrel.
„Elképesztő az az érzéketlenség, amivel az agrárvezetés kezeli a földbérletpályázatokat. Hát nem léteznek emberi szempontok? Láthatóan senkit nem érdekel, hogy régi, rutinos gazdákat taszítanak csődbe, miközben a baráti nyertesek által vállalt feltételek teljesítését a kutya sem ellenőrzi. Családok tucatjait teszik tönkre. Gusztustalan az egész” – kommentálja a nemzeti parki esetet Gőgös.
A pórul járt gazdák közül Szilágyi László a legvehemensebb. Már szervezi, hogy június közepén tüntetést tartsanak Budapesten. Petíciót írnak, kártérítési pereket indítanak, ha kell, elmennek Brüsszelig – mondja.
Buj Gyula vödörrel a kezében figyeli, amint a birkái kiözönlenek a karámból a legelőre. Szeme az állatokon, de a gondolatai távolabb járnak: – Nem csak a megélhetésünket veszik el. Én nem értek máshoz, világéletemben ezt csináltam. Hétköznapokon és ünnepeken, kora reggeltől késő estig. Nem tudnék élni a birkáim nélkül.
