Így aztán a Quaestor ajánlatát fogadták el. A pénzügyi befektetőcsoport birtokába jutott 178 ezer négyzetméter alapterületű ingatlan magába foglalta a stadiont, az edzőpályákat és építésre alkalmas szabad területeket is.
A vételárat és a fizetés módját a szerződő felek nem hozták nyilvánosságra. A Quaestor Rt. vezérigazgatójának az ügyvezetőséget és a regionális fiókigazgatókat tájékoztató belső elektronikus leveléből – melyet sikerült megszereznünk – kiderült: a 815 millió 410 ezer forint értékű üzletrészt 650 millió forintért kapták meg. Ezt sem készpénzben fizették ki, hanem 100 millió forint értékű Quaestor-részvényt 350 százalékos árfolyamon, tehát 350 milliós értéken adtak át a Rábának. A fennmaradó 300 millióért pedig 2003 végéig szóló reklámszerződést kötöttek, ami azért is különös, mert a Rábának nem volt olyan közfogyasztású terméke, amelyet ebben a körben reklámozni lett volna érdemes. Akkoriban azt beszélték a Rába háza táján, hogy a piacvesztés miatt nehéz helyzetbe került Rába az üzletért cserében a magyar hadiipar technikai korszerűsítésére kiírt pályázatot szerette volna megnyerni. Úgy gondolták, hogy az állami megrendelés megszerzésében segítségükre lehet a Fideszhez közel álló Quaestor-csoport.
A stadion értéknövelő felújításához az Ifjúsági és Sportminisztérium 900 millió, a győri önkormányzat pedig 500 millió forintos vissza nem térítendő támogatást adott.
A Quaestor a területen ETO-park néven multifunkciós központot épített. Napi húszezer látogatóra számított az ETO-parkban. A több épületből álló komplexumhoz tartozik még az edzőközpont, a klubház, az utánpótlás-kollégium, a szórakoztató és kereskedelmi centrum, a luxusirodák szintje, valamint egy négycsillagos konferenciahotel. Az egyik futballkapu mögé épített szálloda a pénzügyi válság miatt késve ugyan, de felépült. Az élményközpont azonban messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kevés az üzlet és a látogató, a győriek inkább az Árkádba és a plázába járnak vásárolni.
Az angol mintára emelt stadion szép lett, 20 ezer néző befogadására alkalmas. Az alulról fűthető központi pályán öntözőrendszert és csapadékelvezetőt alakítottak k, ennek következtében a legjobb játéktérnek számít Magyarországon. Igaz, a kivitelezések során is adódtak botrányok, az építők szerint a Quaestor nem, vagy keveset, illetve későn fizetett. Az egyik kivitelező ezért az oldalfal általa készített borítását az egyik éjszaka meg is bontotta.
Tarsolyt soha nem fogadták be teljesen a győri szurkolók, különösen akkor csaptak magasba a felháborodás hullámai, amikor az új tulajdonos biztonsági emberei, a fekete inges „Tarsoly-katonák" őrizték a közönségtől a stadiont. Nem volt titok, hogy Tarsoly maga sem tudott azonosulni Győrrel. Mi is fültanúi voltunk annak, hogy amikor arról faggatták, miért nem épít be több győrit a csapatba, ingerülten kijelentette: „Mit csináljak, ha győri anya képtelen futballistákat szülni?"
Ilyen és ehhez hasonló megjegyzései, öntörvényű megoldásai miatt a szurkolók többsége nem zárta a szívébe. Vélhetően politikai ráhatásra azonban a győri ETO futballcsapatot jelentős hazai és világcégek szponzorálják. A győri ETO FC kft. tudomásunk szerint teljes mértékben a Quaestor vagy Tarsoly tulajdona, az Alcufer nevű cég 26 százalékos részesedését még korábban megvásárolta a társaságban.
A botrányban érintett kisbefektetők abban bíznak, hogy a társaságnak vannak igen jelentős értékű vagyontárgyai, így annak értékesítéséből ők is kifizethetők lesznek. Igen ám, de például az ETO parkra a Magyar Fejlesztési Bank az egyébként vitatott módon nyújtott hitelek miatt ráteheti a kezét.
Győr közéletébe Tarsoly egyébként soha nem kapcsolódott be. Mindig kívülálló maradt.
