|
A demonstráló menedékkérők Horgosnál. Várnak a sorukra, alkalmazkodtak a tábor rendjéhez
Molnár Edvárd / MTI |
Saed Mohsen Shah 21 napja vár a röszkei tranzitzóna előtt, és további 24 napot kell még várnia, hogy beadhassa a menekültkérelmét. Naponta összesen 15 embert engednek belépni a magyar hatóságok, közülük mindössze egyetlen egyedülálló lehet, a többinek családtagnak kell lennie. Noha fokozatosan nő a tranzitzóna előtt várakozó migránsok száma, a törvényes megoldást keresők körében kialakult egy kiszámítható rend. Az afganisztáni fiatalember elmondta: Szabadkán működik egy menekülttábor. Ott, a szerb hatóságoknál kell regisztráltatnia magát annak, aki be akar lépni a magyar tranzitzónába, hogy menedékjogot kérjen. A névsort átadják a magyar hatóságoknak. Tőlük mindenki kap egy sorszámot, amelyből az is megtudható, melyik napon léphet be valaki a tranzitba. Ez kiszámíthatóvá teszi a várakozást, és csökkenti a feszültséget.
A tranzitzóna előtti táborban nincs áram, internet, a víz is kevés. Ételt és ivóvizet a szerb és a magyar Vöröskereszt, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának munkatársai adnak a várakozóknak. Ritkán szállítják el a szemetet, amelyben sok kidobott ételmaradék is található. A hulladékot rendszeresen összetakarítják – még üzemképesek az Iványi Gábor és társai által bő egy hónapja ott hagyott seprűk. A szerb hatóságok összesen 10 mobilvécét is kihelyeztek, azok azonban jószerivel használhatatlanok, mert hetente csak egyszer ürítik és tisztítják őket, nincs bennük sem víz, sem vécépapír. Hőség és járványveszély van. A kisebb gyermekeket az összetákolt sátrak hűvösében szeretgetik a szüleik – a nagyobbak a tikkasztó hőségben csapatba verődnek, és röplabdáznak a porban.
|
Az éhségsztrájkolók egyike még Belgrádban üzent a világnak
Marko Djurica / Reuters |
Azok a menekültek, akiknek van pénzük, csoportosan járnak az autópálya melletti Mol-benzinkútra üdítőt és péksüteményt vásárolni. Mások Horgosra mennek be, a falu központjában ülnek a kocsmák teraszán, vagy hűsölnek a fák alatt. Saed Mohsen Shah szerint a szerb hatóságok azért nem teremtenek jobb körülményeket a tranzitzóna előtti táborban, mert azt akarják, hogy a menekültek a szabadkai táborban várakozzanak, ahol van áram, internet, ágy, működőképes vécé, lehet zuhanyozni – és a kialakult rend szerint ott is lehet tudni, hogy hány hét múlva kísérelhet meg menedékjogot kérni valaki. Mintegy 500-an várakoznak ott is.
– Ez itt dzsungel – mondta a fiatal afgán férfi.
– Mi emberek vagyunk, de a dzsungelben élünk.
– Mitől függ, hogy valaki a civilizáltabb menekülttáborban vár, vagy itt a porban, hőségben, szemétben? – kérdeztem.
– Reménykedünk. Én tudom racionálisan nézni a dolgokat. Mondtam tegnap este az éhségsztrájkolóknak: hiába éheztek, ezzel nem változtatjátok meg a magyar politikát. De én magam is azzal ébredek minden reggel, hogy talán ma csoda történik: megnyílik a határ, és mindannyian, akik itt vagyunk, bemehetünk Magyarországra.
– Miért Magyarországban bíznak, amikor itt ennyire keményen őrzik a határt? Miért nem próbálkoznak például Horvátországon át?
– Mert arra még egy országon, Szlovénián is keresztül kell jutni, Magyarországról viszont már könnyű átmenni Ausztriába.
Szerbia nem akar konfrontálódni az Európai Unió vezető hatalmaival, ezért nem zárta le a bolgár és a macedón határszakaszt – emiatt tudnak ott sok menekülőt behozni az embercsempészek – mondta el eközben egy neve elhallgatását kérő informátorunk. Mivel a korábban toleráns szerb lakosság mindinkább migránsellenessé válik, óvatosan változik a szerb kormány kommunikációja is: azt mondják, Szerbia teljesíti a nemzetközi egyezményeket, de nem akar a migránsok nemzetközi lerakatává válni.
Megnehezítették az újságírók és a segélyszervezetek munkáját: a tranzitzóna előtti táborban korábban mindig lehetett beszélni a menekültekkel szerb területen is – most igazoltatják és kivezetik az újságírókat, ha nincs engedélyük a belgrádi belügyminisztériumtól. Hétfőn délután a szerb rendőrök a menekülteknek élelmet szállító magyar önkénteseket is arra kényszerítették, hogy hivatalosan lépjenek be Szerbiába, az útlevél- és vámvizsgálat után, majd a rendőrök kíséretében vigyék be a táborba az élelmiszert.
A tranzitzóna előtt várakozók száma lassan, de biztosan növekszik. Aki most érkezik, a mostani bebocsátási tempóban családosként is már vagy két hónapot kell várnia, egyedülállóként pedig közel egy évet. Nem tudni, megnő-e annyira a feszültség, hogy a menekültek megtámadják a tranzitzónát, a kerítést, vagy a határállomást. Sokan még mindig az illegális határátlépésben bíznak – ám a legtöbb próbálkozót elkapják a magyar hatóságok a határhoz közeli 8 kilométeres sávon belül.
Saed Mohsen Shah azt hallotta a a magyar területen elfogott és a műszaki határzár kapuin kipenderített menekülőktől, hogy aki nem engedelmeskedik a hatóságoknak, azzal szemben elektromos sokkolót, sprayt használnak, kutyákat küldenek utána, ha elbújik az erdőben. Éppen ezért az eddig próbálkozók többsége nem kér sorszámot a tranzitzóna előtt, hanem visszautazik Belgrádba.
