Ahogy felfedezi csapatunk tagjai közt az ismerős arcokat, kalapot tol elénk, és vár. Egyik kísérőm belecsúsztat a fejfedőbe három gyűrött ezrest. Az idős asszony eltűnik a pénzzel a nappali ajtaja mögött, mi pedig várunk.
Nincs semmi illegális abban, ami most itt éppen történik.
Nem kokainért jöttünk, nem ecstasy tablettát vásárolunk, még csak nem is valamiféle cannabisszármazékra várakozunk a leharcolt előszobában. Csak valami hasonlóra. A néni, akinek a lakótelepi fiatalok nagy része már messziről köszön, herbált árul, úgynevezett biofüvet.
A herbál egy a fiatalok körében egyre népszerűbb dizájnerdrog, ami a cannabishoz hasonlatos állagával és arra emlékeztető hatásával egyre népszerűbb a tizen- és huszonéves korosztály bizonyos rétegeiben. A fű és a herbál közti lényeges különbség (amellett, hogy jóval olcsóbb és könnyebben beszerezhető) az, hogy míg előbbiért az árusító és a birtokló egyaránt börtönbüntetésre számíthat, addig a biofűvel gyakorlatilag veszély nélkül lehet üzletelni.
Pedig a herbál hiába látszik természetesnek, egyáltalán nem az.
Egy szintetikus cannabinoidról van szó, amelynek összetevőit folyamatosan változtatják annak érdekében, hogy kijátsszák az éppen aktuális drogtörvényt. A szárított növényi származékra (általában zsályára) permetezett szer kívül esik a törvényi szabályozáson. A rendszeres használatának hosszú távú következményei ismeretlenek, de a törvény által tiltott „ikertestvérénél” alighanem kártékonyabb.
Három apró csomag
Sokféleképpen hozzá lehet jutni. Egy belvárosi üzletben például pult alól, „herbál füstölőkeverékként” árulják a biodrogot. Külön matrica hirdeti a csomagolásán, hogy emberi fogyasztásra nem alkalmas, pusztán úgynevezett „potpourriként”, vagy illatos füstölőként alkalmazható. Egy gramm ára nagyjából 1500 és 3000 forint között mozog, az előbbi árkategóriában hatása a cannabisénál jóval gyengébb, míg az utóbbiban jóval erősebb lehet, azzal a különbséggel, hogy erős fejfájást és rosszullétet is okozhat. A boltban arra a kérdésünkre, hogy az egyik zacskó miért drágább a másiknál, az eladó egy cinkos félmosoly kíséretében annyit válaszol: „A drágább tovább füstöl, és jobb az illata. Ha érted, hogy értem…”
Alig telik el két perc, idős vendéglátónk kezében három apró csomagocskát szorongatva érkezik, mindháromban valamiféle fűszerre, leginkább oregánóra vagy bazsalikomra emlékeztető növényi származék lapul meg. Valójában biofű. A srácok megköszönik a néni kedvességét, megbeszélik vele, hogy hétvégén újra meglátogatják.
Egyik kísérőm tizenhat éves. Azt mondja, napi rendszerességgel fogyaszt a biofűből, és
mivel visszatérő vendégnek számít, olcsóbban kapja az anyagot
– így aztán kis felárral a barátai közt is tud néhány grammot értékesíteni belőle. Ebből már meg is van a pénze az újabb adagra anélkül, hogy otthonról kellene kérnie vagy kérés nélkül elemelnie a családi kasszából. Akadnak, akik körében az otthonról való lopás már állandósult gyakorlat lett annak érdekében, hogy beszerezzék a heti herbáladagjukat. Kísérőm egyik iskolatársát például elmondása szerint a saját szülei utaltatták be a pszichiátriára azok után, hogy viselkedési problémái egyre kezelhetetlenebbé váltak.
„Anyám nem vágta le”
Arra a kérdésre, miért csinálják, a srácok nevetve csak annyit feleltek,
„jobb dolgok úgysem történnek errefelé”.
Hozzátették azt is, hogy ha tehetnék, akkor inkább füveznének, de az több pénzbe kerülne, meg nem is nagyon lehet a lakótelepen rendes cannabist szerezni, továbbá benne van a pakliban, hogy a járőröző rendőrök kipakoltatják őket. Hogy hol találkoztak először a biofűvel, és honnan szereztek belőle, eltérő válaszokat adtak.
|
Tüntetés Magyarországon 2007-ben a marihuána legalizálásáért. Új utakon járnak
Szabó Bernadett / Népszabadság |
Egyikőjük a már említett boltban vásárolta az első adagot, egy másik fiú osztálytársával közösen szívott először az anyagból, míg a harmadik az interneten, egy legálisan működő webáruházból rendelt kétgrammnyit. „Simán felmentem egy oldalra, beraktam a kosárba, a postás meg kihozta, és kifizettem. Nem volt semmi különös a borítékon, csak egy matrica, de anyámék abból nem vágták le, honnan jött a levél, és mi van benne valójában.”
A herbál hatása szinte azonnal észrevehető, a srácok nyelve összeakad beszéd közben, az egyikőjük olyannyira belassul, hogy észre sem veszi, ahogy a többiek felé nyújtják a cigarettát.
Kis híján ledől a padról. Fél óra sem telik el, és a hatás már el is szállt. Jöhet a következő cigaretta. Így megy ez egészen addig, míg el nem jön a tíz óra, akkor hazafelé veszik az irányt. Tizenegykor takarodó, másnap iskolába kell menni.
