Tévedett.
Noha mára harminchárom ház falán látni seccókat – száraz falra felvitt falfestményeket –, az első képek újdonságának varázsa elmúlt, s
a jó ötlet kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az itt élőknek is tartós és érzékelhető előrelépést hozzon.
Nem adták fel, pályázni kezdtek, mert elhitték, hogy a munkahelyteremtést nemcsak a hozzá közeli helyeken, hanem a „végeken" is komolyan gondolja a kormány. Biomassza- és biobrikettgyártó üzemet akartak építeni, magyar és szlovák erőművekkel már szerződést kötöttek a fűtőanyag átvételére, a helyi erdészet pedig hozzájárult, hogy a bódvalenkei szociális szövetkezet tagjai részt vegyenek a fakitermelésben, részben az erőmű működtetéséhez szükséges hulladék fáért cserébe.
Csakhogy a pályázatukat még azelőtt elmeszelték, mielőtt nyerhettek volna, a kiíró egyszerűen visszavonta az erre vonatkozó felhívást. A falut munka híján a Magyar Református Szeretetszolgálat és más támogatók tartják egyfajta lélegeztető gépen.
|
| Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság/archív |
Az osztrák Caritas és a H. Stepic Charity adományainak köszönhetően több mint egy éve létezik a Biztos Kezdet Gyerekház. Jellemző a térségre, hogy e rövid idő alatt három vezetőt is „elfogyasztottak", pár hónap után mindegyikük odébbállt, mert jobb ajánlatot kapott. Észak-Borsodban egyre kevesebb a diplomás – sokan elvándoroltak külföldre, vagy a Dunántúlra – így az itt maradókért egyre nagyobb a verseny. A ház jótékony hatása mégis kézzelfogható: a három év alatti babák és szüleik, valamint a terhes asszonyok naponta egyszer kapnak itt egészséges ennivalót, segítenek nekik a fürdetésben, mosásban.
– Nem kis részben a Biztos Kezdet Gyerekháznak köszönhető, hogy sikerült megelőzni egy, a 2014-es évben bekövetkezett katasztrófát. Abban az esztendőben ugyanis az alultápláltság, s az éhezés miatt a falu hét újszülöttjéből négyen meghaltak. Az azóta született babák sokkal jobb állapotban, nagyobb súllyal jöttek a világra. De a ház legfontosabb hatása nemcsak a napi egyszeri ételben, hanem a gyerekek fejlődésében is tükröződik. Anyáik ügyesednek, lassan, de láthatóan igényesebbé válnak – tudtuk meg a program vezetőjétől.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Pásztor Eszter hozzátette: idén talán legizgalmasabb a szolár-projektjük volt. A Romaversitas „Fényhozók" programjával együttműködésben húsz házban immár napelem biztosítja a világítást. Négy helyi férfit betanítottak a rendszer telepítésére, ami voltaképpen napelemből, akkumulátorból, inverterből és LED-szalagból áll. – A házanként mintegy negyvenezer forintos beruházás a kártyás villanyórával együtt mindenütt megoldást kínálhat az áramdíj kifizetésének képtelenségéből adódó problémákra, és mindenkinek jó. A szolgáltatónak is, mert nem keletkeznek behajthatatlan követelései, s a szegényeknek is, mert ha hónap vége felé már nem marad pénz a kártya feltöltésére, akkor sem kapcsolják ki a villanyt. Íme a fenntartható rezsicsökkentés – írta Pásztor Eszter az idei évet értékelő összefoglalójában.
Ennek legszomorúbb része a „jövőről", vagyis a gyerekekről szól.
– Az utóbbi időben aggasztó jeleket látunk. A bódvaszilasi általános iskola, ahová a lenkei gyerekek járnak, már szinte teljesen cigány iskolává vált, és ennek megfelelően folyamatosan romlik a színvonala. Edelényben pedig van egy nagyon gyenge szakiskola, ahová a lenkei középiskolások többsége kerül. Itt alig követelnek valamit a papír megszerzéséért, ami nem sok jóval kecsegtet a jövőre nézve. Ennek a helyzetnek az orvoslására a Református Egyház Cigánymissziójával közösen beadtunk pályázatot egy rendes tanoda működtetésére – nagyon reméljük, hogy ezzel valamelyest egyensúlyozni tudjuk a rendszer hibáit – összegzett a program vezetője.
|
| Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság/archív |
Most, hogy van közmunka a faluban, az egy főre jutó havi átlag eléri a tizenhatezer forintot. Ez épp kétszerese annak, mint a legrosszabb évükben, 2013-ban volt, amikor közmunka híján fejenként nyolcezer forintból éltek a helyiek. Ez az átlag azonban Pásztor Eszter szavai szerint nagyon keveset mond a valós helyzetről. – Van olyan családunk, ahol négyen élnek havi 12 ezer forintból.
Egy betegség, ami mondjuk átmegy három, négy, öt gyereken, még a nagyon ügyesen takarékoskodók helyzetét is megrengetheti annyira, hogy kénytelenek uzsoráshoz fordulni. Onnantól pedig hiába kapja meg az apuka a közmunkásbért, annak jó része már az uzsorás zsebébe vándorol.
Könnyen belátható, hogy ilyen jövedelmi viszonyok mellett a hónap végére minden elfogy. Amikor azt mondom, hogy minden, azt szó szerint kell érteni. A helyi kisboltban – mivel nincs versenytársa – budapesti árszínvonalon adnak nagyon rossz minőségű termékeket. A hónap vége felé még a legügyesebbeknél is bejön egy-két napi éhezés. Azoknál, akik kevésbé ügyesek vagy eladósodtak, ez sok nap lehet.
Az éhezés a családtagokat eltérő módon sújtja. Az iskolások és az óvodások tanítási időben valóban kapnak reggel egy pohár tejet és egy zsemlét, ebédet, és uzsonnára egy-két szelet kenyeret, néha süteményt, hetente egyszer almát. A férfiaknak muszáj lehetőleg mindennap enni adni, hogy ki tudjanak menni az erdőre fáért, mert ha nem bírnak, megfagynak. Utoljára az anyák és a kisbabák jönnek. Ha az anya nem eszik eleget, elmegy a teje. Ha nincs anyatej, a babának tápszer kell, amit a hónap elején még meg tudnak venni, de sokszor előfordul – amit egyébként titkolnak –, hogy akár egy hétig is csak cukros vizet, vagy ha már a cukor is elfogyott, meleg vizet adnak a kisbabáknak – fogalmazott.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A karácsonyi szünet tizenhat nap: a gyerekek nem kapnak enni az óvodában, iskolában. Pásztor Eszter ezért azt kéri, aki tud, segítsen a helyieknek átvészelni ezt az időszakot azzal, hogy képletesen meghív egy-egy családot vacsorára: ennek árát a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány CIB Banknál vezetett bankszámlájára (10702019-85008898-51100005) lehet átutalni, Bódvalenke nevének feltüntetésével. A pénzből húst, tejet, étolajat, zöldségeket, krumplit, gyümölcsöt, fűszereket, babot, lencsét vesznek, hogy mind a 231 bódvalenkei legalább egyszer jóllakjon az ünnepek alatt.
