Ami akkor is becsülendő cél, ha a miniszterelnök rögtön érzékeltette, tévedés lenne jól fizető (vagy legalább tisztes megélhetéssel kecsegtető), valódi munkahelyekre gondolni. Hisz a magántőke a jelzett időpontra még nem lesz abban az állapotban, hogy mindenkinek munkát tudjon adni. A perspektívát leginkább a közmunka jelenti. A Start munkaprogram révén „olyan várost szeretnénk Salgótarjánból faragni, ahol csak azok élnek segélyből, akik nem akarnak dolgozni” – mondta Orbán Viktor.
És hogy miért éppen Salgótarjánt szemelte ki a miniszterelnök? Erre is van magyarázat. A nógrádi megyeszékhely azon volt szocialista iparvárosok közé tartozik – Dunaújvároshoz vagy Komlóhoz hasonlóan –, amelyeket Orbán szerint „általában kézlegyintéssel szoktak elintézni”. A kormányfő azonban úgy ítélte meg, éppen az számít igazi mutatványnak, ha ilyen településeken sikerül érzékelhető eredményt elérni.
A miniszterelnöki ígéret óta bő másfél év telt el, javában benne járunk 2014-ben, de a győzelmi jelentések között nem bukkantunk olyan hírre, hogy Salgótarjánban megszűnt volna a munkanélküliség. Első körben átböngésztük a munkaügyi hivatal (bocsánat: Nemzeti Munkaügyi Hivatal) honlapján lévő adatokat. A havi bontásban közölt statisztika a nyilvántartott álláskeresőkről szól, ami nem fedi le ugyan a teljes munkanélküliséget, de támpontnak alkalmas.
Orbán bejelentésekor, 2010 decemberében Salgótarjánban 4207 álláskeresőt tartottak nyilván, ami a „munkavállalási korú népesség” 16,6 százalékát tette ki. Az álláskeresők száma és aránya a bejelentés után nemhogy csökkent volna, 2013 márciusáig tovább nőtt (megközelítette a 17,5 százalékot), majd – hullámzó módon – áprilistól indult lassú apadásnak. Az adatok 2014 januárjában mutatták a legkedvezőbb képet: 2669 álláskereső, 10,2 százalékos munkanélküliségi arány.
Aztán újabb növekedés következett, a munkanélküliségi ráta májusban kis híján elérte a 15 százalékot. Időközben megint javult a helyzet (a júliusi adatok szerint 12,2 százaléknál járunk), de javultak az országos mutatók is: Salgótarjánnak nem sikerült közelebb zárkóznia a magyarországi átlaghoz. Nagyon messzinek tűnik még a „teljes foglalkoztatottság”.
„Tanuljatok, ahogy tudtok, aztán húzzatok el”
A statisztikák persze olykor becsapósak lehetnek. Elképzelhető, hogy a kulisszák mögött dübörög a fejlődés, és a megyeszékhelyen lakók közérzete ma sokkal jobb, mint pár éve, Orbán Viktor bejelentése előtt volt. Ennek azonban nem sok jelét találtuk. Találomra kérdezgettünk salgótarjáni embereket, főként kisebb boltokban dolgozó eladókat, olyanokat tehát, akiknek van állásuk. Amikor felidéztük a kormányfő ígéretét, jellemzően csak gúnyos nevetés vagy szótlan kézlegyintés volt a válasz.
Az egyik belvárosi söröző kerthelyiségében kérdezni sem kellett. A szomszéd asztalnál ülő huszonéves lány hangos tanácsokkal látta el a társaságában lévő, nála fiatalabb fiúkat: „Tanuljatok, ahogy tudtok, aztán húzzatok el innen. Mert itt nem találtok munkát. Legfeljebb csak csicskamunka van, semmi pénzért…” Salgótarjánban egyszerűen nincs munkalehetőség – erősítette meg Demeter László is, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Nógrád megyei képviselet-vezetője.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Pedig igyekszik számba venni a pozitívumokat: az adósságrendezés Salgótarjánnal is jót tett, bővítik a megyeszékhelyre vezető 21-es utat, az önkormányzat ösztöndíjakkal próbálja a városban tartani az iskolázott fiatalokat. Ez azonban édeskevés. A fiatalok a fővárosba költöznek, vagy külföldre mennek. Sorra szűntek és szűnnek meg a gyárak, a kényszervállalkozók egyre-másra dobják be a törülközőt. A foglalkoztatási mutatókon csak a közmunka javít, de abból is kevés van.
Kérdésünkre, hogy szerinte a kormányfő mire alapozta a teljes foglalkoztatottságról szóló ígéretét, Demeter László nem tudott mit mondani.
