A visszakozásban nagy szerepe lehetett a „forró ősznek”, vagyis annak, hogy egymást érték a kormányt bíráló tüntetések, a Fidesz népszerűsége csökkent, ilyen közegben pedig a szociális temetés újabb támadási felületet jelentett volna. Szakmai érvek is szóltak a bevezetés elnapolás mellett: a temetőtulajdonosok jó része nem volt felkészülve a szociális temetésre. Olyannyira nem, hogy lapunk még szeptemberben is talált olyan polgármestert, aki azt sem tudta, mi az a szociális temetés. Nem véletlen, hogy a Belügyminisztérium a települések felkészületlenségével magyarázta a halasztást.
Úgy fogalmaztak: „A felkészülés megkezdődött, azonban a települések jelentős hányada kapacitásproblémákat jelzett. Sok helyen a temetői férőhelyek szűkössége nem teszi lehetővé az önálló szociális parcella kialakítását, de jelentős azon települések száma is, ahol a szociális temetésre kijelölt temetőben az elhunyt hűtése okoz problémát, ami közegészségügyi kockázatot jelent. Ahhoz, hogy a jogintézmény teljes körűen működni tudjon, további felkészülési idő biztosítása indokolt.” A tényekhez tartozik az is: a nagyobb településeken,megyeszékhelyeken jobbára felkészültek a szociális temetésre, elmaradásban elsősorban a kisebb települések voltak.
Puskás Béla, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület egyik elnökségi tagja azt mondta: a szakma szereplői mindent megtettek azért, hogy eleget tegyenek a januártól érvényes új szabályoknak, de mivel a kezdetektől elutasították a szociális temetést, a halasztás nyomán egyértelműen érezhető egyfajta megkönnyebbülés. Az újabb halasztás nemcsak a felkészülésre ad időt, hanem arra is, hogy a szakma esetleg újabb egyeztetéseket kezdjen az ügyben.
|
A szakma szerint inkább az állami temetést kellene támogatni
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Az elnökségi tag szerint a szakma továbbra is azon az állásponton van, hogy a szociális temetés helyett alanyi jogon járó állami temetési támogatást kellene bevezetni éppúgy, mint például Romániában vagy Lengyelországban. – Ez humánusabb, méltányosabb és szakszerűbb temetéseket biztosítana, ráadásul nem kerülne többe. A szociális temetés ugyanis minden kiadással, azaz a parcella fenntartásával, a hamvasztás költségeivel, az urnák, koporsók önköltségi árával, az állami ügyintéző bérével számolva nagyságrendileg annyiba kerül, mint a legolcsóbb mai köztemetés.
Bár a temetkezési szakmában többen bíznak abban, hogy változtathatnak a kormány álláspontján, a Belügyminisztérium arra a kérdésünkre, hogy módosulhatnak-e az előírások, azt válaszolta: „A kormány a szociális temetés koncepciójának kialakítása során több alternatívát is megvizsgált, mindezek figyelembevételével került kialakításra a szociális temetésre vonatkozó szabályozás.
