galéria megtekintése

Miért lett az ország narancssárga?

37 komment


Hajba Ferenc
NOL

A választási eredmények és a különböző régiók állapota, fejlettsége között nincs szoros korreláció – állítja Rechnitzer János egyetemi tanár, régiókutató, aki szerint a szavazók nem feltétlenül a baloldali értékektől fordultak el, csakhogy ezeket a törekvéseket az önmagát jobboldali pártként meghatározó Fidesz programjában látják, s tőle remélik a megvalósítását.

Változott-e érdemben Magyarország területi szerkezete az elmúlt 20-25 évben?

Annyiban, hogy a területi megosztottság egyre erőteljesebb. A nyugat-keleti lejtő meredekebbé vált. Nőttek, bonyolódtak a centrum és a periféria, a Budapest és a vidék közötti ellentmondások is. Igaz, ez utóbbi a 19 századig visszanyúló történelmi folyamatok szerves folytatása.

 

A foglalkoztatottság, az innovációs készség, az ipar vagy az infrastruktúra fejlettsége szempontjából melyek jelenleg a térségi csomópontok?

A Mosonmagyaróvár-Győr-Budapest tengely vitathatatlanul a dinamikus fejlődés területe. A Dunántúlon e mellett a Balaton és Székesfehérvár és környéke tekinthető gazdasági csomópontnak. A nagyvárosok szigetszerűen elszórva emelkednek ki saját környezetükből. Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc ezek közé tartozik, bár gazdaságilag gyengék, inkább a közszolgáltatásban, az oktatásban jeleskednek, s ezeken a településeken az újraelosztott jövedelmek nagysága jelentős. A gazdaság terjeszkedése, a nagyobb hozzáadott értéket adó szektorok nem jutnak el bizonyos térségekbe. Ennek következtében az adott megyékben, városokban, régiókban a népességfogyás is egyértelműen kimutatható. A két népszámlás közötti időben Békés megye például tíz százalékot vesztett. Nyilvánvaló, hogy nem elsősorban a nyugdíjasok költöztek el, hanem a fiatalok, az értékteremtésben, kreativitásban aktív réteg hagyta el a szülővárosait, falvait. Ők kiköltöztek külföldre, esetleg áttelepedtek a Nyugat-Dunántúlra, ahol vagy munkát vállaltak, vagy csak albérletet vettek ki a határszélen, s naponta ingáznak dolgozni Ausztriába.

Legyen egy olyan személyiség, akiről elhiszem, hogy ereje és szándéka is van a cselekvéshez, aki követhető, aki nem hezitál, nem tutyimutyi, hanem erős

A politika választási eredménytérképén tükröződnek-e valamiképpen a regionális különbségek?

Szinte sehogy, vagy csak alig. Ha lenne érdemi nyoma, akkor azt látnánk, hogy a szegényebb, elmaradottabbak területek lakói a baloldali pártokat választották volna, a jobboldalnak pedig elsősorban a gazdagabb, gyorsabban növekvő, fejlődőképes vidékek polgárai szavaztak volna bizalmat. Az ország választási térképe viszont a regionális különbségektől függetlenül szinte teljesen narancssárgára színeződött. Ha azonban alaposabban elemezzük a történteket, akkor azért néhány dolog kiderül: a baloldali értékeket nem tagadták meg az emberek, ám úgy gondolják, hogy ezeket a jobboldali pártok, mindenekelőtt a Fidesz képviseli.

A szlogenek vagy a cselekvések szintjén?

Úgy érzékelik, hogy a cselekvések szintjén is. Vegyük például a közmunkát, melyet a kormányváltók a kampány során élesen bíráltak. De hogy néz ki ez az érintettek szempontjából? Eddig semmiféle munkájuk nem volt, most van valamiféle rendszeresség az életükben. Újra egy közösség részei lesznek, valamilyen kézzel fogható produktumnak a hasznos szereplői. Nem érzik elveszettnek, kirekesztettnek, fölöslegesnek magukat, reménytelennek a sorsukat. Ezek pedig számukra fontos értékek, függetlenül attól, hogy később majd hány százalékukra tart igényt a valódi munkaerőpiac, vagy hogy a foglalkoztatottsági statisztikák javítására is felhasználják a számarányukat. A saját sorsuk érdekli őket, nem a számukra magas szintű közgazdasági elemzések. A közmunkaprogram nem egyformán érintette ugyan valamennyi térséget, de amelyik régiót igen, ott sok más mellett e miatt is a Fideszre szavaztak, a szerencsésebb vidékeken lakók pedig meglevő munkahelyi biztonságukat akarták erősíteni a politikai folytonossággal.

A másik ilyen intézkedés a szegényebb rétegnek különösen fontos rezsicsökkentés, melyről viszont gazdaságelemzők, politológusok kimutatták, hogy bármennyire baloldali értéknek látszik, a gazdagoknak nagyobb arányban kedvez.

Szavazók Hóllókőn - a döntésük azonban nem múlik a voksolás helyszínétől
Szavazók Hóllókőn - a döntésük azonban nem múlik a voksolás helyszínétől
Komka Péter / MTI

A minden forintra rászoruló embereket ebből az érdekli, hogy a rezsiszámlájukon a korábbiakhoz képest mennyivel kisebb összeg szerepel. Ez kézzelfogható, sőt világosan látható, sulykolt előny. Az emberek nem nézik, hogy ennek hosszú távon milyen következményei lehetnek, vagy meddig fokozható még ez a mesterséges, állami beavatkozás. Ki kell mondani, hogy a rezsicsökkentés politikai szempontból az utóbbi évtizedek leghatásosabb, legzseniálisabb ötlete volt. A közvélemény nem sajnálja az energiát szolgáltató nagy vállalatokat, hiszen tudja róluk, hogy valóban nagy nyereséggel dolgoztak. A magyar vidéken alacsonyabbak a jövedelmek, mint a fővárosban, a rezsicsökkentés tehát nekik fontosabb volt, mint a gazdagabbaknak. Egyébként pedig a kormányváltásra együtt készülői pártok nem is tudtak érdemben reagálni a rezsicsökkentésre, először elutasítani, majd túllicitálni próbálták. Képviselőik hosszan és bonyolultan beszéltek – az átlagemberek által befogadhatatlan módon – mélyebb gazdasági összefüggésekről, nemzetközi tendenciákról, hosszú távú prognózisokról. Az átlagszavazó egyszerűbb lélek annál, minthogy megfoghatatlan elemzések, teóriák alapján döntsön.

A pártoknak voltak-e hangoztatott programjaik a regionális különbségek felszámolására?

Ez a téma nem túlságosan alkalmas a közvetlen mozgósításra, pár mondatban meggyőzően nehéz kifejteni a szándékokat. Mindenesetre érvényes üzeneteket nem nagyon hallottam a térségek kiegyenlítésének igényéről és módjáról.

Milyen a pártok beágyazódása a vidéki Magyarország életébe?

Ez jórészt politológiai és szociológiai kérdés, de azt látom: a legjobban szervezett párt vitathatatlanul a Fidesz. Ez a párt a 2002-es kudarca után nagyon átgondoltan, s hatalmas energiákat mozgósítva kezdte el megszervezni önmagát. Polgári köröket, keresztény közösségeket hozott létre, most ott vonul értük a Békemenet, a vele szimpatizálóknak állandó programot adott, akciókat szervezett, mozgatta őket. Eközben megtalálta a maga vidéki arcait, akik beágyazódtak a helyi társadalom életébe, szervezetébe. A baloldali pártok a régi reflexeikből éltek, nem sok új arcot találtak vidéken, inkább importáltak az országos politikából. Az országos ügyeket és az országos politikát erőltették, a lokális konfliktusokat nem értették, nem volt rá válaszuk. A fiatalok nyelvét meg egyáltalán nem beszélik.

A Jobbik milyen tulajdonságaival és ideológiájával tört előre vidéken még a legfejlettebb városokban is?

Ugye, azt mondtam, hogy a régiók fejlettsége és a választási eredmények között nincs szoros összefüggés. Ezzel a válasszal mégsem bújok ki a kérdés elől, mert egy esetben laza kapcsolatot meg lehet figyelni. Ha azt nézzük meg, hogy hol lettek másodikak a Jobbik jelöltjei, azért látszik: a szegényebb vidékeken több szavazatot tudtak besöpörni. Az ottani szavazók fogékonyabbak az Európai Unió, s a nagytőke elutasítására, a bankok megregulázására. Igaz viszont, hogy a Nyugat-Dunántúlra is betört a Jobbik. Nem feltétlenül azért, mert egyre nagyobb igény mutatkozna a szegregációra, a megosztásra, a kirekesztésre, a nacionalizmusra, a szélsőjobboldali eszmékre, bár kétségtelen van tábora ezeknek a gondolatoknak. A Jobbik előnye, hogy a többi pártból kiábrándultak hozzájuk menekülnek, mert ők még nem csináltak igazán semmit, nincsenek kipróbálva, bármit elhitethetnek magukról. Jól használják a korszerű kommunikációs eszközöket és tereket, népszerűek a fiatalok között.

Többször is említette az „arcok" jelentőségét. Mekkora szerepe van a személyiségeknek a pártok programjának elfogadottságában?

Azt látom, hogy nemcsak vidéken, de a fővárosban is döntő: legyen egy olyan személyiség, akiről elhiszem, hogy ereje és szándéka is van a cselekvéshez, aki követhető, aki nem hezitál, nem tutyimutyi, hanem erős. Ha azt mondja, hogy valamit meg fogunk építeni, azt megépítik. Lehet, hogy a szükségesnél több pénzért, lehet, hogy még lopnak is ki belőle valakik a munkák során, lehet, hogy nem lesz olyan szép, mint az emberek gondolták volna, de megvalósul. Aki beül a négyes metróba, nem azt mondja: ilyen drágán a világon nem építettek még földalattit, ráadásul ezt az előző kormány kezdte el megvalósítani, nem csak a jelenlegiek érdeme. Inkább azt mondja a metróról: jó, hogy van. És van. A korábban ocsmány Kossuth tér is elkészült. Múltat idéz? Visszavittek olyan szobrokat, amiket nem kellett volna? Politikai üzenete van? Valószínűleg igaz. De az emberek ezzel nem igazán foglalkoznak. A vidéki nagyvárosokban is díszes közterek, intézmények épültek. Lehet, hogy egyik-másik mögött korrupció van, de megint csak nem ez a téma az ott találkozó, beszélgető emberek között. Cselekvést látnak. Az előző kormányok hezitáltak, vitatkoztak, tutyimutyiskodtak, civakodtak. Aki így viselkedik, annak vesztett ügye van. Én nem azt mondom, hogy elvek nélkül szolgáljuk ki a választókat a szavazataikért, s mondjunk le lényegi értékeinkről, szimbólumainkról, de nézzünk szembe valósággal. Legyen nagyívű, de teljesíthető globális és lokális vízió, és legyen cselekvés, ne csupán önmarcangolás, társadalmi tépelődés, huzavona. A vidéken élő, talán gyakorlatiasabban is gondolkodó emberek számára ez fontosabb, mint ahogy a kormányváltásra készülő erők ezt gondolták.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.