Tisztelt Jüllich Ádám Úr!
A legnagyobb tisztelettel és szakmai alázattal fordulok Önhöz. Lenyűgöző az a gazdasági teljesítmény, amelyet Ön és a szinte semmiből induló vállalkozása elért. Ragyogó az a pályafutás, melynek során emberek százainak, sok-sok családnak adott és ad biztos megélhetést. Őszintén gratulálok. A gazdasági sikerek mellett jó ízléssel és biztos kézzel tevékenykedett más területeken is, így a műkincsek igazi barátjává, szakértőjévé nőtte ki magát. Gyűjteménye méltán vált ismertté és híressé. Remélem, egyszer lesz majd nyilvános Jüllich Gyűjtemény is, amely tovább öregbíti hírnevét. Talán emlékszik: az elmúlt esztendőben öt elektronikus levelet írtam Önnek. Számtalanszor – és illő módon! – kerestem titkárságán is. Csupán öt percet szerettem volna kérni, azonban mindig kimentette magát. Még választ sem kaptam... Illetve előfordult, hogy – finoman szólva – nem mondtak igazat munkatársai. Letagadták. Nem gondolom, hogy mindezt saját kútfőből tették. Ami miatt a nyilvánosság előtt kell Önhöz fordulnom, azt pontosan tudja: az a Seuso-ūgy. Kérem, legyen őszinte! Egy ország lenne hálás, ha kiállna s elmondaná, hogy milyen körülmények között találkozott a római kori tárgyakkal. Tudomásom szerint nincs ok, mely miatt ne beszélhetne minderről. Senki nem vádolja Önt bűncselekmény elkövetésével. Nem fog csökkenni az Ön reputációja sem, ha őszintén beszámol arról, hogy kikkel és milyen körülmények között került kapcsolatba azzal az ezüstlelettel, melyet később Seuso-kincs néven ismert meg a világ. Hiszen akkoriban – a nyolcvanas években – senki, így Ön sem így ismerte, neve sem volt a páratlan kollekciónak, amelynek csak egy részét ismeri a világ. Segítsen, hogy teljesebb legyen a kép. A vagyon felelősséggel is jár. Tudom, hogy nehéz pillanat ez az Ön életében, mégis úgy gondolom, hogy most kell átgondolt döntést hoznia. Kérem, mondja el az igazat.
Budapest, 2016. május 13.
Köszönettel:
Dézsy Zoltán
rendező
Lapunknak az ünnepi hétvégén sikerült elérnie Jüllichet, aki a saját bevallása szerint elképedve olvasta a nevét a Seuso-üggyel összefüggésben. Kezdetben többször is kijelentette, hogy nem szeretné, ha az üggyel összefüggésben említenénk a nevét, ám miután tisztáztuk, hogy Dézsy Zoltán neki címzett nyílt levele már olvasható a világhálón, mégis elmondta a véleményét, minden alapot nélkülöző képtelen állításnak minősítve a Dézsy nyílt levelében vele kapcsolatban leírtakat. „Mintha csak én azt állítanám róla, hogy Dézsy Zoltán pontosan tudja, hol található meg a frigyláda, sőt, ő maga birtokolja azt”.
Jüllich elmondta, hogy fiatal korábban műkedvelő szinten foglalkozott numizmatikával, érméket gyűjtött, de azok sem voltak értékesek. A Seuso-kincs darabja vagy ahhoz fogható ezüst soha nem volt a birtokában.
Felnőttként és sikeres vállalkozóként felhagyott az érmegyűjtéssel. A vadászat lett az új hobbija, van egy szép trófeagyűjteménye, valamint régi, muzeális fegyverei, puskák, kardok, effélék.
Jüllich megerősítette, hogy a rendező többször kereste e-mailben, de mivel nem szakmai (üvegipari) kérdésben kereste, nem fogadta. Meggyőződése, hogy az elutasítás miatti sértettség beszélt a rendezőből, amikor őt összefüggésbe hozta a Seuso-kincsekkel. Először csak bosszantotta a dolog – tette hozzá –, és próbálta távol tartani magát az ügytől. Nem örült, hogy 32 éves szakmai munkásságát beárnyékolja egy ilyen vádaskodás. Nem is akart nyilatkozni az ügyben, de végül belátta, nem hagyhatja szó nélkül Dézsy nyílt levelét. A közvéleménynek jogában áll tudni, hogy az abban leírt vele kapcsolatos feltételezésekből egy szó sem igaz.
Elismerte, kicsit aggódik a történtek miatt. Öt gyermeke van, akiket családja más tagjaival együtt szerinte komoly veszélynek tett ki képtelen állításával a rendező. Végül is Dézsy írását a rosszfiúk is olvashatták. És ne feledjük: a Seuso-kincsek miatt haltak már meg emberek.
|
Az egyik a Seuso-kincseknek abból a hét darabjából, amelyet 2014-ben Magyarország 4,5 milliárd forintért vásárolt vissza
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Jüllich azt még nem tudja, mi módon fogja megvédeni a családját, legalább addig, amíg mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy semmi köze a kincsekhez, és nincs nála egy darab sem belőle. Lehetséges, hogy rendőri védelmet kér. Még megfontolja, ahogy azt is, hogy tegyen-e jogi lépéseket Dézsyvel szemben.
Dézsy ezzel kapcsolatban lapunknak szűkszavúan csak annyit mondott: áll minden per elé. Szerinte ő nem vádolta semmivel meg Jüllichet, és nem sértette meg a személyiségi jogait sem. Jüllichnek azonban nagy valószínűséggel a rendőrségen is el kell majd mondania, hogy mit nem tud a kincsekről, mikor és hol nem került velük kapcsolatba, és hogy nincs neki egy darab sem otthon. Dézsy ugyanis azt állítja, hogy pár nappal nyílt levele megírása előtt tanúként hallgatta ki a rendőrségen Vukán Béla, a Seuso-kincsek magyarországi nyomait évek óta kutató nyomozó. Dézsy neki is elmondta „a Fejér megyei milliárdossal kapcsolatos” információit.
Jüllich erre azt mondta: a rendőrségnek sem tud többet vagy mást mondani, mint lapunknak, vagy amit egy rövid közleményben a pestisracok.hu-nak is megfogalmazott.
Egyelőre tévútnak tűnik a kincsekről sokat tudó Fejér megyei milliárdos története. Ez azonban még nem zárja ki, hogy másvalakinél lehet egy eredeti Seuso-darab, amely – ha szakértő kezekbe kerülne – talán bizonyíthatná, hogy magyar földből kerültek elő a világhírű késő római kori ezüstök. És ha bizonyítanák, akkor talán nem kellene újabb milliárdokat fizetni a már ismert Seuso-kincsek még külföldön lévő darabjaiért.
Talán. Jelenleg azonban senki sem érdekelt abban, hogy a nála lévő tárgyakat beszolgáltassa az államnak, jutalom címén ugyanis a töredékét kapná értük annak, amit a feketepiacon kereshetne rajtuk. Már persze, ha nem járna úgy, mint a kincsek megtalálója, Sümegh József, akit 1980-ban felakasztva találtak abban a pincében, ahol addig a kincsei egy részét rejtegethette.
