Aki már próbálta, a jelenlegi körülmények között már nem vállalná az egészségügy vezetését – derült ki a volt egészségügyi miniszterek fórumán a Figyelő Medicina konferenciáján.
Surján Lászlónak, az Antall-kormány első szakminiszterének több vicces érve is volt a poszttól való távolságtartásra: például az, hogy Magyarország jobbat érdemel.
Gógl Árpád, az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere már csak azért sem lenne a fölkért Ónodi-Szűcs Zoltán helyében, mert 77 éves. Ám, ha véletlen a kora miatt megbillenne az ítélőképessége, akkor átgondolná, hogy eleget tudna-e tenni a kormány által vázolt elvárásoknak. A miniszterek fóruma előtt Banai Péter Benő nemzetgazdasági államtitkár által vázolt elvárásoknak, aki azt mondta: a fejlesztési célok között prioritást élvez a gazdaság fejlesztése, a versenyképesség növelése, a rossz korfa megfordítása, azaz a demográfiai helyzet javítása, és a munkahelyteremtés. Gógl Árpádmint mondta: ő már a demográfiai helyzeten aligha lenne képes javítani.
Székely Tamás, az egykori szocialista-liberális kormány minisztere azért nem vállalná a posztot, mert már ült abban a székben, tudja, milyen a pálya, mekkora a mozgástér. Plusz most van egy elfogadott költségvetés a jövő évre, és ő is visszautalva Banai Péter Benő előadására, azt mondta: noha az államtitkár szépnek tartotta az egészségügyre fordított közkiadások növekményét, nem beszélt a másik oldalról, arról, hogy az egészségügyre fordítandó állami kötelezettségekből mi nem kerül az ágazathoz.
Kökény Mihály, szintén volt szocialista tárcavezető azzal érvelt, hogy ő már kétszer is belelépett abba a bizonyos folyóba: volt már fölmelegített káposzta, és volt már az a mór is, aki megtette a kötelességét, és mehetett. Most úgy látja: a legfontosabb feladatra, az elkerülhető halálozások csökkentésére a mostani játékszabályok szerint lehetősége sem lenne.
A volt miniszterek közül Mikola István a kérdést is megkapta, megkeresték: vállalná-e. Mint mondta: jól eső érzés volt, de már teljesen más pályán, a nemzetközi diplomáciában hasznosíthatja az egészségügyben szerzett tapasztalatait. Minden szimpátiája, támogatása azé, aki oda kerül a szakállamtitkárság élére. Megjegyezte: ez egy nagyon kemény pálya, és szerencsésebb lenne, ha a területet önálló minisztériumot kapna.
Rácz Jenő - Gábor Zsazsát - idézve azt mondta: neki könnyű egy olyan kérdésre válaszolni, ami el sem hangzott. Azzal viszont ő is egyetért azzal, hogy önálló tárcát kellene kapnia az egészségügynek. Hozzátette: ismerik a jövő évi költségvetést, és az is igaz, hogy hiába látják Banai Péterrel ugyanazt a „vízfelszínt”, nem mindegy, hogy ki nézi a fölülről és ki alulról. Különsen ha a vizfelszín alatt lévőknek nincs kopoltyújuk.
A volt miniszterek fórumát megelőzően Banai Péter Benő költségvetésért felelős államtitkár az önkormányzati adósságreformot állította példaként az egészségügy átalakításához. Amióta ugyanis az önkormányzatok a megújult működési és finanszírozási keretek között működnek, s életbe lépett az eladósodásuknak stopot állító törvény, azok jelentős többlettel rendelkeznek. Szerinte hasonló reformok nélkül az egészségügy a rendelkezésre álló forrásokat nem tudja hatékonyan fölhasználni, az intézmények adóssága is rendre újratermelődik. A politikus azt is mondta: nem biztos, hogy szerencsés az, ha a kórházak, klinikák adósságát évről évre rendezik, és mindez nem jár együtt strukturális reformmal, mert az lehet az üzenete, a kiegyensúlyozott gazdálkodás érdekében talán nem is kell lépéseket tenni, úgyis rendezi az állam.
Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke előadásában minderre annyit mondott: „E tekintetben elmentünk a falig, jelenlegi világunk ennyit tud elviselni, rendszerszinten nincs annyi lehetőség, mint amennyit szeretnénk, s mint amennyit vizionálunk". Hozzátette: az eladósodás oka, hogy a kórházi vezetőnek a betegellátás fenntartása a feladata, és ennek a jelenlegi körülmények között csak az eladósodás árán tud eleget tenni.
