Az bizonyos, hogy jó sokat késik a kancellárok kinevezése, eredetileg már szeptemberben munkába kellett volna állniuk. A posztra azonban nem várt érdeklődés mutatkozott: több száz pályázat érkezett a 28 helyre. Ez érthető, hiszen a kancellár a rektorral megközelítőleg azonos pozícióban lesz.
Ha azt számítjuk, hogy egy rektor másfél-kétmillió forintot keres havonta, viszont a kancellár „csak” egymilliót, akkor az 28 intézmény esetében 336 millió forint. Ebben nincsenek benne az egyéb költségek (sofőr, titkárnő bére, utazások, dologi kiadások), csak a bérek. Nem lesz olcsó a rendszer bevezetése, kalkulációnk szerint alaphangon meglesz az évi egymilliárdos büdzsé.
Kérdés, megéri-e?
Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár nyilatkozataiból az derül ki, hogy menedzserszemléletű vezetőt képzel az intézmények élére, aki, tiszteletben tartva az intézményi autonómiát, leveszi a rektor válláról a gazdasági döntésekhez kapcsolódó csip-csup ügyeket.
Nos, ehhez képest az új, nemzeti felsőoktatásról szóló törvény másképp rendelkezik: a kancellár a rektortól vesz át feladatokat, ezzel csökkenti a rektor hatáskörét, aki az intézmény első számú vezetője marad. Mindaz, ami nem akadémiai kérdés, a kancellárhoz kerül – így a pénzügyi adminisztráció, az informatika, a vagyongazdálkodás, az üzemeltetés vagy a beszerzés.
Eddig egyetlen kötelezettségvállaló volt az intézményekben, a rektor, ő delegálhatta alsóbb szintekre a döntést. Most ketten lesznek, ami számos konfliktus forrásává válhat. Néhány példa: új szak elindítása a rektor vagy a kancellár hatásköre lesz-e? Vagy a tanulmányi adminisztrációt támogató informatikai rendszer kiépítése? A rektor és a kancellár is rendelkezik munkáltatói jogkörökkel. Kihez fog tartozni a humánpolitika? Bekerül-e a kancellár a szenátusba? Vagy a kari tanácsokba? Ki jogosult a szenátus napirendjét összeállítani, a rektor vagy a kancellár, esetleg mindkettő?
A kettős vezetésből származó működési zavarok elhárítását Balog Zoltán humánminiszter az intézményekre hárította, amelyeknek a kancellár kinevezése után hatvan napjuk van arra, hogy szervezeti és működési szabályzatukat módosítsák. Ebben rögzíthetik a hatásköröket.
Csakhogy ha nincs központi modell a rektor és a kancellár viszonyrendszeréről, és ezt az intézményeknek maguknak kell végiggondolniuk, akkor 28 intézmény 28-féle szmsz-ben 28-féle utat fog követni – figyelmeztetnek az ágazatot ismerők. Egyetemi forrásokból úgy tudjuk, valóban nincs központi modell. Ráadásul a felsőoktatási törvény és az államháztartásról szóló törvény ellentmondásban van a kancellárok esetében.
Eddig a rektornak a gazdasági igazgató ellenjegyzésére volt szüksége minden pénzkiadással járó döntés meghozatalához. A gazdasági igazgatónak nem az egyetem, hanem a minisztérium a munkáltatója. Csakhogy a gazdasági igazgató fölé kerül a kancellár, aki így azzal szembesül, hogy a beosztottjától kell ellenjegyzést kérnie a döntéseihez.
A gazdasági igazgatói poszt betöltésének feltételeit az államháztartási törvény részletezi, a kancellárnak sokkal egyszerűbb kritériumoknak kell megfelelnie. Sokak szerint a kancellár, a gazdasági igazgató és a rektor egymást tarthatja sakkban, a kidolgozatlan szerepkörök miatt nagy a működésképtelenség veszélye.
Rossz jel, hogy információink szerint a minisztériumban felállt egy új osztály, amelynek „kancellárt támogató backoffice” a neve. Október első felében a közrádiónak Orbán Viktor azt mondta, „a kancellárok jelentésein is múlik, hogy egy év múlva hány felsőoktatási intézmény működik majd az országban”.
Ha összekötjük az új iroda felállításának tényét és ezt a kijelentést, okkal feltételezhetjük, hogy a kancellárok be lesznek kötve a kormányhoz. Egyetemi körökben aggódnak, hogy a „jelentésíró” kancellárok a kormány meghosszabbított karjai lesznek. A politikai kinevezésre utal az is, hogy Orbán megvárta az önkormányzati választást a döntéssel.
