Ne kelljen elkopni
Ideális megoldást jelentene, ha egyetlen olyan munkahely sem lenne, ahol az emberek aktív korukban elkopnak, és mindenki az öregségi nyugdíj betöltéséig dolgozhatna – állítja Papp Zoltán, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke. Ez azonban egyelőre kivitelezhetetlennek tűnik – tette hozzá –, mert a vasúti jegyvizsgálók, a mozdonyvezetők, a buszsofőrök, a melegüzemi munkások, a föld alatt vagy sugárveszélyes környezetben foglalkoztatottak, illetve a rendvédelemi szerveknél és a mentőszolgálatnál dolgozók az ötvenes éveik végén már nemigen tudják ellátni a feladataikat.
Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell, és egyetlen uniós tagállam sincs, ahol ne találtak volna valamilyen megoldást – hangsúlyozza Papp. Egyébként összességében hetven-nyolcvanezer főről lehet szó. Amennyiben a kormány valóban a magyar családok, a magyar emberek oldalán áll, ezt a problémát sem söpörheti a szőnyeg alá. A korkedvezményes nyugdíj ráadásul nem ajándék volt – emelte ki az érdekvédő –, mert a munkáltatók 13 százalékkal több járulékot fizettek az erre jogosító munkakörökben dolgozók után, ami évente húsz-harminc milliárdos többletbevételt jelentett a nyugdíjkasszának.
Ez ráadásul újabb kérdést is felvet Papp szerint. Tavaly decemberben egyetlen tollvonással megvonták ugyanis mindazok szerzett jogát, akik esetleg évtizedekig végeztek különösen megterhelő munkát, tehát korábban mehettek volna nyugdíjba. Ezzel együtt elveszett az utánuk befizetett járulék is.
Egyre nagyobb a stressz
Jogállamban mindezen nemigen lehet szó nélkül túllépni – jelentette ki a szakszervezeti vezető. Ezért indokoltnak tartják, hogy az eddig megszerzett kedvezményt vegyék figyelembe a nyugdíjba vonulásnál. Az érdekképviseletek egyébként nem vitatják, hogy a korábbi munkaköri lista nagyrészt elavult, hiszen veszélyesnek minősített foglalkozások sora szűnt meg. Az is tény, hogy egészen más körülmények között dolgozik ma egy mozdonyvezető vagy buszsofőr, mint néhány évtizede. Csakhogy a kép árnyaltabb: miközben a vezetőfülke kényelmesebbé vált, a forgalom jóval nagyobb, s nőtt a sebesség is, így a fizikai igénybevétel kisebb, a stressz viszont jóval nagyobb.
A szakszervezetek álláspontja szerint az sem lehet kérdéses, hogy egy mentős vagy tűzoltó a hatvanas éveihez közeledve nemigen képes sérült embereket cipelni. Ugyanakkor felvetődik, hogy aki folyamatos munkarendben, illetve rendszeresen éjszaka dolgozik, szintén hamarabb elhasználódik. Az érdekvédők egyébként azt szeretnék elérni, hogy – az egyes munkakörökben tapasztalt foglalkozási ártalmakra is figyelemmel – független szakértők állapítsák meg, mely szakmákban kell az átlagosnál nagyobb igénybevétellel számolni.
Mehetnének rehabra
Papp Zoltán szerint nem feltétlenül a korai nyugdíj a megoldás. Elképzelhetőnek tartják azt is, hogy aki eredeti foglalkozásának folytatására egészségügyi okból alkalmatlanná válik – ehhez járművezetőknél elég lehet a látás vagy hallás kisebb romlása, ami egyéb munkakörökben esetleg nem is számítana –, annak biztosítsanak más állást. Külföldön bevett gyakorlat bizonyos szakmákban a hosszabb rehabilitációs szabadság, esetleg a munkaidő csökkentése, amit szintén elfogadható megoldásnak tartanak. A korkedvezményes nyugdíjat viszont nem lehet teljesen megszüntetni – állítja –, mert ha valakinek nem tudnak az egészségi állapotának megfelelő munkát adni, nincs más lehetősége a tisztességes visszavonulásra.
