A kaposvári hadbíró nem talált ésszerű okot például arra, hogy „a nyomozó ügyészek minden látókörükbe kerülő potenciális gyanúsítottat azonnal letartóztatnak, majd aki terhelő vallomást tesz valaki másra, esetleg magas beosztású személyre, azt azonnal kiengedik, aki pedig hallgat, mert vagy nem csinált semmit, vagy nem tud semmit, az marad a börtönben”. Emellett a bíró szóvá tette: nem érti, hogy egy nehezen bizonyítható vesztegetési ügyben meg sem kíséreltek „titkos adat- vagy információgyűjtést kezdeményezni vagy lefolytatni”. Más észrevétele is volt. „A bíróság arra sem talált magyarázatot, hogy a nyomozást végző ügyészek olyan jogellenes és félrevezető ígéretekkel szereztek meg terhelő vallomásokat, amelyeknek nincs alapjuk, így a gyanúsítottakat félrevezetve, a büntetlenség ígéretével jutnak további információkhoz.”
Azt pedig már Fapál állítja feljelentésében, hogy a kizárólag O. János dandártábornok vallomására alapozott eljárásban az ügyészség „tanúként hallgatott ki olyan személyt, akire O. János tábornok terhelő vallomást tett, sőt, az is előfordult, hogy O. János terhelő vallomása ellenére még tanúként sem hallgattak ki embereket. O. János vallomása alapján ellenben másokat ugyanazon vallomás (mint egyetlen „bizonyíték”) alapján a katonai ügyész meggyanúsított, majd megvádolt”. Azt is furcsállja, hogy az állítólagos vesztegetőket csak tanúként vonták be az eljárásba.
Fapál felveti a kényszervallatás gyanúját. „Az a magatartás, amely szerint a börtönben lévő delikvenstől az ügyészség – a szabadon bocsátása reményében – meghatározott célszemélyre terhelő vallomást csikarjon ki, elfogadhatatlan”. Ebben az ügyben a bíróság előtt is több vádlott hivatkozott ilyen pszichikai kényszerre. „Az ügyészségre behurcoltak egy részét választás elé állította az ügyész: ha megerősítik az eléjük tárt O. János-féle vallomást, az eljárásban tanúk lesznek, ha nem, akkor gyanúsítottak, és kényszerintézkedés hatálya alá kerülnek” –írta a feljelentésében.
A feljelentés megérkezett a Legfőbb Ügyészségre – erősítette meg kérdésünkre adott írásos válaszában Fazekas Géza szóvivő. Nem cáfolta, hogy azt elbírálásra valóban a Központi Nyomozó Főügyészségnek küldték meg, mert hivatali bűncselekmények esetében ez a szervezet rendelkezik kizárólagos hatáskörrel. Csakhogy a feljelentésben szereplő személyek ma is ott dolgoznak, így pártatlan döntésre nemigen lehetne számítani. A KNYF éppen az elfogultság látszatának elkerülése érdekében hétfőn más ügyészség kijelölését kérte – közölte a szóvivő. Erről a Legfőbb Ügyészség dönt majd.
Fapál ezt lapunknak a jogállamiság halvány megnyilvánulásaként értékelte, mindazonáltal felvetette: ha a feljelentés kapcsán elfogultnak tartják magukat, kérdéses, vádlóként lehetnek-e tárgyilagosak a bíróság előtt. Ezt azért is fontosnak tartja tisztázni, mert az eljárás során több alkalommal is kifejtette, hogy a gyanúsítotti kihallgatások során visszaélések sora történt, és több társával együtt kérte az érintett ügyészek kizárását. Egyébként szerinte a legjobb az lenne, ha a nyomozásban közreműködő ügyészek egyáltalán nem járhatnának el a bíróság előtt a vádhatóság tagjaként. Az pedig csak tovább ront a helyzeten – tette hozzá –, ha ugyanazok képviselik a vádat, akiknek a tevékenységéről első fokon a bíróság kimondta, hogy „felmerül a törvényes vád hiányának lehetősége is”.
A volt államtitkár álláspontja szerint koncepciós ügyről van szó, ezért indítványozza, hogy a tábornokper valamennyi vádlottját az ügyészség „tanúként hallgassa ki a Budapesti Katonai Ügyészség katonai ügyészei által foganatosított gyanúsítotti kihallgatások lefolyását illetően”. Azt is vizsgálni kellene – állítja, hogy „az előzetes letartóztatásból történő ügyészségi szabadítás vagy letartóztatásban (börtönben) hagyás és a gyanúsítotti vallomás tartalma között van-e okozati összefüggés”. Kíváncsi arra is, ki lehetett az, aki az ügyészségről „a 2010. évi választási kampányban a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket a Magyar Nemzet című napilap számára faxon továbbította”.
Fapál egyébként úgy véli, a nyomozás elrendelését az ügyészség megtagadja, bár ha az általa felvetett eseteknek csak a töredékét valószínűsítik, le kell folytatni az eljárást. Ha mégsem ez történik, nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy pótmagánvádlóként lép majd fel. Ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Strasbourghoz fordul.
