galéria megtekintése

Fekete gyereknek hívták

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 22. számában
jelent meg.

Ónody-Molnár Dóra
Népszabadság

Még odébb van a kormánybuktatás, de egyre többen vannak, akiknek már nincs vesztenivalójuk azzal, ha tüntetni mennek az utcára – mondta lapunknak Varga Attila roma aktivista. Nem az adatokban és a tanulmányokban hisz, hanem az emberi sorsok erejében.

– Roma vagyok, és szegregált osztályba jártam. Nem Borsodban, hanem itt, Budapesten, a VII. kerületben. Becslések szerint ebben a pillanatban is 30 ezer roma kisdiák tanul ugyanígy, elkülönítve. Homogén cigány osztályban vagy cigány iskolában. De mi közötök nektek ehhez, nem roma honfitársaim? Miért baj az, hogy a ti gyerekeiteknek sem lesz cigány padtársuk, cigány barátjuk vagy később cigány munkatársuk, szomszédjuk? Mert vitathatatlan tény: az elkülönítés újratermeli a nyomort és a munkanélküliséget. Az aluliskolázottak megélhetését pedig a ti adóforintjaitokból kell majd biztosítani” – így kezdte beszédét Varga Attila a múlt keddi tüntetésen, amelyet a Nincs hova hátrálnunk csoport szervezett.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

A fiatal aktivista, aki több emberi jogi szervezetnél is dolgozik, nem először emeli fel a szavát a kirekesztés ellen. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány munkatársaként a nyíregyházi szegregáló iskola elleni per jogerős ítélethirdetése előtt tartott nagy hatású beszédet, s személyes sorsát megosztva mutatott rá, milyen károkat okozott neki az, hogy elkülönítve oktatták.

 

Először a Tedd magad szabaddá! október 23-i megemlékezésén szólalt fel, a krétakörös Gulyás Márton felkérésére.

– Az a beszéd még az én történetemről szólt, de legutóbb, a Kossuth téren már két másik roma fiatalról beszéltem – mondja Attila, aki részt vett abban a polgári engedetlenségi akcióban is, amikor fiatalok transzparensekkel felszerelve zárták el a parlamenti mélygarázs bejáratát. A szociális megszorítások és a szegregációt legalizáló köznevelési törvény módosítása ellen tiltakoztak.

Reviczky Zsolt / Népszabadság

Varga Attila Ózdon született, édesapja a kohászatban dolgozott. Amikor bezárt az üzem, Budapesten kapott munkát, gyermekei csak hétvégenként látták. Ezért a család a fővárosba költözött. – Egy VII. kerületi iskolába írattak be, ahol a b osztályba kerültem, csupa cigány gyerek közé. Az a-ban elvétve voltak romák. Így nőttünk fel. Az egyik tanárom olyanokat mondott nekem, hogy „kisfejű” meg „fekete gyerek”. Gyakran eszembe jut az egyik osztálytársam, Jancsika is. Nyolcadikos korában nem tudta kitölteni a továbbtanulási lapját, mert nem tudott írni – idézi fel.

Varga Attilának, nem kis részben önnön szorgalmának és akaraterejének köszönhetően,

sikerült kitörnie.

Most azt mondja, roma fiatalként nem mehet el szótlanul amellett, hogy etnikai hovatartozásuk alapján különítenek el gyerekeket a közoktatásban. Ugyanakkor ő a számok, tanulmányok, adatok helyett sorsokat kíván bemutatni, abban bízik, hogy ezzel talán jobban meg lehet érinteni az embereket.

Az aktivista szerint a tüntetések folytatódni fognak, mert egyre több ember sodródik kilátástalan helyzetbe, egyre több a szegény.

– Sokan vannak Magyarországon, akik eddig azért nem mentek az utcára, mert még volt mit veszteniük. A mostani megszorítások tömegek esetében jelenthetik az utolsó cseppet a pohárban – vélekedik. Kiemeli, hogy az elmúlt hetek megmozdulásai pártoktól függetlenek voltak. – A színpadon beszél egy roma gyerek a romákat érő igazságtalanságokról, aztán egy utcán élő ember a lakhatási szegénységről, aztán egy kerekes székes az őket érő problémákról. Olyan embereknek kell megszólalniuk, akik érintettek – mondja. Tudja ugyan, hogy a kormánybuktatás még odébb van, de

egyre több az elégedetlen ember.

– Ha a kormány továbbra sem hallgatja meg őket, és ha továbbra is fék nélkül rohan előre, akkor egyre több tüntetés lesz, és az már kezdete lehet a kormány bukásának – véli.

Névjegy

VARGA ATTILA 1990-ben született Ózdon, 2012–2014 között a Minerva Érettségizettek Szakközépiskolájában tanult, ahol újságírói végzettséget szerzett. Eközben az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítványnál önkénteskedik: érzékenyítő órákat tart középiskolásoknak a roma identitás és kultúra témájában. 2013-ban színészként részt vett a Káva Kulturális Műhely Hiányzó padtárs című előadásában, amely a szolidaritás és az iskolai szegregáció témáját dolgozza fel. Egy éve az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány munkatársa, a Láthatatlan tanoda nevű projektet koordinálja.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.