A férfi megkövülten hallgatta a nem sokkal korábban kinevezett ügyvezetőt, aki arról tájékoztatta, hogy az ügyről egy temetői alkalmazott „tett vallomást" az Esztergomi Kegyeleti Kft. irodájában. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az illető azt mondta: tudomása van arról, hogy 2010 februárjában a Brutsy család kriptájában a temetői munkások „felsőbb utasításra" kivették az előző nap eltemetett Párdányi Rudolfné koporsójából a holttestet, az elhunytat a földre helyezték, a koporsót pedig a felszínre hozták, majd értékesítették. A kriptát ezt követően – arra hivatkozva, hogy így teszik rendbe – néhány méter mélységben lebetonozták. A már eltemettek így a betonlap alá kerültek, a családtagokat a jövőben csak az e feletti részbe temethetik.
– A hír önmagában is borzalmas volt, de az még szörnyűbb, hogy a betonlap miatt a kripta egyszerű felnyitásával nem győződhettünk meg arról, valóban megtörtént-e a koporsólopás – mondja Párdányi Miklós. – Azt hittük, hogy ezt majd a rendőrség kideríti.
A temetkezési cég azonban hiába tett feljelentést, a rendőrség nem rendelte el a sír hatósági felnyitását. Sőt, anélkül hogy kiderült volna, valóban történt-e bűncselekmény, az Esztergomi Rendőrkapitányság 2014 decemberében lezárta a nyomozást arra hivatkozva, hogy kis értékű lopásról van szó (a koporsó 132 700 forintba került), amelynek a büntethetősége három év alatt, azaz már 2013-ra elévült. Párdányiék – akiknek élete valósággal pokollá vált a kegyeletsértés, vagy inkább a szörnyű bizonytalanság miatt – nem nyugodtak bele a helyzetbe, és kezdeményezték a sír hatósági felnyitását. Ennek költségét végül a temetkezési cég magára vállalta, és tavaly márciusban sor kerülhetett a kriptában lévő betonlap feltörésére.
A látvány sokkolta a családot. A koporsó valóban eltűnt a kriptából, Párdányi Rudolfné földi maradványai pedig a földön hevertek.
– Szörnyű volt szembesülni a ténnyel, hogy meggyalázták az édesanyám holttestét, de még ez a rossz hír is jobb volt, mint előtte az egy évig tartó bizonytalanság
– mondja Párdányi Miklós. – Nem sokkal később újratemethettük az édesanyámat, így most biztos lehetek benne, hogy békében nyugszik a kriptában. De azt nem akarom elfogadni, hogy a bűnösök megúszhatják ezt a becstelenséget.
 |
Párdányi Miklós
Cseri Péter / Népszabadság |
Pedig megúszhatják. Az ügyészség a sírfelnyitás után ugyan elrendelte a nyomozás folytatását, ám 2015 novemberében a rendőrség lényegében ugyanazzal az indoklással zárta le az ügyet, mint egy évvel korábban: a kegyeletsértés és a lopás büntethetősége már elévült. Párdányiék panaszát a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség elutasította. Magánvádlóként ugyan elvihetnék bíróságra az ügyet, de Párdányi Miklós kikéri magának, hogy 73 évesen neki kelljen kinyomoznia a bűntényt a rendőrség helyett. Az ügy jogi része ezzel tehát lezárult.
– Minden reggel azzal az elhatározással kelek fel, hogy ma nem fogok gondolni a koporsólopásra. Aztán persze egész nap azon jár az eszem, mit tehetnék még azért, hogy a bűnösök megbűnhődjenek. Képtelen vagyok megnyugodni.
Párdányiéknak egyébként többen is jelezték, hogy a történtek miatt fontolgatják a saját családi kriptájuk felnyitását, ám amikor szembesültek azzal, hogy mindez milyen kálváriával jár, lemondtak az akcióról. Így arra már nem derülhet fény, hogy egyedi esetről van-e szó, vagy az esztergomi temetőben akadnak más kripták is, ahonnan hiányzik egy-egy koporsó.
