Egy trükk a több tucat közül, amelyekkel nemzeti és nemzetközi bűnszervezetek évek óta fosztogatják Európa idős embereit. A módszereket akár naponta változtatják. Néhány éve, amikor a magyar sajtó szinte mindennap a légi mentés sanyarú helyzetéről cikkezett, a csalók azzal hívtak fel idős embereket, hogy baleset érte valamelyik hozzátartozójukat, helikopterrel kellene kórházba szállítani, hogy azonnal megműthessék.
„De tetszik tudni, milyen helyzetben van a légi mentés nálunk. Meg kell előlegezni a légi szállítás költségeit. Később majd a tb visszafizeti, de addig nem teszik fel a sérültet a helikopterre, amíg ki nem fizette a szállítás rá eső részét". Ezt a mesét is sok idős elhitte azok közül, akik annak idején hallottak a légi mentés anyagi gondjairól.
Az idős embereket könnyű megijeszteni azzal, ha közlik velük, valamelyik szerettük bajba került. Még könnyebb, ha maga a bajba került rokon üvölti a fülükbe, hogy csak ők segíthetnek rajta. A sokk hatására az idős emberek automatikusan teszik, amire kérik őket. Ritka kivételtől eltekintve nem avatnak be másokat, nem kérnek segítséget rokonoktól, ismerősöktől, még csak vissza sem hívják bajba jutott rokonukat, hogy ellenőrizzék, tényleg ő kért-e segítséget.
Az "unoka-trükk" egész Európában működik
És ez a felmérések szerint Európa minden országában így van. Az idősek mintha mindenütt egyformák lennének. Nem csapják le a telefont, ha kéretlen ajánlattevők zaklatják őket, nem csapják be az idegen orra előtt az ajtót, amikor egy pohár vízért becsönget, és még azon sem akadnak fenn, hogy egy vadidegen anya épp az ő második emeleti lakásukban akarja tisztába tenni síró csöppségét. És minden pénzüket odaadják, ha azzal szeretett unokájukon tudnak segíteni.
Az Europol 2006 és 2012 között készült felmérése szerint csak az úgynevezett „unoka-trükkel" 7500 idős embert csaptak be bűnözők, összességében mintegy 75 millió eurót zsákmányolva tőlük.
És ez minden bizonnyal csak a jéghegy csúcsa. Az uniós tagállamok többségében – köztük Magyarországon is – az idősek sérelmére elkövetett csalások, trükkös lopások nem tartoznak a kiemelt bűncselekmények közé. Jellemzően helyi szinten foglalkoznak velük a nemzeti rendőrségek, és egyedi esetekként kezelik az ilyen bűneseteket. Sokszor még azokban az országokban sem keresik az esetleges kapcsolatot az egyes esetek között, ahol erre megvolna a szervezeti és a technikai lehetőség.
Magyarországon néhány éve felállítottak egy önálló nyomozócsoportot az öregezők ellen, de „miután minden eset egyedi volt", visszakerültek az efféle ügyek a kerületi kapitányságokhoz. Így aztán előfordul, hogy egy sikeres „lehúzás" (az idős emberek eredményes megrövidítése) után két hónappal hallgatja ki először a rendőrség a pénzes futár szerepét betöltő taxist. És jó eséllyel soha senki nem vizsgálja majd, hogy a szóban forgó taxis szolgálatát más „öregezés" ügyekben igénybe vették-e a csalók.
Nem egyedi esetekről van szó
Márpedig az Europol felmérése szerint az öregezés az esetek többségében nem alkalom szülte csalás. „Komoly, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező bűnszervezetek állnak az ügyek mögött". Külön emberek végzik a potenciális áldozatok felderítését. Velük később a csoport azon tagjai lépnek kapcsolatba – jellemzően telefonon, de igen gyakran már az első alkalommal is személyesen –, akiknek megvan hozzá a megfelelő nyelvtudásuk és rábeszélő képességük. És megint mások mennek el majd az idősektől kiénekelt pénzért.
A rendőrség a sikeresen megoldott ügyekben általában őket fogta el. Csak őket. És – nemcsak nálunk – általában azért az egy csalásért állítják a futárt bíróság elé, amelyben lebukott. Ha az illető tartja a száját, társai sosem lepleződnek le, így zavartalanul folytathatják az idősek fosztogatását.
Európában Lengyel-, Olasz-, Német- és Svédországban, valamint Ausztriában és Svájcban regisztrálták a legtöbb idősek sérelmére elkövetett csalást és trükkös lopást. A felsorolt országokban több olyan bűnszervezetet is azonosítottak, amelyeknek kiterjedt kapcsolataik vannak más uniós tagállamok hasonszőrű elkövetői köreiben. Az unoka-trükk, azaz amikor a csalók a sértett unokáját ért bűn- vagy balesetre hivatkozva kérnek pénzt az idősektől, Magyarországon és Bulgáriában is dívik.
A magyar bűnözők nem beszélnek idegen nyelvet
Az Europol készített egy fényképalbumot, amely azoknak a fotóit és adatait tartalmazza, akiket eddig az idősek megkárosítására szakosodott különböző bűnszervezetek tagjaiként azonosítottak. Az album már több mint 900 fotót tartalmaz. Magyar elkövető képe nem található az albumban.
Rendőrségi forrásaink szerint ennek nagyon egyszerű a magyarázata: a magyarok köztudottan nemigen beszélnek idegen nyelveket. És ez a bűnözőkre is igaz. Nyelvismeret hiányában pedig a magyar csalók csak magyar nyugdíjasokat fosztogathatnak. A célcsoport azonban itt is ugyanaz, mint bárhol másutt Európában: a 65 év felettiek, de azon belül is a 70-es évek közepén járók.
Hozzájuk csöngetnek be a leggyakrabban a közüzemi szolgáltatók ál-óraleolvasói, az önkormányzat ilyen-olyan összeírói, ellenőrei, segélyosztói. És ami a rendőröket minden országban a legjobban bosszantja: az álrendőrök is.
Nemrég azzal a trükkel fosztott meg több idős nyugdíjast a pénzétől egy álrendőr, hogy kifigyelte a pénzes postást, majd alighogy az távozott, becsengetett az idősekhez. Mutatott valami igazolványfélét, majd közölte, hogy a rendőrség megfigyelés alatt tartja a postásukat, mert azt gyanítják, hogy hamis pénzt kever a nyugdíjakba. Udvariasan, de ellentmondást nem tűrve megkérte ezek után az időseket, hogy mutassák meg, milyen bankókat kaptak a postástól.
Naná, hogy a nagyobb címletek mind hamisak voltak. „Ezeket le kell foglalni, de majd a nyugdíjfolyósító a rendőrség tájékoztatása alapján visszaadja Önnek a pénzét", mondta megértően a „hatósági ember", mielőtt örökre eltűnt volna.
