A most válságban lévő kis család a korábbi többgenerációs családból alakult ki akkor, amikor az emberek beköltöztek a városokba, hogy a gyárakban keressenek megélhetést. Európai tendencia, hogy egyre kevesebben házasodnak és egyre kevesebb gyermeket vállalnak. Az északi, skandináv országokban kezdődött a változás: a férfiak kezdtek részt venni a családi tehermegosztásban. Hagyományosan a férfiak voltak a kenyérkeresők, a ház körüli munka és a gyereknevelés a nőket terhelte. Ha eközben kereső munkát is vállaltak, ez számított a „második műszaknak”.
Most kezdünk elérni ahhoz a szakaszhoz, hogy a férfiak és a nők is egyaránt megállják a helyüket a házimunkában és a munkaerőpiacon is.
A férfi is képes felnevelni a gyereket, nemcsak a nő. Ráadásul bebizonyosodott: sokkal törékenyebb az a család, ahol mereven kiosztják a tradicionális férfi- és női szerepeket. A partner halálával vagy a válással a felek kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Viszont stabilabb lesz a család, ha mindketten mindkét szerep betöltésére képesek. Létező trend, hogy válás után közös gyereknevelésben állapodnak meg a felek. Ennek – a szakember legalábbis úgy tapasztalja – kedvezőek a következményei. Ez a gyakorlat a skandináv országokban, a svájci bíróságok is így döntenek többnyire válóperekben. Érdemes tehát az apának is kivennie a részét a gyereknevelésből.
Hat százalék
Magyarországon, ahogy más európai országokban is, a lakosság hat százaléka „látogató kapcsolatban” él. Ezt az angol living apart together, LAT rövidítésből képezték. Együtt élnek, de külön laknak. Ez az együttélési fajta világjelenség.
Elgondolkodtató tapasztalat, hogy ahol nagyobb az emberek szabadsága, ott több a gyerek. Norvégiában az úgynevezett nevelési szabadságot akkor lehet maximálisan kihasználni, ha az apák részt vesznek a gyermek gondozásában. Ezt most Németországban is kezdik bevezetni.
Ma Magyarországon viszont sokszor azért nem veszik fel a munkára jelentkező nőt, mert attól tartanak, hamarosan elmegy szülési szabadságra. Ha a gyermekgondozás a férfiak esetében is gyakorlat lenne, értelmét vesztené a megkülönböztetés.
A demográfusok szerint, ha eltekintünk a be- és kivándorlástól, a népesség akkor termeli újra magát, ha a nőknek átlagosan 2,1 gyermekük születik. Ez az úgynevezett helyettesítési ráta. Svédországban, Norvégiában 1,8-1,9 gyerek körüli a gyerekszám, tehát megközelítik a helyettesítési rátát. Nálunk és a legtöbb kelet-európai országban 1,4 körül van ez a mutató. Spéder Zsolt és szerzőtársa egy tanulmányában azt vizsgálta, mennyire valósul meg az eltervezett gyerekvállalás nálunk és más államokban. Hollandiában sikerült ez a legjobban a pároknak, míg Magyarországon teljesült a legkevésbé. A szándék megvan, de a körülmények az elszánás ellenében hatnak. Ha azt látja valaki, hogy az állása bizonytalan, elveszítheti a munkáját, ha gyereket szül, esetleg emiatt nem léptetik elő – ebben az esetben lemondhat a gyerekvállalásról. A hollandhoz hasonlóan sikeres francia példa viszont arról szól, hogy az állam rengeteg segítséggel, profi gyerekgondozók alkalmazásával, minőségi intézményekkel segíti a gyerekvállalást és -nevelést.
Az is sokat mond el a társadalmak gyerekszüléshez való viszonyáról, hogy mennyire támogatják azokat, akik csak lombikbébi-eljárással lehetnek szülővé. Nálunk például létezik egy bizarr korlátozás.
Egyedülálló nők részt vehetnek a lombikbébiprogramban, de a regisztrált élettársi kapcsolatban élő leszbikus, meleg párok nem.
Tőlük tehát megvonja az állam a gyereknevelés jogát, vagy csalásra kényszeríti őket. De az is gyerekellenes, hogy a melegek nem fogadhatnak örökbe gyereket. Mintha attól félne a döntéshozó, hogy az így felnevelkedő gyerekek „elkapják” a homoszexualitást. A jelek szerint arra nem is gondolnak, hogy a melegek viszont heteroszexuális családban nőttek fel.
|
„A melegek nem fogadhatnak örökbe gyereket. Mintha attól félne a döntéshozó, hogy az így felnevelkedő gyerekek »elkapják« a homoszexualitást”.
Neil Hall / Reuters |
Szalma Ivett úgy véli, hogy a házasodási szándék lanyhulását a világban tapasztalható bizonytalan tényezők okozzák. Ma – ellentétben az államszocializmussal – minden kiszámíthatatlan. Mobilisnak kell lenni, mert a végleges döntések bezárnak, csökkentik az esélyeket. Ezért halasztják sokan a gyerekvállalást: akkor hoznak sorsfontosságú döntéseket, amikor látják a jövőjüket. A média persze sokat foglalkozik azokkal, akik tudatosan elutasítják a gyerekvállalást. Valóban megjelent egy ilyen réteg, de ez nem jellemző Magyarországon. Német nyelvterületen azonban már találni olyanokat, akik tudatosan nem vállalnak gyermeket – állítja a kutató. Például mert szabadabban akarnak a hobbijuknak élni, többet utaznának.
Magyarországon viszont annyira erős a gyerek iránti igény, hogy ilyen példák alig bukkannak fel. Érdekes eredmény, hogy amikor az elvált férfiak új párkapcsolatait vizsgálták, kiderült: ellentétben a korábbiakkal
ma sokkal könnyebben talál párt az a férfi, aki együtt él a gyerekével.
A hazai gyerektelenek nem tudatosan vállalják ezt az életformát, hanem mert így alakul az életük. Létezik egy paradox nyomás: szülj a hazának! De akinek nincs munkája, lakása vagy párkapcsolata, és mégis szül, kihívja maga ellen a társadalom elítélését. A nő tehát csapdahelyzetben van. Hibás, ha nem szül gyereket, mert önző lény; de ha mégis szül, azzal vádolják, hogy megvonja a gyerektől a család, az apa lehetőségét, rosszat akar neki. A gyermektelenek körében folytatott vizsgálatok viszont kimutatták, hogy épp a partnerkapcsolat hiánya az oka ezeknek a döntéseknek.
Az állami családfogalom
„A család létrejöttének biztos alapja a házasság, amely az egymás szeretetén és tiszteletén alapuló értékközösség, ezért az mindenkor megkülönböztetett megbecsülést érdemel. A család akkor tölti be szerepét, ha az anya és apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki.” (2011. évi CCXI. törvény)
A tartós kapcsolatok kialakulását az is akadályozza, hogy Magyarországon a nők iskolai végzettsége magasabb a férfiakénál – emlékeztet Szalma Ivett. A hazai tradicionális elvárás az ugyanis, hogy a házasságban a férfi keressen többet, neki legyen magasabb végzettsége.
Sok egyedülálló férfi és sok szingli nő van, de ők nem ugyanott élnek.
Az egyedülálló nők nagyvárosiak, magas iskolai végzettséggel, míg a férfiak alacsony iskolázottságú falusiak. A kereslet és a kínálat nem találkozik. Európai tendencia, hogy a magasabb iskolai végzettségű nők és az alacsony iskolázottságú férfiak körében alacsonyabb a gyerekszám.
De nemcsak a gyerekszám változott meg az átlagos magyar családokban, hanem ma már mást jelent a gyereknevelés is, mint a hatvanas években. Nem marad abba mondjuk a gyermek 15 éves korában. Több energiát invesztálunk az utódainkba, „minőségi” gyerekeket akarunk. Kitolódik a várható életkor, az emberek tovább élnek egészségesen. Az viszont, hogy hány éves korig vállalhatnak a nők gyermeket, biológiailag korlátozott. Nemrégiben nagy port vert fel az a „megoldás”, hogy az Apple a nő alkalmazottjainak cafeteria-lehetőségként nyújtja a petesejt-lefagyasztást. Annak érdekében, hogy ha valaki például karrierokokból elhalasztaná a terhességet, később mégis legyen esélye, hogy anyává váljon. A technika ma már alkalmas arra, hogy ezt az időszakot ki tudja tolni – de nem a végtelenségig.
Névjegy
Szalma Ivett
Jelenleg a svájci FORS társadalomtudományi kutatóintézet posztdoktori kutatója. Főbb kutatási területe: gyermektelenség jelensége, az asszisztált reprodukciós eljárásokkal kapcsolatos társadalmi attitűdök, szivárványcsaládok és az apasággal kapcsolatos társadalmi elvárások.
Pedig a „várakozási idő” megnyújtására nagyon nagy volna az igény. Tovább tart a tanulás, időt igényel, míg valaki beindítja a karrierjét, a partnerkeresés is hosszabb ideig tart. Rendkívüli időveszteség, ha felbomlanak az első, több évig tartó partnerkapcsolatok. Ilyenkor már csak egy idősebb életkorban fér bele a nő életébe a szülés. Akkor, amikor minden olyan adottság megvan, amit a társadalom elvár tőle. Például a szilárd párkapcsolat mellett ilyen a biztos munka is.
Önmagában egyébként nem igaz, hogy a házasságkötések elmaradása miatt nem szülnének a nők – véli Szalma Ivett.
Európában a gyerekeknek majdnem a fele házasságon kívül születik.
Hogy a gyermekvállalást motiváló stabil kapcsolat házasság-e vagy élettársi viszony, az valóban másodrendű. Sokan úgy élik meg, hogy nem éri meg extra procedúrát vállalni, ha a társadalom amúgy is egyformán ítéli meg az együttéléseket. A kvantitatív kutatások pedig azt is kimutatták, hogy akiknek a szüleik elváltak, szívesebben élnek élettársi kapcsolatban. Ez a tendencia tehát az előző generációban lezajlott változások következménye is. Magyarországon azonban erős a jogi megkülönböztetés, korántsem mindegy, hogy valaki élettársi kapcsolatban vagy házasságban él-e.
