–És a kitiltási botrány?
– Az már valószínűleg csak a következménye az előbb soroltaknak. Mi nem ezzel foglalkozunk, a kormány viszont szívesen ragad le ennél az ügynél, mert kényelmesebb számára a titkolt amerikai vádakra reagálni, mint a mi konkrét kifogásainkra.
– Varga Mihály hétfőn közölte azt is, nem menti fel tisztségéből Vida Ildikót.
– Akkor ezzel magára vállalta az ügyben a politikai felelősséget. Igaz, már az is csak a kiindulási pont lett volna, ha felmenti Vida Ildikót, és vizsgálatot indít. Az adóhatóság működésének a rendszerét kell megváltoztatni, és felfedni a magas korrupciós kockázati pontokat. Ezért lenne szükség arra, hogy független, tisztességes uniós intézmények világítsák át az adóhatóságot.
– Vasárnap egy hetet adtak a kormánynak a NAV-elnök menesztésére. Mit tesznek, ha továbbra is kitart a kormányzat Vida Ildikó mellett?
– Folytatódni fognak a tüntetések. Többen felvetették a polgári engedetlenséget is mint tiltakozási lehetőséget.
– Lehetne konkrétabban? Mit terveznek?
– Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a folytatást illetően már nem feltétlenül az én szavam számít, hiszen az új ellenzékiségben másképp működnek a dolgok. Ügyek vannak, és kisebb közösségek, amelyek egymásnak adják a stafétát. A netadó elleni tüntetést a Százezren az internetadó ellen csoport szervezte. Mi a NAV botrányt vittük az 1000 milliárdan a tisztességes adózásért csoport nevében. A Kossuth térre, november 17-re meghirdetett Közfelháborodás napját pedig a Nem némulunk el csoport szervezi. Szerintem senkinek sem kell tanácsot adni, az emberek pontosan tudják, hogy a polgári engedetlenségnek meglehetősen sok és sokféle módja, eszköze van.
Csókolom, Vida Ildikó már lemondott?
„Tegyék el a kamerákat! Menjenek ki a kamerákkal!” – alaposan meglepte és feldühítette a NAV Dob utcai Kiemelt Adózók Adóigazgatóságának egyik portását az, hogy hétfő délután néhány operatőr és fotóriporter társaságában ment be a hivatalba Vágó Gábor, s jelezte: ügyet szeretne intézni. A „kamerásokat” kitessékelték a biztonsági őrök, az LMP volt országgyűlési képviselője azonban maradhatott, így csatlakozott ahhoz az akcióhoz, amelyet vásárnap este a Dob utcai hivatal elől indult „adóügyi” tüntetés egyik szónokaként épp maga kezdeményezett. Mint arról már írtunk, azt javasolta, hogy egyfajta tiltakozásként minél többen érdeklődjenek a NAV valamelyik ügyfélszolgálatán arról, lemondott-e már a szervezet vezetője, Vida Ildikó. A volt országgyűlési képviselő – miután túljutott a portán – sorszámot húzott, majd leült, és várt, hogy szólítsák. Hamar sorra került, és már az első kérdésével sikerült meglepnie az ügyintézőt: „Csókolom, érdeklődni szeretnék, Vida Ildikó, a NAV elnöke már lemondott?" Miután az ügyintéző csak a fejét csóválta, újabb kérdéseket tett fel. Arra utalva, hogy Vida Ildikó saját maga felügyeli azt a vizsgálatot, amelyben maga is érintett lehet, megkérdezte: Megvizsgálhatná-e a saját adóbevallását? Igaz-e, hogy az összes NAV-dolgozó megkapta a belső levelezési rendszeren a Magyar Nemzetben megjelent Vida-interjú leiratát? Vágó Gábor néhány perccel később illedelmesen megköszönte az ügyintéző segítségét, majd elhagyta a hivatalt.
Meddig mehet el az ellenállás?
A polgári engedetlenség klasszikus eszköztárába tartozó lehetőségeket hozott fel Vágó Gábor a vasárnapi tüntetésen – mondta lapunknak Szabó Máté korábbi ombudsman. A politológus emlékeztetett rá, hogy az állampolgári engedetlenség elméletét kidolgozó Henry David Thoreau amerikai gondolkodó volt az első, aki ezzel a lehetőséggel élt. Ő a XIX. század első felében azért tagadta meg az adófizetést, hogy azzal tiltakozzék a rabszolgatartó Egyesült Államok Mexikóval vívott háborúja ellen.
|
Vasárnapi tüntetés a NAV előtt
M. Schmidt János / Népszabadság |
Az efféle akciókról máig folyik az elméleti és politikai vita, abban azonban nagyjából teljes a konszenzus, hogy a polgári engedetlenség olyan, kifejezetten békés jellegű szabályszegés, amelynek célja, hogy valamely, alapvetően az állam által elkövetett súlyosabb jogsértésre vagy alkotmányos visszásságra hívja fel a figyelmet – mondta Szabó Máté. Ennek őstípusa az adófizetés megtagadása, amely a politológus szerint a mai helyzetben, amikor az adóhatóság elnökének feddhetetlenségét is kétségbe lehet vonni, nem teljesen logikátlan lépés. Szintén klasszikus módszer a hivatalok működésének megzavarása – magyarázta –, amelyre Vágó Gábor ugyancsak utalt.
Ennél persze több lehetőség is kínálkozik, mert idesorolhatók a többi között az útlezárások, a közintézmények elfoglalása, a katonai behívó elégetése vagy azok az akciók, amelyek során környezetvédők veszélyes üzemek bejáratához, kivágásra ítélt fákhoz láncolják magukat – hoz fel néhány példát Szabó Máté. Ám hangsúlyozta, hogy jogállamban ilyen megmozdulások előtt ildomos élni a rendelkezésre álló egyéb jogi és politikai eszközökkel.
Sajátos ellentmondás – írta egy korábbi tanulmányában a politológus –, hogy miközben az állampolgári engedetlenség demokratikus korrekciós forma, egyértelmű jogsértéssel jár. Aki pedig részt vesz ilyen megmozdulásban, annak önként és ellenállás nélkül kell viselnie az esetleges következményeket is. Tehát bármikor előfordulhat, hogy a vélelmezetten jó cél érdekében fellépő embereket felelősségre vonják, de a politológus szerint mindig csak utóbb derül ki, hogy egy-egy akciót a társadalom széles rétegei, illetve a politikai osztály tagjai miként értékelnek.
Ha azonban visszaigazolást nyer, hogy a megmozdulás valóban közérdeket szolgált, arra az igazságszolgáltatásnak is reagálnia kell úgy, hogy enyhébb büntetést szab ki, esetleg teljesen eltekint a szankciótól – emelte ki Szabó Máté. Példaként hozta fel a tavaly tavasszal a Fidesz-székházat „elfoglaló” tüntetők esetét: a bíróság nem hozott elmarasztaló ítéletet.
A polgári engedetlenség eszközével a rendszerváltozás után először a taxisok éltek. Akkor a benzinárak több mint hatvanszázalékos emelésére válaszul eltorlaszolták a főváros és az ország főbb útvonalait. A kormány erre visszavonulót fújt, és kompenzációt ígért, s a taxisok felszabadították az utakat. Később felmerült a felelősségre vonás kérdése, ám a parlament megszavazta a közkegyelemről szóló, Göncz Árpád köztársági elnök által előterjesztett törvényt. Nem marasztalta el a bíróság azokat a fideszes képviselőket sem, akik 2007 februárjában – szintén polgári engedetlenségi akció keretében – lebontották a Kossuth téren felállított kordont. A verdikt szerint nem történt rendzavarás.
