Van viszont a falunak egy fürdője, bár Gőcze Zsanett szerint ez is pontosításra szorul. Mint mondja, mára oda jutottak, hogy
nem a falunak van fürdője, hanem a fürdőnek van faluja,
s tulajdonképpen ez az állapot a konfliktusok fő forrása. A fürdőtelep lakói valamilyen módon önállósodni szeretnének, de az elszakadásra nincs esélyük, hiszen ennek hiányoznak a feltételei.
Ezért aztán a település vezetését akarják megszerezni – fejtegeti Gőcze Zsanett. Úgy látja: a százszázalékos önkormányzati tulajdonban lévő, ám egy vállalkozó által működtetett fürdő a település fontos létesítménye, a falunak esze ágában sincs ezt tönkretenni. A kis falu lakói azonban azt mondják: a fürdő közelében építkező üdülőtulajdonosok az ő kárukra civakodnak egymással.
Az egyik csoport ki akarja billenteni a helyéről a mostani üzemeltetőt, a másik meg kiáll mellette. Egy dologban értenek egyet: abban, hogy nekik kell átvenniük a település vezetését. Borgátán – mint a környékbeli településeken, melyek közül a legismertebb a termálnagyhatalom Sárvár – kőolajat kerestek, gyógyvizet találtak. A vasi kistelepülés azonban nemcsak az olajbányászok körében lett népszerű, hanem a szén- és bauxitbányászok is megkedvelték.
A Péti Nitrogénművek üdülőjében sokat pihentek a Veszprém megyei Várpalotáról – Pét korábban ennek a városnak a része volt –, Veszprémből, Tapolcáról, később Ausztriából és Hollandiából is, olcsón telkeket vettek, s építkezni kezdtek. Egy évben csak pár hetet, esetleg hónapot töltenek itt, szinte mindenkinek van a távoli otthonában lakása, családi háza.
Az önkormányzati választás előtt azonban hirtelen nagyon sokan borgátai lakossá váltak. (Így volt ez négy évvel ezelőtt is. Akkor is többen átjelentkeztek Borgátára állandó lakosnak, majd később, a választás után szépen csendben visszajelentkeztek – szúrja közbe a jelenlegi polgármester, aki nem polgármester, vagy mégis.) Az országgyűlési választáson még 118 állandó lakosa volt Borgátának, a helyhatósági választásra 183-ra duzzadt a létszámuk.
A négytagú testületbe most kétharmados többséggel a „fürdősök” képviselői kerültek. – Egyikük veszprémi, másikuk devecseri vállalkozó, a harmadik meg balatonfüredi – sorolja Komlósi Tamás, aki Gőcze Zsanett versenytársa volt a polgármesteri posztért.
– Ezzel a testülettel ön vállalta volna a polgármesterséget? – kérdezem tőle.
A fejét rázza.
– Én is azt tettem volna, mint a Zsanett. Nem tartom tisztességesnek, sőt törvényesnek sem az átjelentkezéseket. Nem lehet egy falut úgy vezetni, hogy papíron itt laknak ugyan a képviselők, gyakorlatilag innen 75 kilométerre élnek. Legalábbis a többségük. Olyan messzire nem hallatszik el az emberek panasza.
Komlósi Tamás programjában élelmiszerbolt indítása szerepel, ezenkívül felkarolná egy ásványvíz-palackozó létesítését. Vállalkozó már van rá. Gőcze Zsanett falubuszt üzemeltetne, hogy az idős embereket be tudják vinni az orvoshoz, a kórházba Sárvárra, Celldömölkre, Szombathelyre. Ezenkívül felpezsdítené Borgátát, nem jó, ha egy falu túlságosan csendes, mondja.
Komlósi Tamás a választási bizottsághoz, majd a Győri Ítélőtáblához fordult. Beadványában azzal érvelt: a választás tisztaságát sérti, ha kizárólag a voksoláson való részvétel miatt jelentkeznek át olyan emberek a településre, akik nem életvitelszerűen laknak a faluban. Biztos abban, hogy új választást írnak ki Borgátán. Abban az esetben ő ismét indul a polgármesteri posztért. Gőcze Zsanett még nem döntött.
A fürdőtelep nagyon csendes, az utcákon egy-két ember lézeng, de beszélni senki nem hajlandó. A faluban az asszonyok kiültek a kispadra, örülnek a napsütésnek.
– Ki lesz a polgármester? – kérdezem tőlük.
– A Jóisten tudja. Talán mi leszünk
– vágja rá Csóka Andrásné. Hamar kiderül persze, hogy mindenről jól értesültek.
– A Zsanett nem azért nem lett polgármester, mert terhes, hanem csak nem akar a fürdősökkel együtt dolgozni. Ő inkább a faluért akar – folytatja Csókáné.
– Ránk is fér, öregekre a gondoskodás – panaszkodik Németh Józsefné. – Ma már én is csak fűnyíróval tudom levágni az árokparti füvet a kézi kasza helyett. Nézze meg, kilencvenévesen odáig jutottam, hogy már bottal kell járnom.
Péter Kálmánné szerint a fürdőt nem kell eladni, mert az hozza a pénzt.
– Van itt a faluban is olyan, aki azt szeretné. Levelet is írt minden lakónak. Szerencsére nem indult a választáson – mondják az asszonyok.
Folytatása következik
A Győri Ítélőtábla alaptalannak tartotta Komlósi Tamás fellebbezését. A kérelmező arra alapította a fellebbezését, hogy a 118 fő állandó lakosú Borgátára 65 személy bejelentkezett állandó lakosként. A bejelentett lakcímadatok valótlanságát azonban a járási hivatal közigazgatási eljárás keretében vizsgálhatja, ez nem tartozik a választási szervek és a bíróság hatáskörébe. Ám, meglehet, ez mégsem a történet vége, mert Gőcze Zsanett nem tett le arról, hogy az érintett képviselők készek a kompromisszumra.
